Keresés a honlapon:

Köves István versei (A költő pillantása, Helyünk a világban)

 

 

 

 

A KÖLTŐ PILLANTÁSA

akár az orgyilkos mérgezett tőr vagy

a gleccserhasító jégcsákány hegye

mint magasba lendülő hóhérbárd

élén megcsillanó hajnali napfény

lézersugár, műtétlámpafény cirógatta szike

vízre lecsapó halászó sas sárga karma

futtában fölkapott aranytallér

kilobbanó láng a ravatalozóban

alvadtvéres sikoly a kényszerű nászágyon

röppenő kő verte szélvédőrepedés

páncélon koppanó robbanófejes lövedék

szakítólevél végén a papírlyukasztó pont

Homérosz sorsára alig ügyelve

még ha viharfelhős éjszakában

elveszetten, vakon tapogatódzva is.

 

 

HELYÜNK A VILÁGBAN 

(kérdőjelek nélkül)

 

Meddig zokni a zokni

a lyukas zokni, zokni e még

hol lehet s mekkora rajt a hiány

ha páratlannak látszik, 

többet ér vagy kevesebbet

a viseltessel, kopottal mi legyen

s hogy legyen a polcon a sorrend

a fehérek fölül, a színesek alattuk,

a feketék külön, vagy ők legalulra,

mert azokból van a legtöbb mégis,

vagy éppen fordítva, hasznosság,

köznapi gyakorlatiasság szerint

Áradnak felénk megváltó ötletek,

föl, föl, félénk, fáradt fuszeklik,

csizmaszárba gyűrt tarka kapcák, 

világ zoknijai egyesüljetek!

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-11-13 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.