VideóAz M5 videója Keresés a honlapon: |
Balogh István versei (Kosztolányi kertje, Kosztolányinál)
Kosztolányi kertje
A Pátria Szálló előtt A sarkon Áll a kisgyerek. Csak áll és néz. S nem látja őt senki sem.
Az autóbusz megállónál Tömeg. Piszkosra gázolták a havat.
A kisfiú áll.
Bár beletaposna A sima hóba, Hogy a bukszusok között Ott maradjon a nyoma.
Kosztolányinál
Kedvesemmel csönd-kertben jártunk, S a mi költőnk sírjánál megálltunk. Zeniten zokogott anyátlan Nap. Parázsló ijedelmek Üvöltötték, hazátlan vagy! Toronyórák ütöttek-vertek, Harangok lengtek, kilengtek, Kongtak ijedten, Kirekesztetten A nagy, szent városban A nagy, szent harangok. S búttak bús vakondok Hű virágok között. Királyok gyöngyözött Ősi koronája Fülesbagoly szárnya Alatt pihegett, S e színezüst ligetet Lengte lélek árnya. Azzal beugrottunk feneketlen tóba, Szemünkben bukdácsolt smaragd nyakú kácsa, Kezünk között fészkelt egy fekete gólya, Suhogott hollók örök szárnyalása, Riasztott-repesztett varjak károgása, Szent Teréz templomunk búcsúja, bongása!
Szerelmetes Kába: Minket megáldott E város, ringattak harangok. Röpködtek kegyelmes égnek Árva, árva, árva galambok, Szivárvány varangyok. Lila, arany, skarlát, gyertyák égtek Tejfehér koszorú karján, Énekek énekét szitálták szelek, Gyémánt füvek, gyopáros gyökerek, Ínséget kántáló kese förgeteg, S hantok közt halovány foltok. A szegény kis gyermek Mindent megálmodott. Egy kikirics fölsikoltott: Én itt vagyok, s itt leszek! Úszott, hullámzott a sárga: Rákszín, néma bogárka.
Megjelent: 2023-12-17 20:00:00
|