Keresés a honlapon:

Balogh István versei (Kosztolányi kertje, Kosztolányinál)

 

 

 

 

Kosztolányi kertje

 

A Pátria Szálló előtt

A sarkon

Áll a kisgyerek.

Csak áll és néz.

S nem látja őt senki sem.

 

Az autóbusz megállónál

Tömeg.

Piszkosra gázolták a havat.

 

A kisfiú áll.

 

Bár beletaposna

A sima hóba,

Hogy a bukszusok között

Ott maradjon a nyoma.

 

 

Kosztolányinál

 

Kedvesemmel csönd-kertben jártunk,

S a mi költőnk sírjánál megálltunk.

Zeniten zokogott anyátlan Nap.

Parázsló ijedelmek

Üvöltötték, hazátlan vagy!

Toronyórák ütöttek-vertek,

Harangok lengtek, kilengtek,

Kongtak ijedten,

Kirekesztetten

A nagy, szent városban

A nagy, szent harangok.

S búttak bús vakondok

Hű virágok között.

Királyok gyöngyözött

Ősi koronája

Fülesbagoly szárnya

Alatt pihegett,

S e színezüst ligetet

Lengte lélek árnya.

Azzal beugrottunk feneketlen tóba,

Szemünkben bukdácsolt smaragd nyakú kácsa,

Kezünk között fészkelt egy fekete gólya,

Suhogott hollók örök szárnyalása,

Riasztott-repesztett varjak károgása,

Szent Teréz templomunk búcsúja, bongása!

 

Szerelmetes Kába:

Minket megáldott

E város, ringattak harangok.

Röpködtek kegyelmes égnek

Árva, árva, árva galambok,

Szivárvány varangyok.

Lila, arany, skarlát, gyertyák égtek

Tejfehér koszorú karján,

Énekek énekét szitálták szelek,

Gyémánt füvek, gyopáros gyökerek,

Ínséget kántáló kese förgeteg,

S hantok közt halovány foltok.

A szegény kis gyermek

Mindent megálmodott.

Egy kikirics fölsikoltott:

Én itt vagyok, s itt leszek!

Úszott, hullámzott a sárga:

Rákszín, néma bogárka.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-12-17 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.