VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Köves István versei (Mai csahosoknak, Esély, Azok a rózsaszín körmöcskék)
MAI CSAHOSOKNAK
Összerogyott Béla bácsiék előtt a kispad, a kiülős, a beszélgetős, a pilledj, szomszéd, összeszáradt, elkorhadtak a fenékalja lécek. Cserélni kellett volna idejében, figyelemmel, de ki ügyel a málló múltra a jövőbe rohanásban. Csak a kutyák csaholnak, mintha ugyanúgy, de azok is csak tessék-lássék, kamerakészen, nyálzó hálát s kötelességtudást mutatva. Rángatják a rájuk rozsdásodott vasszemeket, az elődök láncát, a rángva kimúlt házőrzőkét, amit átmentettek a gazdák a mai csahosoknak. Kényelmesednek, fényesednek a régi fémhurkok a zsenge nyakakon, a friss, fénylő torkokon is.
ESÉLY
Teljesen mindegy, hogy mit, csak beszéljek, súgta, csak a hangomat akarja hallani, azért, hajoljak közel a füléhez és halkan, gyerünk, akkor most fölolvasom neki a telefonkönyvet, gondoltam gúnyosan, de eszembe jutott, nincs is már telefonkönyv, verset kezdtem mondani, gyerekverset, kerek ez a zsemle, kicsit dudorászva adtam elő, zengetve, ettől előbb sóhajtozni, majd sikoltozni kezdett, halkan, illedelmesen, mert hogy tíz, de lehet, húsz éve nem találta meg ennyire a szerelem, így mondta: nem találta meg a szerelem, s hogy bizonygassa, mennyire így, hanyatt fordult, vállamra tette széttárt lábait, hogy nem bánja, megpróbálhatom úgy is, hátulról, tudod, a másik lukba is lehet, ha fájni fog, értem, nekem még azt is, közben sírt is, legalábbis folytak a könnyei, s kezemet csókolgatta, amikor megtettem, amire kért, mert hát, ugye, ez már komoly, engem igazán szeret, nem csak az ágyban, s közben aprókat kacantott is, meg gyömöszölte a saját mellbimbóit, apró izzadságcsík fénylett az orra körül, egyre vadabbul zihált már, aztán váratlanul sikkantot, rúgott kettőt a levegőbe, kigurult alólam, s elnyújtózott, látod, jó kis csapat vagyunk mi együtt, mondta nevetve, csak hagyd a fenébe a verseket, drágám!
AZOK A RÓZSASZÍN KÖRMÖCSKÉK
Fél órája ott ül egy angyal a szomszéd szobában az ágyam szélén és láthatóan tanácstalan és szomorú (ó, azok a lilába hajló rózsaszín körmöcskék) még ilyen magába roskadt szárnyas angyalt sosem láttam, és az ágyamon
már amikor ott állt az ajtó előtt mezítláb az aládúcolt körfolyosónk csorbult keramitkőkockáin toporogva, tudtam, (ó, azok a lilába hajló rózsaszín körmöcskék) ez megint mesésen indul és Isten se ki tudja, mi lesz belőle, belőlünk
fél órája ott ül ez az angyali angyal a szomszéd szobában az ágyam szélén és nem tudja elszánni magát (ó, azok a lilába hajló rózsaszín körmöcskék) pedig azon az ágyon már annyi minden esett ezt is jól elszúrtam, ugye, szipogja
ágyamra ritkán ülnek ártatlan lányok angyalok meg eddig még soha nincs gyakorlatom, mint bánjak velük (ó, azok a lilába hajló rózsaszín körmöcskék) ha látom, hogy lüktet hüvelyük tudom papírzsebit kellene vinnem neki
fél órája ül már ez a szipogó angyal az ágyam szélén, nem hív, kacéran mozdulatlan itt térdelek mellette s profán lelkem forró áhítatával (ó, azok a lilába hajló rózsaszín körmöcskék) azért imádkozom az Úrhoz, féltvén félve, hogy még egy félórácskát, ugyan, nézzen félre.
Megjelent: 2023-12-13 20:00:00
|
