Videó

A MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója




Keresés a honlapon:


Antal Anikó Zsuzsanna versei (-akácos, Világgá menni)

 

 

 

 

-akácos-

 

(64-es busz, Queen Street East, Torontó)

 

a Niigani-gichigami* partjához közeledve

egy öreg hölgy ül velem szemben

szalmakalapján fehér és lila virágok

olyanok mint otthon az akác

a kép és illat

múltba vezető asszociációi

nagyapám édes kölnijére emlékeztetnek

amit minden vasárnap borotválkozás

után használt mielőtt templomba ment

 

sokszor néztem ahogy a konyhában

fütyörészve belemártja a zománcos lavórba

az éles zsilettpengét

majd ismételten

az arcához emeli

rituális megtisztulás

beidegződött mozdulatok

 

és ahogy most az Ontárió-tó

partjához közeledve

ránézek a velem

szemben ülő ismeretlen arcra

eszembe jutnak az akácsorok

a mézédes illat és

a felszálló arany homok

ahogy a nyírségi pusztán naplementében

nagyanyám kézen fogva vezetett

a tanya végében álló

kőkereszthez

amit félig moha lepett

innen nézett le rám a megváltó

naptól kifakult képe

-kis carte postale-féle modern freskó

sok ilyet láttam anno az imakönyvben-

alatta műanyag vázában félig száradt rózsa

fehér margaréta és rothadó hervadásban

fejüket szelíden leszegő

gyermekláncfüvek

 

emlékszem milyen

nyugodt és fáradt

a nyírségi puszta este

sír amikor a fák karjai

belekapaszkodnak az ég csillagaiba

és a múlt lidércei táncba kezdenek

az éjjeli pávaszemek szárnyai alatt

 

a tanyavilág előbb-utóbb kiadja titkait

a tiltott szerelmeket

az értelmetlen halált

esküvőkön temetésen

sírva vigadást

dohos kocsmák keserveseit

 

néha vad és könyörtelen

képes halálba küldeni gyermekét

aztán mint elhagyott szerető

akácszirmokat könnyezve

várja hogy egyszer

visszatérj

 

*Niigani-gichigami: az Ontárió-tó neve ojibwe nyelven.

 

 

 

Világgá menni

 

egy kisebb öngyilkosság

szárnyat bontani a semmibe

jobb esetben magaddal vinni ezt-azt

néhány ruhát, tépett újságpapírba csomagolt

emlék-nippet, kést, öngyújtót,

rongyossá olvasott könyvet

vagy egyszerűen csak legyinteni

és hagyni az egészet

nem szólni senkinek

láthatatlan tarisznyába tenni

apád szikár alakját

anyád nefelejcs mosolyát és

izzó parázsban alvó szerelmeid

 

digitális fényképalbum helyett

magaddal vinni ezernyi pillanatképet

amiket némafilmként magadnak levetíthetsz

tereken padokon hotelekben

mikor rád talál a hideg fémes este

és nem karol át csak

a létező nem-létezés

 

több kézzel varrott

patch-work emléktakaró az ami volt

minden találkozás és elválás

egy-egy öltés

 

világgá menni monokróm

csigaház-féle (ön)térkép melyen

veled kezdődik és

benned ér véget

minden első

és utolsó

lépés

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2025-01-22 20:00:00

 

Antal Anikó Zsuzsanna (Nyíregyháza, 1981) író, költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.