Videó

A MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója




Keresés a honlapon:


Köves István versei (Mi kell, Megy a maga útján)

 

 

 

 

MI KELL

 

a vershez nem sok igazán nem sok illat

elég egy fura esőre hajló méla délután

rosszkedv csipetnyi amikor talán ki tudja

a vershez nagy általában eléggé sok minden

bár néha meg nem sok kell jelzős apróságok

alig érthető jelentéktelen jelek semmiségek

mint ez a kornyadó virágcsokor az asztalsarkon

már most mintha önmaga múló emléke lenne

amivel valamit mégiscsak kezdenem kell mert

az akinek szántam most már biztos nem jön el

s ezért dühösen olyasmiket gondolok róla felőle

amiket holnap magam is szégyelleni fogok

nagyon és meg is bánok s nyelek kininkeserűt

amikor az értetlenkedve bámuló gyászolók

sorfala előtt baktatok a fagyhideg ravatalozóba

s a markomba fogott gyertyafehér rózsacsokorhoz

szorítva viszem majd ezt az addigra sárgára koptatott

bánatos tegnapelőtti gyöngyvirágcsomót is bénán.

 

 

 

MEGY A MAGA ÚTJÁN

 

Miért, senki nem tudja az okát,

egyszercsak kiapadt a patakunk,

majd hamarost az a halastó is,

amit táplált a nyiladékban, s eltűntek

vele a révülten rohangászó vörös

bajszú aprócska rákfiak, bamba békák,

a csapások, gyalogutak elgazosodtak,

a fák ágai egymásba csavarodtak, marokra,

lenn maradt a csodálkozó szájú falu, ó,

a kidőlő nyárfák, s körülöttük a ványadtan

sárguló sombokrok tövében a repedező föld.

Az őzek csigákra fanyalodtak azóta az erdőn,

az öregek végig üldögélnek a padjaikon, s

nem néznek egymásra sem, nem szólnak,

minden gazemberség megy a maga útján,

a latrok meg még nem is bujkálnak itt,

zsírosodva fölaláznak gangosan, mind

hiszik, úgy ér véget majd a világ, nem is

kell hozzá valami csinnadrattás világvége,

látják, harangjaink belebénultak a bánatba.

 

 

 

  
  

Megjelent: 2025-01-30 20:00:00

 

Köves István (Budapest, 1938. 03. 29.) költő, drámaíró

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.