VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Köves István versei (Mi kell, Megy a maga útján)
MI KELL
a vershez nem sok igazán nem sok illat elég egy fura esőre hajló méla délután rosszkedv csipetnyi amikor talán ki tudja a vershez nagy általában eléggé sok minden bár néha meg nem sok kell jelzős apróságok alig érthető jelentéktelen jelek semmiségek mint ez a kornyadó virágcsokor az asztalsarkon már most mintha önmaga múló emléke lenne amivel valamit mégiscsak kezdenem kell mert az akinek szántam most már biztos nem jön el s ezért dühösen olyasmiket gondolok róla felőle amiket holnap magam is szégyelleni fogok nagyon és meg is bánok s nyelek kininkeserűt amikor az értetlenkedve bámuló gyászolók sorfala előtt baktatok a fagyhideg ravatalozóba s a markomba fogott gyertyafehér rózsacsokorhoz szorítva viszem majd ezt az addigra sárgára koptatott bánatos tegnapelőtti gyöngyvirágcsomót is bénán.
MEGY A MAGA ÚTJÁN
Miért, senki nem tudja az okát, egyszercsak kiapadt a patakunk, majd hamarost az a halastó is, amit táplált a nyiladékban, s eltűntek vele a révülten rohangászó vörös bajszú aprócska rákfiak, bamba békák, a csapások, gyalogutak elgazosodtak, a fák ágai egymásba csavarodtak, marokra, lenn maradt a csodálkozó szájú falu, ó, a kidőlő nyárfák, s körülöttük a ványadtan sárguló sombokrok tövében a repedező föld. Az őzek csigákra fanyalodtak azóta az erdőn, az öregek végig üldögélnek a padjaikon, s nem néznek egymásra sem, nem szólnak, minden gazemberség megy a maga útján, a latrok meg még nem is bujkálnak itt, zsírosodva fölaláznak gangosan, mind hiszik, úgy ér véget majd a világ, nem is kell hozzá valami csinnadrattás világvége, látják, harangjaink belebénultak a bánatba.
Megjelent: 2025-01-30 20:00:00
![]() |