Standovár Ágota versei (női szerepek – kurtizán, bűvölet helyett, szenvedély vagy szerelem, az a mozdulat)
női szerepek – kurtizán
a kurtizán szó sok nőnek
annyira riasztó hogy inkább
itatósként zárja be a vágyat
hisz ott is bélyeget lát
ahol nincs is gyalázat
pedig minden lánnyal
együtt születik az ősi szerep
de lassan megtanulja elfojtani
nem övezheti tisztelet
mégis ha belegondolsz
hamis ez a tétel
mert mire vágyik párod
legyél vele teljes
fél az egészben
bánj jól a gitárral és
légy a hangszer maga
fessél derűs képet de
ne veszítsd el
a misztériumot soha
légy ihletett művész
máskor csókot dobó múzsa
és ha reprezentálni kell
te légy oldalán az ékszer
csillogjál okosan
sose legyél kényszer
olykor meg vadvirág
örvendezz a fénynek
hogy lehessen a Napod
akit irigyelnek
néha meg pillangó
ha kinyitja tenyerét
röppenj el szabadon
csak tudja ő a lámpád
fölötted nincs más hatalom
szexben legyél huncut
incselkedő céda
ő az örök vadász
te pedig a préda
élvezd a szereped
dobolja a véred
és mindig légy arra büszke
hogy neked a férfival
személyes a viszonyod
intellektuális érzelmi
és szexuális téren
bűvölet helyett
Kun Magdolna parafrázis
lassan közeledj úgy hajolj kö-
zelebb mint szellő a virágszir-
mokat oly lágyan érints csak
és ha már a bőröm a bőröddel
összeért korbácsold vágyamat
így gyávaságomat mint méte-
res hullámok a parti szemetet
elsöpri a magasba felcsapó él-
vezet ha a két combom satu-
ba zárja a derekad hajótörött-
ként vergődve követeld az éle-
tet vagy szívd el belőlem hogy
én is fuldokoljak ne jusson e-
szembe mi lesz majd holnap
engedd hadd találjak kapaszko-
dót rajtad foggal és körömmel
válladba marjak és higgyem
biztonsággal sodródunk neki
a partnak miután apró csókja-
iddal lecsendesítetted a vihart
szenvedély vagy szerelem
fogad tép, körmöd húsba váj
űz a vágy, ostorral hajt tovább
tovább tovább
egyre vadabb az iram
végre a robbanás
megkapta tested amit akart
elernyedsz, de mégis érzed a hiányt
csodás szerető vagy
préseled erőből fogsorodon át
majd kezed ismét indul felfedezni őt
fülébe suttogsz elcsépelt szavakat
közben tudod megint nem jön más
mint egy röpke pillanat
s ha végre kilépsz az ajtón
nyomodba szegődik a bűntudat
a másik asszony
csendes és álmatag
mint fák közt megcsillanó tó
szemében fürdeted magadat
feloldódsz benne elveszett idő
lebegsz csak lebegsz
rég nincs te és ő
az a mozdulat
az a mozdulat ahogy
szétbontottad az önsajnálatot
markoló kezeket
az a mozdulat ahogy
letörölted a szemzugban
megbúvó könnyeket
az a mozdulat amivel
visszarántottad az
elrugaszkodó reményt
az a mozdulat ahogy
tenyered nyújtottad
és enni kínáltad ki hozzád
menedékért betért
az a mozdulat igen
az a puha-meleg
bocsánatot nyert neked
bár akkorra már
beléd fagyott dalod
az a mozdulat mégis
kéretlenül adott
Megjelent: 2025-04-16 20:00:00
 |
|
Standovár Ágota (Pécs, 1961) költő, prózaíró, szerkesztő, kulturális rendezvényszervező, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja
2014. 08. - 2020. 08. a Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat felelős szerkesztője, 2020. szeptembertől főszerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
