Fotó: Hegedűs János (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)
őszül a haja. alkonyul. parazsát szítja.
hamvad már. szárnyain nincs toll, sem pihe.
csontjain fagy szele táncot jár. fólia-bőre
takaró. arcán a mosoly délibáb. szája, ha
nyílik zavaró. érte az éjszaka nem zihál.
Rudolf Csilla: Szociofotók 8 (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)
A jövőnkre néz ablakom,
muskátlija hervad nagyon,
bár virágom csak jelképes,
elhervadni mégis képes.
Szomorkodni most nem való,
ablak dísze pótolható,
lehelek rá tubarózsát,
Unióhoz méltó fajtát.
Márkus László: Fények vonzásában
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)
Már vakolni kell, omlik a langyos nyár.
Elmék a polcon, kiolvasható dombok mögött.
Tudnál egy keddet adni, mondjuk kétszázig?
Valaki kitámasztotta az ajtót és a nyomor besétált.
A park széthullott dohány, fehér papírszobor.
Hova lettek fiaid, akik az öregedést eljátszották?
Telet festettek rólad, csak minden olyan fehér,
hogy nem találnak rád. Már vakolják a falakat,
a járda repedéseiben csörgedezik a születés,
partjain halál. Az idő egy poros levéltár.
Cseri József: Szerintem az ősz
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)
Barna festékkel öntötték,
vörös festékkel öntötték,
sárga festékkel öntötték
nyakon a fákat.
Jaj, belerokkannak
a bolondozásba.
Mácsai Ferenc: Határtalan korlátaim 8
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)
Hóhér nyár
Meztelen bokrokat dédelget öle
Felöltöztet kínoz levetnéd
A sok ruhát
Ájultan tűr a táj
Zuhan a sok bogár
Fojtogat parázs keze
Tűz lehelete
A nap túl közel jár
Lelöki a holdat
Major Judit Advent című installációja (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)
Nemsokára elkezdődik
a meghitt
lábujjhegyen járás.
Előveszem a csipketerítőket,
-amiket az év más szakában
sosem szoktam-.
Fel fel bukkan bennem
a tegnapba révedés és
random gyújtok mécseseket
amikor kedvem szottyan.
Aknay Tibor: Koponya (Kép forrása: Holdkatlan Galéria)
Lorca po(ko)lka
kutya ugat,
hold lehajlik,
fák bogán a szél motoz,,,
– szöknek, szöknek csókos álmok,
halkulnak a vadvirágok,
csak a szívek, csak a botok.
– az éj lélegzik,
vérzik,
mozog.
Szelényi Anna: Búcsúpillantás, 40x90 cm, pastel
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)
Apának hívni, majd a Föld pusztulásáig szeretni
Igazából nem szeretem: múló álom, és olykor a végét várom.
De a szívem megszakad.
Isten ő is, ahogy a fiatalon durva és heves férfiak
negyven és ötven között,
mikor már körülnövi lázas álmaikat a felnőttvilág.
De azért kipróbálnám a fiatalabb verzióját
– azzal áltatom magam,
hogy tetszettem volna annak a régi fiúnak,
’91-ben egy buliban, egy olyan téren, amit ezerszer átneveztek azóta
– felvinne az anyja kétszobás lakására, túl vadul csókolna egy kopott autós poszter alatt, halkan élvezne, nehogy anyja meghallja, és bekapcsolná a néha még recsegő rádiót is, amin azok a slágerek mennének, mint most a Retro rádióban. Nem érteném.
yoyo: nemzeti zene (Forrás: Holdkatlan Galéria)
Hogy legyen szerény a költő, ajánlott,
az ibolyánál is szerényebb,
pitizzen az odavetett koncért,
mint nyálcsorgató serény eb?
Ne lázongjak, ne hőzöngjek,
ne alkossak és ne is hassak,
huroklazító nyakaskodások helyett,
inkább szerényen bólogassak?
Debreczeny György Fotó: Bak Rita
hajamba mászott az éjszaka szépe
elkísérném egy darabon
ő lesz a feleségem
varratszedésig két nap
az ember legelteti a szökőkutat esőben
a többit majd otthon meséljük el
csak az inger lassú bennem
helyezzenek vissza jogaimba
oda ahol a szeméttelep rongybáláitól
megijedtem napokig rohangásztam
kapcsolgattam a lámpákat
nagy marha vagy te komám!
szeretném ha bolond lenne a macska
a gravitáció lesz a feleségem
Szelényi Anna: Love story 5, olaj/vászon, 40x40 cm
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)
Holdfénytelen volt megint a város.
Az orrát sem láthatta két kortárs.
A Hold képe pedig éjjel látszott.
Mert éjszaka volt. Az biz nem vitás.
De olyankor a fránya Hold pofátlan'
csak visszaveri a Nap sugarait,
mert önérzetes: "kell a francnak mástól
az a sok foton, még egyszer elvakít".
Nagy Gusztáv (Kép forrása: Nagy Gusztáv facebook-oldala)
Vannak órák, hetek, hónapok
Többször voltál éhes, mint jóllakott.
Vannak gerinctelenek, puhák
Vannak milliomosok s csudák.
Vannak eb sorsok s rossz napok
Meg sok szép ígéret s jóslatok.
Vannak órák, hetek, hónapok
Egyre kevesebb, aki jóllakott
S több lett a kilakoltatott
Óceán nagyságúak a bajok.
Vannak órák, hetek, hónapok
Már senki nem mondja, hogy jó napot!
Fotó: Körtvélyesi László Kép forrása: Holdkatlan Galéria)
Mindazoknak, akiknek adósa maradtam ezzel
Hogy mondjam el, mit férfiúi
szemérem nyelve alatt, mint
féltve őrzött kincset rejteget,
a szót, az igét, mely belőled
sarjad, ’s talán a legszentebb?
Hogy mondjam el, mit férfiként
ostobán restell az ember, mintha
csak félne kimondani a szót, mi
lehetne lánc, örök kapocs, helyette
csak hímez-hámoz, kertel.
Schreck Mo Free Dance 2.
...amint az ősz ma átkarolt,
fülembe mélabút dalolt,
ezüst szitája rét felett-
ledér kamilla csókja lett,
nevetve rázta kóc haját,
Napot takart a kis galád.
...az ősz ma érzem itt rekedt,
a csend megült a domb felett.
Porta speciosa fogad a sírmezőn,
hol lándzsák s csontok egymás mellett pihennek…
Nem színház volt…tízezrek napjára redőny -
s áldozata révén még a rossz is szent lett.
Szelíden hullámzik e halál kertje.
Nincsenek arcok nincs-Veronika kendőn!
Senki dolga, hogy az öldöklést felejtse.
Porta speciosa fogad a sírmezőn…
Knyihár Amarilla: Fényfüggöny IV., 2004
(Kép forrása: Holdkatlan Galéria)
az én csendem az üresség csendje
kezem hasamra téved ébredezve
még nem fogja föl az agy mi is változott
de kúszik a gondolat az élő már halott
az én csendem a fájdalom csendje
őrültként kóválygok teremről teremre
fölkutat a szem minden sötét sarkot
hiszi még a fül most csak félre hallott
az én csendem a válaszok csendje
önmagam helyezem a tárgylemezre
cseppentek ebből majd abból egy kicsit
figyelem a nőt összerándul dac-homorít
az én csendem a múló idő csendje
pulzál körülöttem megbújhatok benne
fehér tonettszékben vén szú araszol
hüppög a belső-gyermek elveszve valahol
Tóth Olivér (Forrás: Tóth Olivér facebook-oldala)
hatalmad ha volt én adtam kezedbe
romlott szívedet vetettem ketrecbe
e látó tömlöc fekete ének csöndjébe
alakod váltott árnyból emberbőrbe
azóta nyúznak álmok húznak terhek
karod sóhajtermesze a szerelemnek
húsvéti átka lett e az újjászületésnek
mag vet ágyul megkönnyebbülésnek
Virág Lajos: Égre néző Kép forrása: Holdkatlan Galéria
Erdő anyónak karja kitárva,
fák sűrűjében nem vagyok árva,
annyi a kincs itt, annyi a szépség,
nem rág a bánat, nem kínoz kétség,
száz kicsi társam várja a jöttöm.
Lábam előtt egy sün van a földön,
gyöngyszeme villan, és az avarban
zizzenő hangú alt ma a dallam.
Ocsovai Ferenc
Hiszel bennem és ez az egy
mindennél többet érő vallás:
nem kell ide semmi eszmény
vagy pszichologizáló áthallás,
mert megnyitottál egy ősi szentélyt
bennem, amiről magam sem tudtam
és ahonnan szemeid szelíd tótükrén át
egy lelkünkben úszó palotába jutottam.
Felhőmentes műholdkép a Kárpát medencéről Forrás: Wikipédia
ilyen a sorsunk e széljárta
medencében akadnak barátok
kinek-az-érdeke háborúkba
sodornak mind aki szövetséges
tépett országunk kárpátok karéja
nem védi akad ok mi-közünk-hozzá
hadjáratok leigáznak rabolnak
mióta gazdátlan lett mátyás trónja
