Keresés a honlapon:

Bara Anna: Trilógia a hajnalra… – részlet – Hun a Luna fénye? (avagy az: Akármire Hangolódó)

 

 

 

 

Hun a Luna fénye?

(avagy az: Akármire Hangolódó)

 

Holdfénytelen volt megint a város.

Az orrát sem láthatta két kortárs.

A Hold képe pedig éjjel látszott.

Mert éjszaka volt. Az biz nem vitás.

De olyankor a fránya Hold pofátlan'

csak visszaveri a Nap sugarait,

mert önérzetes: "kell a francnak mástól

az a sok foton, még egyszer elvakít".

S míg gyűrött lett e tudástól a vánkos,

min hangtalan pihent a fenti pár,

holdfény sem zavarhatta az álmuk,

így agyalhattak arról még tovább.

De jött a hajnal – pirkadat volt régen –,

a város erre éledezni kezdett,

narancsot kent az égi habarcsba,

– hogy ki ne hagyjam ezt a szuper szettet –.

Bár igyekeztem, ne sokkolja túlzás,

ha versítészem versemre rábökött,

csak a "felpörög a köd mögött" sornál

érezte, hogy nem vagyok túl lökött.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-11-05 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.