Videó

Szénégető Richárd videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Juhász Zsuzsanna: Ordításgyakorlat

 

 

 

 

Ordításgyakorlat

 

 

Az anya szereti gyermekét. Ez az anya szereti azt a kislányt, aki tíz évvel ezelőtt mindennap többször és üresre szopta a mellét. Az anyák szeretik azt, aki által megszabadul a mellük a tejtől. Az anyák nem szeretnek félni attól, hogy megindul a tejük nyilvános helyen. Az anyák szívesen segítenének más anyák kisgyermekein, de nem teszik, mert irtóznak attól a gondolattól, hogy más anyák úgy főzzenek a tejükkel, mint a tehenek, kecskék tejével.

A kislány áll a pult mögött. Anyjának dolga akadt a raktárban. A gyerekek szeretik, ha szüleik a közelben tartózkodnak. Ha szüleik arra kényszerítik őket, hogy egyedül legyenek, akkor idegen felnőttek közelében telepszenek le, mintha azok rokonaik volnának. Ha rajtakapják őket, elszégyellik magukat és elfutnak. A kislány lassú. Olyan lassú, hoyg az ember kedvet érez ahhoz, hogy féltse. Attól féltse, hogy tagjai elmaradnak valahol, szétkenődnek azon, amit érint. A szalvétán, papírtálcán – a világos színű, többnyire fehér kellékein az ételeknek; büféknek: minden ételnek, amit másnak szánunk. Ő talán észre se veszi, nem is tapasztalja majd egykor, hogy a fanszőr őszül meg legutolsónak, a haj s a hónaljak után. Az anya bátor. Olyanfajta bátorság van benne, mint a lyukból kimerészkedő rókának, aki nem érez már semmilyen vérszagot – se madárét. Se fajtársét. Az anya most már bátor. Róla csak két dolgot szoktak megjegyezni, tehet bármit is. Az egyik, hogy nem veszi észre, hogy megdermednek körülötte, ha azt mondja, a férfi csak egy arasszal több a nőnél. S ahogy mutatja is az araszt, az a két ujj, a hüvelyk- és mutatóujja még úgy lebeg a fal, polcok, konzervek díszlete közt, mint a bárkában rekedt ember és állatcsordák megörvendeztetésére hozott olajág a galamb csőrében. A másik, amit biztosan megjegyeznek róla, hogy úgy szívja a cigarettát, hogy minél több füst férjen bele, a testébe. Kidugja a nyelvét, mikor szippant. Kirakja a nyelvét, szinte tárolja odakint még arra az egy-két másodpercre is, mint valami biciklit. Babakocsit a folyosón, eresz alatt. Lenne még egy harmadik megjegyezni való is, ha mernének az emberek rágondolni. Hogy olyan feltűnő az alkalmazkodóképessége, mint a lapos testű állatoké. Akikre kár gombostűt pazarolni, mert könyvek lapjai között le is lehetne préselni őket, mint egy elfogadható állapotban maradt szálat a menyasszonyi csokorból.

Az anya féltette gyermekét az apától. Készült arra, hogy az apa hazaérkezik este. Délután altatót oldott fel kicsi lánya teájában, s elvonta a lányka figyelmét a teáról, az ízről, az itatásról, mikor itatta. Az apa sose találta ébren gyermekét. Az anya büszke volt magára, jó helyen tudhatta gyermekét, mikor hozzákezdtek a veszekedéshez. A gyerek nem látott, nem hallott semmit. Megrövidültek ugyan a napjai, mert korábban feküdt le, mint más gyerekek. Korábban, mint a vele egykorú párévesek, korábban, mint a csecsemők, korábban, mint a magzatok. Az anya viszont nyugodt lélekkel várta esténként az apát, a veszekedést, az ajtócsapkodást, tányérok, ruhák, cipők hullását. Semmi sem akadályozta meg abban, hogy ellenségét valódi ellenségnek lássa. Ha az apa egyszer véletlenül abból a pohárból ivott volna, ami az ő családja nászajándékához tartozott, talán még tolvajt is kiált. A gyermek nem adott okot semmi aggodalomra. Hízott és lassult. Nem használta futkározásra a tanórák közti szüneteket, nem gáncsolt el senkit. Boldogan csattant rajta a labda az olyan játékokban, mikor félre kellett volna ugrani a labdák elől. Úgy nyitotta ki a könyveit, mint pap a bibliát, és úgy csukta be mindet, mintha ragasztót kent volna a lapokra, és várná, hogy megszáradjanak – ő legyen az utolsó olvasója e könyveknek.

A szendvics nem kerül a szalvétára. A kislány túl erősen fogta meg a kenyérszeletet, a bél megtört, mint a valódi bőrkabátok könyékhajlata. Van mindig valami megfoghatatlan hasonlóság a természet elleni vétkekben, valami butító fesztelenség. Mint mikor egy népes társaságban jó, ha ketten tudják, hova is indultak. A kislány seprűt, lapátot hoz. A pult eltakarja a seprű fejét, a lapátot s a gyereket. Csak a seprű nyele látszik, ahogy jobbra-balra dől. Azt nézzük.

 

Nézzük, mint becsapott gyerekek a bábszínházban. Bot, figura nélkül. Bot, kislány nélkül. Koronás király és történet nélkül.

 

 

 

  
  
 

Juhász Zsuzsanna

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.