Videó

A MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója




Keresés a honlapon:


Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Néhány éve kisebb megszakításokkal Törökországban élek, így a kötetben egy fejezetet szenteltem a kinti létélményeknek is. (B. D.)

 

 


Kép forrása: lira.hu

Filip Tamás bizonyára kettős életet él. Könnyű neki, mert egy Magritte festette házhoz hasonló épületben lakik, ami fölött soha nem megy le a nap, és a fák lombjain át jól látható, hogy odabent éjjeli lámpák égnek, ráadásul a tenger is ott hullámzik valahol a lakás közelében. Időnként vasútra száll, mint a régi magánzók, de később veszi csak észre, hogy fülke helyett a szerelvény lépcsőjén, aktatáskáját magához szorítva kapaszkodnia kell, miközben figyeli az egyre gyorsuló tájat. A veszélyes szitu ellenére kötelességtudóan láttamozza az efféle kalandjait, még akkor is, ha egy becsapódás előtti repülőn whiskyt kortyolgat egy forrongó város légterében, vagy éppen irodalmi estről tér haza. Minden élethelyzet fontos együttállások váratlan képlete lehet, lejegyezni való talány. A Kafka bukósisakja bárhol fellapozható könyv, nem tévedhetünk el benne. Apró megfigyelések, versanyagok, naplók, álmok, „irodalmi látványpékség,” sőt, ismeretterjesztő érdekességek, stílus- és műfajgyakorlatok elegye, mélyen láttató költői reflexiók jelen korszakunkról, sajátos Filip-optikán keresztül.

 

Szabó Imola Julianna videója

 


Kép forrása: Libri

Sok éve, megboldogult lapszerkesztő koromban főszerk-utasítást követve zabolát próbáltam kötni állandó színikritikusunk tollára, mondván, ragaszkodjon – ha teheti – a megbeszélt karakterszámokhoz. Mert hát főszerkesztőtől tördelőig mindenki szereti, kiváltképp printesetben – s talán még az olvasó is –, ha egy adott téma a lap oldalának állandó helyén található, megszabott terjedelemben, s nem nyúlik bele a hirdetéseknek fenntartott keretbe. A kérést nem nagy örömmel közvetítettem, mert szinte előre tudtam (hasonlóképp érezve) a neves kritikus válaszát: mindenről annyit írok, amennyi van benne. Na most, kérdik azonnal, a címet olvasva, hogy miként jön ez ide, Boldogh Dezső rövidprózákat tartalmazó könyve (N. feljegyzései) kapcsán? A válasz egyszerre evidens és komplex: mert valamiképp ez ötlött föl bennem elsőként – annyi más mellett – a bekezdéseket olvasva. Az a kérdés: mégis, hogyan dönti el itt a szerző, hogy miben mi van, adott bekezdésen belül, s hogyan folytatódik, látszólag egészen más megközelítésben, ugyanaz a történet? De hát ugyanaz-e a történet? 

 

 


Kántor Zsolt 1958-2023

A bölcsesség a mélység, az értelem a magasság. Íz és illat. Együtt közlekednek. A nyelv világteremtő közeg. A szó által lesz megértés. Minden általa lett. S folyamatosan úton vagyunk a felfogás felé. Teljesen majd csak akkor vesszük birtokba a dolgot, amikor megdöbbenve tapasztaljuk, hogy használni vagyunk képesek. Isten géniuszként teremtette meg az emberi testet. Virtuóz szobrászként. Beleírta a természetünkbe a törvényt. Beleszőtte bőrszövetünk regiszterei közé a lelkiismeretet. Az orrnyálkahártyába a hetvenhét illatot. A nyelvünkbe az ízeket. Szemünk anyagába a színek emlékezetét. A lelkünkbe az érzéseket. Sejtjeinkbe, a részecskékbe húrokat helyezett. Génjeinkbe ösztönöket. 

 


Kép forrása: alexandra.hu

 

Írónak lenni ma már egyfajta küzdősport, hiszen egy szerző nemcsak a világgal, de olykor önmagával is kénytelen ringbe szállni. Hősi feladatai közé tartozik az elrendezés, az oldás és kötés, a valóságfeltárás, esetleg Isten-keresés. Novák Valentin legújabb kötetében a „párhuzamos valótlanságok” virtuóz koreográfusa, kinek sorait élénken átszövi a láttató képiségbe oltott szatíra. A Repedéshez hasonlóan már korábbi műveiben is bizonyította, hogy azt írja meg, amit érez, nem pedig azt, amit éreztetni akarnak vele. Mivel túl mer lépni 3D-s világunk kötöttségein, egyfajta metafizikai látnoknak is tekinthetjük. Olyan szerzőről beszélünk, aki még hisz az írás misztikumában és teremtő erejében, hőseit pedig a tenyerén hordozza – aminek vagy örülnek, vagy nem.

 


Kántor Zsolt (1958-2023)

Amíg a természettudományoknál a gyakorlati alkalmazhatóság a mérvadó, ha a társadalmi funkciójuk a kérdés, ilyen jellegű elvárás a szellemtudományoknál nincs. Nem mérhető, hogy egy filozófiai esszé életet mentett-e, amikor valaki boldogra olvasta magát miatta. De az egyén életében lehet, hogy fontosabb volt a „szöveg”, mint egy injekció vagy egy vakcina. Ugyanez mondható el egy versről vagy egy novelláról. De a zenékről meg pláne. A lélekemelő festőművészetről nem is beszélve.

 


Kép forrása: bookline.hu

"Szemlélődő természetem gyökere a kövek világára való rácsodálkozásomból ered. Akkor vagyok alkotáskor igazán átszellemült állapotban, amikor minden egyes lepattintott kődarab egyesül a bennem élő heggyel.

Felismertem magam a Kőben:
Törékeny lettem és nehezen megközelíthető.
Felismertem magam a Fűben:
Hajlékony lettem és szerethető."

Fűkő Béla

 


Kántor Zsolt (1958-2023)

Mintha időburokba fagyott volna a világ. De itt belül van némi szabadság. A szólás szabadsága. Beszélhet az ember bármiről, nem büntetik meg. Ezért nagyon vigyázni kell. Nehogy túlszaladjon a fantázia. Az időn. Már ez képzavar volna, ha a magyartanárom javítaná a dolgozatot, aki gimnáziumban tanított. De itt a hermeneutika. Megmagyarázom. Minden éjszaka túlfutunk a jelenlegi sorsunkon. Kimozdulunk a megszokott kontextusból. A komfortzónánk meghasad, mint egy magzatburok. És kilépünk önmagunkból, mint egy lakásból. Nem mi mondjuk meg, hova utazunk. Itt sem érvényesül tehát az akaratszabadság. De ha bűnt követünk el álmunkban, nem tulajdoníttatik nekünk. Vagy mégis? Az abszolút és a relatív ütközik össze. A nemesedés és a lealacsonyodás harcol. A kegyelem és a törvény. A dogma és a megélt Ige.

 


Kép forrása: Balogh István

A kötet két drámát tartalmaz. Az első dráma, mesebor alcíme: Színmű egy évszázados hintáról. A szerző az utószóban megemlíti, hogy egy öreg, eperfán lógó, évszázados hinta lehet a legbiztosabb pont egy ember számára. Megingathatatlan viszonyítási pont lesz.

A szerző Örökhagyók című szövegben igen sok a személyes és családi motívum, a történet valóságos, abból gyökerező fikciók szerepelnek a szövegben. Balogh István édesapja valóságos háborús történeteit, viszontagságait is beleszőtte a drámába. A várandós leány nem rokon, de igen közeli ismerős, 1968-69-e iskolaévben tanította a szerző. A lány akkor fejezte be a nyolcadikat.

 

Az Irodalmi Jelen / Csornyij Dávid videója

 

 
Kecskeméti Kálmán

Számtalan felmérésben olvashatjuk, hogy Magyarországon az emberek nem bíznak a jövőben, nem bíznak a politikában, kiábrándultak a politikusokból. Az idelátogató külföldiek is komornak, depresszívnek festik le népünket, keveslik a mosolyt és a segítőkészséget. Említik a lepusztult, nemtörődöm környezetet, a levegőszennyezést. Hosszabb külföldi tartózkodás után hazatérve számunkra is feltűnő az embereknek egymás iránti durvasága, modortalansága, az öltözködés, tisztálkodás elhanyagoltsága, a rossz közérzet. Szembetűnik a megfizetett szolgáltatások otromba elégtelensége (éttermekben, közlekedésben), a mindent elborító kosz, a közterületen végzett munkák siralmas gyengesége és kulturálatlansága.

 


Miske Emő alkotása

Micsoda ötlet hogy írjak kritikát micsoda hülyeség ezt elvállalni amikor pedig már rég nem csinálok ilyesmit egy könyv egy könyvecske vagy tetszik vagy nem minek ezt ragozni különben is pont van elég feladatom mondjuk a saját könyvemmel kellene foglalkoznom mert félig sincs kész és seggbe fog rúgni az nka mert határidő van ugyebár azt hittem termékenyebb leszek de most már mindegy a hidamat csak nem verik ki az arcberendezésemből amire azt a talicska zsét ráköltöm haha

Amúgy meg bemegyek egy olvasóterembe ez persze a fikció része a dolognak mondhatni a költői szabadság mert isten őrizz hogy olvasóterem közelébe menjek szóval csak tegyük fel hogy és ott egyből szorongani kezdek de valami irgalmatlanul hogy hogy a jó francba tud ennyit írni ez a sok aberrált grafomán nekem csak a gerincek szemügyre vétele több napot venne igénybe és ez még csak a címük ha el is kéne olvasnom őket bele sem merek gondolni az olvasás de főleg az írás borzasztó dolgok a legmélyvilágibb emberi gyötrelem megtestesülései pláne nekem aki könyvkiadóban dolgozom könyvkiadó jézusmária kiadom az első könyvre az ebédet nyomban ha csak rá gondolok

 

Orsi egy minótauroszbébit kap ajándékba, és ezzel a kezdetben kicsi, később ormótlan (ráadásul depressziós) szörnnyel a nyomában kell felnőtté válnia egy apokaliptikus világban, ahol még az árnyaknak is lelkük van, és tilos a sötétben énekelni. Az Utókorban minden, ami lehetséges, megtörtént már, így emlékezni ugyan szabad, csak éppenséggel lehetetlen, viszont az érzések teremtő erővel bírnak. Orsi dolgát nem könnyíti meg, hogy anya költőként egész nap csak az élet valódi kérdéseivel hajlandó foglalkozni (a könnyeitől még a házak is mocorogni kezdenek), apa pedig folyton elvonul bütykölni valamit (vagy ki tudja, mit csinálni). Sőt, távgondolás ide vagy oda, a legjobb barátnőjével, Margóval sem mindig felhőtlen a viszonya, főleg, ha a kincs a tét. A véletlen házban lakó boszorkányról és a fiúkról már nem is beszélve. Nagy kár, hogy csak a felnőttek tudnak varázsolni, nekik viszont nincs hozzá kedvük…

 


Temel képe a Pixabay -en.

Minden csak válik valamivé, mert örök folyamat részeként futja pályáját a világ, a lélek, az idő és a róluk megalkotott magyarázatok. Az eszmények és eszmék is megszűntetve őrződnek egy dobozban, ami az emlékezet. Voltaképp semmiről nem állíthatjuk, hogy van, abban az értelemben, ahogy az Ige, a törvény létezik.

Mert ölni nem volt jó dolog a teremtés első hónapjaiban sem, Káin tette mégis a létbe belekódolt „magatartás” gyanánt írta át a lelkiismeret enciklopédiájának lapjait. Az Ádám által elvett önzés miatt. Amikor az első Én rejtett tudást választotta az Istentől kapott kijelentés helyett. A hübrisz következménye, egy könyörtelenül önműködő algoritmus elkezdte pusztítását. A bűn visszaíródott a természetbe, a rossz elhatott a növényekre, állatokra. A degeneráció máig látható jele a permanens gonoszságnak.

 

Kép forrása: libri.hu

"Eszközévé tökéletesít, a létezés vésőjévé edz a teremtés tüze. Úgy látszik, legfőbb életfeladatom az, hogy a közöny dúcait lepattintva láthatóvá tegyem mindazt, mi láthatatlan. De valójában mi is az a láthatatlan valami? Illúzió? Igen. Úgy, ahogy illúzió az is, hogy a szobrász megnyilvánulásaitól függ a világ megjavulása."

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal