VideóA tegnap.ma videója Keresés a honlapon: |
Publicisztikák
A költő kocsmában is költő – a kocsma költőben is kocsma! Ezzel akár le is tudhatnánk Ádám Tamás szonettgyűjteményének a bemutatását. (Amúgyis, lehet egy fülszövegben szonetteket elemezni? Nonszensz...!) Azért annyit mindenképpen, hogy a költő kocsmában is létezés-árva, és a kocsma költőben is a megveszett – akár elveszett, elvesztegetett – szabadság metaforája. Különös, hogy ez a szabadversekben szabadon lobogó hajdani lélek most a kötött formák között, az egyik legkötöt-tebb szerkezetben találja meg a kifejezhetőség kereteit. Romlásban nem tart meg más, csak a forma, írt egy kortársunk az erre való rádöbbenéséről; talán költőnk szonett-elhatározását is hason-ló életfelismerések indukálták.
""Születésünknek van-e valami szelídebb előzménye, ami hasonlítana a szerelemre?" - kérdezi az életmű sorozatot indító regény narrátora, aki gyerekkorától igyekezett "a szerelemhez társult félelmetes erőnek ellenszegülni". Testvérbátyja tizenhárom évesen ritka betegség (gyerekkori elöregedés, progéria) áldozata: aggastyánként hal meg, miközben rövid életideje (13 év) alatt az élet minden fázisán átmegy, a félelmetesen "nagy szerelmet" is beleértve.
Gryllusok? Igen, ráadásul mindjárt hatan: Dániel, Vilmos, Dorka, Samu, Ábris és Alma. A könyv róluk, a hat Gryllusról szól. Arról, mi történt, történik velük, hogy mit gondolnak magukról vagy arról, amit csinálnak, meg úgy általában a világról. Beszélnek a Kalákáról, a Maszkabálról, az Érzékek iskolájáról, a soundpaintingről, a technológia és az ember, vagy a kép és a hang viszonyáról, valamint a plafont kiégető karácsonyi gyertyáról...
Székelyhidi Zsolt így vall az albumról: „A KÖLTŐK-portrésorozat 2019-ben indult útjára, mégpedig Zsille Gábornak köszönhetően, aki örömmel segített abban, hogy a Versmaratonon, Az év versei költészeti antológiasorozathoz kapcsolódó, nagyszabású rendezvényen készíthessek felvételeket a színpadra lépő költőkről. Felállítottam tehát rögtönzött fotóstúdiómat, a fekete hátteret és a villanófényeket a Petőfi Irodalmi Múzeum hátsó termének egyik félreeső szegletében, és Gábor csak terelte és terelte hozzám a költőket, én pedig kattintottam, készítettem a fotókat, és egyszerre voltam nagyon izgatott és végtelenül aggódó, hogy jók legyenek a beállítások, villanjanak a fények, legyenek élesek rajta a szemek, elmentse a file-okat a kamera. A fekete-fehér képanyag azóta is folyamatosan bővül. Egyfelől minden évben ott vagyok a Versmaratonon, de a Magyar Napló folyóiratban megjelenő költőket, írókat is fotózom; tulajdonképpen – ha az energiámból futja – életem végéig bővíthetem a listát.”
A kötet közel 20 évet tekint át, és nagyjából 130 írásművet tartalmaz. A műfaji átjárásokkal (akár költészettel, filozófiával, pszichikus képzettársításokkal) élénkített, rétegesen felépülő, helyenként légiesen feloldott írások a kortárs képzőművészet megnyilatkozásának egy-egy formáját, sokszínű szegmensét közelítik meg, tárják fel, mondhatni, hogy rendhagyóbb módokon: sajátosan, experimentálisan...
Szlávik Barbara radikális, monokróm festészete attól radikális, hogy minden értelemben elmegy a festészet határáig, és azon a pengevékony mezsgyén egyensúlyoz, amely a festészetet és a nem-festészetet választja el egymástól. Kép-elméleti vizsgálódásait leginkább analitikus metafestészetként lehetne aposztrofálni, azaz olyan művészetnek, amely a festészet eszközeivel vizsgálja a műfaj végső kérdéseit. Mindeközben a tudományos apparátus módszereit is alkalmazza, azaz a filozófia, az esztétika és a művészetelmélet teoretikusainak fogalomkészletével operál.
....Az az ember, aki különleges érzékenységgel rendelkezik arra, hogy a Teremtett Világban felfedezze és birtokolja az isteni alkotás esztétikáját, felfokozott szépségvágyánál fogva mindenbe és mindenkibe hajlamos beleszeretni, amiben vagy akiben megérinti ez az isteni valóság.... A kép, a fotó az alkotó legszemélyesebb, legszentebb vallomása, legemelkedettebb kifejezése kell, hogy legyen, a kifejezhetetlen körültáncolása. Az alkotás pedig sűrítés, megérző, felérző képesség... Irigylem a szerzőt, hiszen minden nap meggyőződhet a víz vízszintes bizonyosságában, a vízpart és a vasút melletti nyárfák és a kikötőkben horgonyzó vitorlások árbócainak hiteles függőlegesében...,
A messiás Jézus eljövetele előtti kor, az inter-testamentális időszak,1 sok mindenben hasonlított a posztmodern nyugati kultúra jelenlegi korához. A Gemara2 ír is erről: „A Tóra3 elment keresni valakit, aki tanulmányozza.” Tehát a törvény maga kelt fel, a rabbik szerint ebben a korban, hogy igaz embereket keressen arra a célra, hogy újra tanulmányozzák Őt, és tanítsák az alapvető morális szabályokat. (Ez a megszemélyesítés jelzi, hogy a törvényt személyként is aposztrofálták Izraelben, előrevetítve, hogy egyszer, az Írás testté lesz.
A Magyar Fotóművészek Szövetsége szervezésében 2025 májusában megrendezésre kerül a
X. Pécsi Fotóbiennálé
A Kortárs Magyar Fotográfia nevet viselő kiállítássorozat először 1995-ben nyitotta meg kapuit Pécsen. Az akkor hét helyszínen zajló egyéni és csoportos kiállítások, fotóművészeti előadások, szakmai beszélgetések főszervezője a Mecseki Fotóklub és a Magyar Fotóművészek Szövetsége volt. Az esemény sikere alapján a szervezők a továbbiakban Pécsi Fotóbiennálé név alatt, kétévenként további 8 alkalommal (1997-2011) adtak helyet az időközben nemzetközi érdeklődésre is számot tartó művészeti eseménynek. A neves hagyományok újjáélesztése céljából a Magyar Fotóművészek Szövetsége 2025 májusában megrendezi a X.Pécsi Fotóbiennálét, amely ezúttal öt helyszínen ad teret rangos csoportos és egyéni fotóművészeti kiállításoknak. Az esemény fő rendezvénye a pécsi Csontváry Múzeumban megrendezésre kerülő csoportos, tematikus tárlat lesz, melynek címe: Circle (Kör)
Az ördögszekér a western filmek örökös statisztája, az elhagyatottság halhatatlan jelképe – és valahol a késői kalandvágyé is, mert csak pusztulása után vág neki a világnak, amikor kiszáradt gyökerei elengedik a talajt. Abafáy-Deák Csillag legújabb novelláskötete sem véletlenül kapta az Ördögszekér címet, hiszen a talajvesztettség, a sodródás motívumai kapcsolják össze írásait – de visszatérő témái között említhetnénk még a diszfunkcionális családokat, a közönyt, a gyermeki sérülékenységet vagy a „szeretet” szó sokrétű félreértelmezését is. A kötet három ciklusra oszlik (Lencse, Magasles, Ad acta). Az első blokk történetei fájdalmasan realisták, ugyanakkor rendkívül tömörek, semmi terjengősség, semmi giccs, a szövegek szilárd alapokon állnak, csapongás és túlszínezés nélkül, mégis gyönyörködtetik az olvasót.
Novák Valentin legújabb kötete laza láncot alkotó novellák füzére. Többek között Nicsak Bálintot kelti életre a szerző műve. Novák önmagára reflektál a névvel, hiszen a Valentin név a Bálint megfelelője. És igen, Nicsak a szerző vezetékneve. A névválasztás kifejezheti a szerzőnek a magyar irodalmi életben tapasztaltak fölött érzett döbbenetét is. A kötet műfaji meghatározása látszatregény. Mintha-regény.
Ajánlás Debreczeny György: Félreolvasások című kötetéhez Ha csak félreolvasások volnának ezek a rövid szövegek, korántsem volnának ilyen érdekesek, szórakoztatóak – és szomorúak. Mert az esetek túlnyomó többségében nem diszlexiáról, netán sajtóhibáról van szó, - olyan is van - , hanem közbeszédünk mai állapotáról, ami híven tükrözi – Debreczeny éles megfigyelésével – közállapotainkat, tovább tágítva világunkat.
A Biblia szerint Isten vörös agyagból formált meg bennünket. Mint a világ legzseniálisabb szobrásza. (Ezért akarja az Örökkévaló, hogy mi, a teremtett lények is Hozzá hasonlóan, alkossunk dolgokat.) Azután belelehelte az orrába Ádámnak a szellemét, ami egyben az élet bemenetelét jelentette az agyagba, ami hússá lett. Isten leheletétől az inak, erek, idegek is előjöttek. Előállt egy struktúra, egy organikus működés. Ugyanakkor, Ádám és Éva frigyéből már olyan emberek születtek (Káin és Ábel), akikbe a teremtő leheletet már Ádám adta tovább, a magján keresztül. De ezt követően minden megszületett egyén különböző tulajdonságokkal bírt. Isten azt akarta, hogy az emberi lények változatos, sokféle alakot, formát, arcot öltsenek. Hogy mindenki összetéveszthetetlen legyen. Akárcsak az Úr. A Hatvan Online (HO TV) csatorna videója
Tandori Dezső jelentősége túlnyúlik a betűvetők kompetenciáján. Őt a madarak és az angyalok regisztrálták az örökkévaló könyvében. Olyan nagyság, mint Hrabal vagy Kundera. Csak ő az élet létező elevenségét nem az ízek, tapintások hús-vér koordinátáin át szemlélte, hanem virtuális hologramokon keresztül. Amelyek árnyékok és párák mátrixai között bújtak meg. Csak idő kell erudíciójának méltó és hiteles értékeléséhez, világmagyarázatának felfogásához. Bizonyos lehet a magyar olvasó benne, hogy sokféle nyelven hozzáférhető lesz nemsokára. Ázsiója egyre emelkedni fog. Mert tekintélyes műértők fogják nagy elánnal újra-felfedezni. Felismerni benne azt az embertípust, aki hiányzik nagyon, immár, a földgolyó egyedei közül. Azt a különös karaktert és figurát, aki nemcsak a láthatót nézi, hanem a jelenség mögötti molekulák mozgására is felfigyel. Akinek van szeme az irgalmasságra és a kedvességre, az apró homokszemek rendezetlenségében rejlő zenei frekvenciák gyógyító hatására. Aki egy szárnytoll vonalaiból a végtelen működésére képes következtetni. S aki nemcsak megfogalmazni képes, hanem grafikailag ábrázolni is, a kvantumok szívzörejeit. A MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum videója 
|
Kép forrása: libri.hu