Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: A történet küszöbén áll – Majd belép

 

 

 

 

A történet küszöbén áll

Majd belép

 

Az elbeszélés bejáratánál toporog. Keletkezést lát. A méz íze a szájában, akár a parfüm. Van benne émely és kókadt szomj. Kint enyhül a hurrikán, a völgy hónaljánál kulminál. Csurom hínár a folyópart, a szél egy kagyló alakú kavicsot a sziklából kiváj. Töprengő entitás. Kiszabadítja a Holdat, a túlfolyás foglyát a láz. Beleugrik a gyík az ömlő örvénybe. Viszlát! Egy sejt hatol a fénybe. Mint emlékek a történetbe. Zúzmara hull az évekre. A memória sejtszáma pitypangként szaporodik. Ha beavatkozol a kristályosodásba, bezárul. S hirtelen előáll a teljes jelenlétet nélkülöző háttér-mintázat. Ki kell vonni a személyiséget a látványból. Kivonulni az artikuláció „alól”. A lemeztű megbotlik. És a szöveg a partjelzőre kinéz. Nem lépte át a vonalat. A karmester megérinti a krupiét. Az emberek megnyugodnak, a zene újra indul. Csak egy fotó lóg le a díszletről. Radírgumi-, és ceruzahegyek egy magas asztalon. Az idő járkál. Fel s alá. Felfeslik a hétfőnél a falinaptár és visszafelesel. Azt mondja az esőcseppnek: ez az architektúra a jel. A pirkadat ornamentikája, Sakktáblán hervadozik egy pici rózsa. A konzisztencia klasszikus emblémája.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-11-28 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.