Publicisztikák

CALIOPIA TOCALÃ (Caliopia Hodorogea) költő, prózaíró, drámaíró, 1958. április 7-én született a Ia?i megyei Cozme?ti városában. A jászvásári "Al. I. Cuza" Egyetemen szerzett tanári diplomát. A Vasile Lupu Iskola román nyelv és irodalom tanára. a "Nagy Szent Vaszil" ortodox szeminárium teológusa. A Romániai Írók Szövetségének tagja. Próza kötetei: Rabságban, A sors szimfóniái, Ikrek, drámakötetei: Foglyok, Kettős életek, Alteregó), verseskötete: Vízszobrok.

Az Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója

Kép forrása: Libri

Vannak, akik a könyvesboltban a Történelem polc előtt azon tipródnak, jobb lenne tovább haladni a Kalandregények felé, valami izgalmasabbat választani – mert, ha történelem, akkor már kevés újat mondhat a könyv, szegről-végről ismerős a sztori, és hiába vázolnak megtörtént eseményeket, már amúgy sem aktuális, vagy épp elcsépelt – pedig ebben a műfajban is akadnak még figyelemre méltó különlegességek. Losonczy Attila: Törésvonalak című kötete újraértelmezi a történelmi fikció témát, ugyanis egyedi hangvételével már a legelejétől leköti olvasóját, kalandot és történelmet egyaránt kapunk.

A Fényhozó címet viseli a kötetnyitó novella, melyben egy ősi törzsből származó fiú viszontagságai tárulnak fel előttünk. A fiú nemrég szembeszállt saját népével és bujkálni kényszerült, mert nem tűrte el, hogy a törzsfőnök rátegye kezét szülőanyjára, amikor pedig meg akarta szöktetni őt, a kísérlet vérontásba fordult. Olyan világban járunk, ahol a tűz még a misztika birodalmába tartozik, melynek titkát a legbölcsebb törzsbeliek sem tudják. Istenek és szellemek népesítik be az emberek hitvilágát, a Nap pedig kiemelt státuszt foglal el ebben a hierarchiában. Egy véletlennek köszönhetően a fiú megszelídíti a tüzet, és fegyverként használja, hogy bosszút álljon azokon, akik jogtalanul kitaszították.

Magén István könyvének borítója maga is jól szimbolizálja az elbeszélések milyenségét.

Szürreális grafika, maga a szerző alkotta. Magén István ismert képzőművész, nem csupán publicisztikai munkássága, elbeszélései okán ismert. Könyveket illusztrált.

A Lovaskocsik elbeszéléskötet előlapján, illetve a belíveken is szerepelnek grafikái.

Miért írom azt, hogy a könyv borítón szereplő grafika szimbolizálja az elbeszéléseket?

Egyfajta expresszionista magánbeszéd, szürreális képek sora sok elbeszélés, álomvilágba lépünk, ahol összefolynak a képek.

A Ma7 csatorna videója

Az AB Art Kiadó gondozásában jelent meg Szentgyörgyi (eredeti nevén: Király) László második, A reménnyel is című verseskötete. A marosvásárhelyi újságíró 1977 óta publikál irodalmi folyóiratoknál, első verseit az Igaz Szó közölte, az olvasók a Látóban, a Székelyföldben, valamint a Hitel, és a Napút című folyóiratokban is találkozhattak műveivel.

A második kötet szerves folytatása lehet a debütáló, Kételyek között című verseskötetnek (Kreatív Kiadó Marosvásárhely, 2016), nemcsak a versek formavilágát, tömörségét, de filozófikus mondanivalóját és a kötet szerkezeti felépítését illetőleg is. A költőre itt is lépten-nyomon rátör a kétely, egyáltalán megíródhat-e a vers, a szerkesztők által sürgetett remekmű, ha nemcsak az író nem talál a szavakra, de ezúttal a szavak is cserbenhagyják őt.

2024. március 23. és április 25. között városunk ad otthont a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója közös rendezvényének. Ezen a generációkat összekötő kiállításon közel 200 meghívott alkotó adja hozzá az ő egyedi, kreatív látásmódját a világ bonyolult szépségének megmutatásához.

A Pécsi Galéria és a Művészetek Háza Martyn Ferenc Galériája adja e különleges esemény helyszínét.

A kiállítás létrejöttéről, a kortárs fotóművészet szerepéről, hatásáról Hamarits Zsoltot, a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökét Hódi Hajnalka kérdezte.

Vállalkozásuk az élet – Szávai Géza és Szávai Ilona 

Az Erdély TV videója

B. Mihály Csilla (1977, Szatmárnémeti)

Hét év válogatott termését tartalmazza a kötetem. Hogy vajon szűk vagy bő hét esztendő volt a 2013 és 2019 közötti időszak, azt döntse el az Olvasó!

Parancs János, Deák László és Kecskeméti Kálmán Szigligeten
Kép forrása: Kecskeméti Kálmán

Szigligetre először Parancs János hívott 1982-ben és ő is vitt le oda trabantján. Velünk utazott még Györffy László színművész, író is. Előző nap vettem 5 liter somlói bort és hoztam magammal egy marmonkannában.

– Szigligetre bort! – szörnyülködött Parancs János. Azonban jó társaságba csöppentünk és az 5 liter bor gyorsan elfogyott. Kikre emlékszem? Tímár György író, műfordító, Abody Béla író, Galsai Pongrác író, akit még Pécsről ismertem és egy újságíró, akinek a nevére már nem emlékezem. De ez az újságíró még éjjel is bekopogott a szobámba, hogy megkérdezze: – Semmi nem maradt a marmonkannában?

Ott volt még Deák László barátunk is, a kitűnő költő. János néhány nap múlva megörvendeztetett egy a nevemre írott verssel, egy akrosztikonnal. Expedíció a címe. Később megjelent egy kötetében, majd az összegyűjtött művei között, sajnos már a halála után.

A PécsTV videója

Fűkő Béla

„ÍGY, VAGY ÚGY, VAGY AMÚGY, AZ OCSÚ ELVÁLIK A BÚZÁTÓL”

„.A művészet olyasvalami, amit a lelke mélyén mindenki ért, tehát nem pusztán a művészek előjoga és kiváltsága, végső vonatkozásában arra hivatott, hogy visszaadja az embernek a szépségbe, az igazságba, a szabadságba, továbbá a valódi emberségbe vetett hitét, éppen ezért, ha egy műalkotás elkészül, az olyan, mint az utolsó ítélet, azaz minden a megfelelő helyére kerül.”

(Kovács Gábor tanár, író, költő)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves közönségünk! Amolyan szobrászos attitűdből kifolyólag, ami a mai jeles alkalomból azt gondolom megbocsátható, azt is mondhatnám: kedves fanyűvő, kőtörő és vasgyúró Kortársaim és Barátaim!

Először is köszönöm Önöknek, Nektek, hogy eljöttek, eljöttetek az emlékkiállítást megtekinteni, és „így, vagy úgy, vagy amúgy” jelenlétükkel, jelenlétetekkel kapcsolódtok ahhoz a tiszteletadáshoz, ahol a kiállító művész barátok a tavaly elhunyt barátunk Velekei József Lajos grafikus és szobrászművész előtt tisztelegnek.

Aknay Tibor: Vadmacska

Amikor Gyöngyöst elhagyta az autóbusz és a távolban hegyek kékesszürke körvonala tűnt fel, önkéntelenül elmosolyodott. Ismét itt van hát! Szinte minden évben – néha többször is – feljárt a Mátrába és a hegyek üdvözlésekor mindig ugyanazt érezte. Elérve Mátrafüredet átlépett egy bűvös határt, a sík vidék és a hegyek választóvonalán és egyszerre egy másik, sejtelmes, fenséges világba nyert belépési lehetőséget.

Ez az átmenet fokozatos, Füreden még érezhető volt a közeli város lüktető forgalma, a parkoló tele volt autókkal és emberekkel. Aztán kezdett tisztulni a táj, a nyüzsgés lecsendesedett és a szintemelkedés a levegőt is megtisztította, kristályossá tette. Az erdő itt már sűrűbb volt, a fák nagyobbak, méltóságteljesebbek és a lombos fák között egyre nagyobb területet foglaltak el az örökzöldek. Szerette és a tájba illőnek találta az öreg, terméskőből épült nyaralókat is, melyek mintegy jelezték, hogy falaik itt már komolyabb időjárási viszontagságoknak vannak kitéve. Aztán következtek a szerpentinek melyek gyorsan nagyobb magasságokba emelték az utazót, a fordulóban csodás panorámával ajándékozva meg őket. Tavasszal a fák friss zöldjében, a kökénybokrok fehér foltjaiban, ősszel a nyári melegtől búcsúzó lombok színpompás kavalkádjában lehetett gyönyörködni.

Kántor Zsolt

Az egymással Lét és a magány köztes tere a beszéd. A beszélgetés. Ha egyedüllétben tartózkodunk, akkor magunkkal folytatunk párbeszédet. Soha nincs olyan, hogy elhallgatna az elme. Kiüresítené magát a tudat. A nyelv csinál mindig valamit a fejben. Ha mást nem is tesz, kérdez. (Ez az intervallum volna a szabad idő? De jó!) Ugyanazt a nyelvet használjuk. Mégis, olykor elmennek egymás mellett a mondatok. Kikerülik egymást a szavak. Elrepül a másik felett a megszületett jelentés. Alvás közben a beszéd a háttérbe vonul, onnan figyeli a nyelv a képeket, miként szövi a szó az elbeszélést. 

A tegnap.ma videója

 
Rimóczi László és Novák Valentin Fotó: Pálóczi Antal

Bodóra várva. Sorra tűntek fel olyan arcok, akik közül sokat “a pandémia” előtt láttam utoljára. Novák Valentin, a novellás kötet szerzője meg is jegyezte viccelve, hogy ha másért nem is, ezért jó ez a könyvbemutató; majd ellenőrizte, hogy a kamera megfelelően látja őt és faggatóját, Rimóczi Lászlót.

Laci a bemutatkozást követve azzal indította útjára a beszélgetést, hogy felolvasott egy részletet az Irodalmi Jelenben megjelent recenziójából; majd megkérdezte, hogy miről kapta a könyv a címét. Valentin elmondta, hogy azt az egyik, benne szereplő novella adta, amelyben az ifjú Bodó Béla egy szauna szimulációjának repedésén beszökik, és más írókkal kerül interakcióba; de csak miután megdorgálta a kérdezőjét, mivel direkt kérte, hogy ezt a kérdést ne tegye fel. Mit lehet tenni?! Laci már csak ilyen lázadó!

Az is felmerült, hogy miért “ÁsÉs novellák” az alcím, de az est során felolvasott művek (Élesztés, Az utazás, Az időzés) erről is lerántották a leplet. (Sajnálattal tudatom az olvasókkal, hogy a kötetben nem szerepel “Ásás” című írás.)

A novelláskötet a Napkút Kiadó Próza sorozatában jelent meg a Kalota Művészeti Alapítvány és a Napkút Kiadó gondozásában 2023-ban.

A könyv 17 novellát tartalmaz.

A kötet szerzője Ványai Fehér József író, költő, újságíró, a Magyar Írószövetség és a Magyar Nemzeti Írószövetség tagja. A r endszerváltás óta publikál folyóiratokban. Szerzőként ez a tizennegyedik könyve.

A könyv a Kádár-korszakba röpíti vissza az olvasót, ahol a főhősök sokszor szembekerülnek a hatalommal, tanúi lehetünk a vidéki elit játszmáinak, valamint annak, a fiatalok hogyan próbálnak feljebb kerülni a ranglétrán.

Schreck Mo: Free Dance - fotókiállítás, Pécs

A PécsTV videója

'Karcolt gondolatok" kiállításmegnyitó – Fűkő Béla és Kováts Ferenc

Milyen is egy rézmetsző? Nézzük meg milyen is az Ő munkaasztala! Milyen az Ő szellemi műhelye? Nekem mindig furcsa, ha valaki zárt helységben dolgozik, pedig sok–sok éven keresztül én is a belsőterek vibráló magányában dolgoztam. Mégis valami oknál fogva feszengek az eszközök között, kicsit úgy érzem magam, mint aki belép a sebészeti klinika ajtaján és szembetalálja magát a gyönyörűen elkészített és megélezett szikékkel és csőrösebbnél csőrösebb ollókkal. Minden kifinomult, felettébb célszerű. Zavarba ejtő számomra minden, mi a szobrászi nagyvonalúságnak csak egy kicsit is ellentmond. Talán hiányzik valami, amibe kapaszkodhatnék, valami vésőszerű mankóféle, jártasságban segítő eszköz. Mikor a rézkarcoló műhelyére gondolok, óhatatlanul eszembe jut életutam egy kedves, ugyanakkor keserű szakasza. Nagyon szerettem volna megfelelni életem egyetlen valódi Mesterének. Úgy véltem akkoriban, hogy az Ő általa szeretett és tisztelt grafikai műfajt nekem is el kell sajátítanom, és a klasszikus nagy mesterekhez hasonlóan nekem is kell tudnom használni a vésőm mellett a hidegtűt. Mint mindig a sors tányéron nyújtotta a lehetőséget. Pécs egyik közkedvelt iskolájának rajz-vizuális és kézműves szekciójának székhelye a Martyn házban kapott helyet és engem, mint „…, száz bozótban megszaggatott, mogorva, durva, szótlan”¹ kővérűt, vélt grafikai jártasságom végett alkalmazni. Ráadásul volt egy kis házi gépük, 40 cm hengerhosszú, 10 cm átmérőjű vashengerekkel ellátott csillagprésük is. A grafikai jártasságom egyébként annyiból állt, hogy a grafikákat nagyon szerettem. Nem is voltam olyan messze az igazságtól, hiszen a „graphein” görög eredetű szó és rajzolni, jelölni, vésni jelentésekkel van felruházva. Mesterem mikor megtudta, hogy mibe is akadt a vésőm csak könnyedén annyit mondott „Megy az, neked Bélukám!” jóízűen nevetett és a dohányosok füst karcolta, korom borzolta mély hangján hozzátette „A Feri majd segít”.