Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

MIÉRT BOLYONGANAK AZ ÉLŐK A TEMETŐKERTEKBEN?

 

Áll egy férfi az alkonyba borult domboldalban és sír. Nem hüppögve, nem káromkodva, csöndben csorognak a könnyei. Két dolgot sirat így az ember: amit megtett, és amit nem tett meg. Amit elkövetett, és amit elmulasztott. A vállvonogatások és az elmaradt hálacsókok miatt. A tovatűnt gyermekkorért és a sírba tett anyáért. A megállíthatatlan idő, a visszavonhatatlanul múlttá váló idő miatt.

Nincs megoldás, nincs feloldás. Csak a mágia, csak a varázslás marad. A kimondhatatlan kimondása. A férfi asztalhoz ül, előtte papír, írni kezd. Megpróbálja rendezni az életét. Utólag. Lehajtott fejjel, lecsupaszított lélekkel. Elrendezni. Ilyen egyszerű ez.

Egy-sze-rű?!

 

Ádám Tamás legújabb verskötete kereséskönyv. Lázasan keresi benne mindazt, bármit, ami magyarázatul szolgálhat a kínzó múlt felidézéséhez, segíthet feltárásához, megértéséhez, ami segíthet elviselhető jelenné változtatni a tovatűnt anyavédelmezte gyermekkor világát. A lelkiismeret-furdalás, a sajgó fájdalom könyve, a megkésett, az utólagos, kétségbeesett keresésé. Kereslek árnyékos lapulevelek, szégyenlős borókabokrok, hóbortos kalapú gombák tövében (Merre vagy?) – sorolja a megkésettség rémületében.

 

Mozgólépcső-lábjegyzetek

 

 

 

A stukkókra kent vér. Ez volt a konferencia címe. Közben újraindították a videót, épp az üvegpalota projekt ment. Építész kinyitotta a laptop fedelét, benyomta gyöngéden a gombot. Bekapott egy konyak meggyet. Üdvözölte a memóriát, moderált és operált.

 

A receptorok meg szalutáltak. Ilyenkor, reggel még friss az elme. Jegyezte meg. A stílus, a terv egyszerre lett áttekinthetetlen. A televízióban épp a plexi mozgólépcső gördült le a buszmegálló mögül, patkányok rohangáltak fel-alá a prezentáció mélyén.

 

 

 

Az irodalmi irónia igazsága

Marczinka Csaba Dévaj Szent Feri és Matyinetti őrmester című verseskötetéről

 

 

Marczinka Csaba immár lassan harminc éve érdekes, sajátos, eredeti hangú alkotója kortárs magyar irodalmunknak, mint afféle szabálytalan, olykor polgárpukkasztó, posztmodern Diogenész – költő, történész, irodalomtörténész, próza- és drámaíró, újságíró, rádióriporter, amatőr színész, performer. Sajátosan élő és gondolkodó, számos művészeti műfajjal kísérletező, besorolhatatlan, afféle igazi neoavantgárd, polihisztorféle értelmiségi. 1967-ben született Budapesten, azóta itt él és alkot, az ELTE BTK magyar és történelem szakjain szerzett tanári és bölcsész diplomákat, és már egészen fiatalon tagja volt számos művészeti kezdeményezésnek.

Egyéb figyelemre méltó munkássága(i) mellett költőként is húszévesnél hosszabb szakmai múltra tekinthet vissza, hiszen 1994 óta publikál, első verseskötete 1997-ben jelent meg Előszó a halálhoz címen, és kritikai recepciója szerint még kissé elhamarkodott, kiforratlan költeményeket tartalmazott. Ezt követte 2001-ben az immár sokkal kidolgozottabb, egy sajátos, egyéni lírai hang ígéretét sejtető Ki lopta el az ortho-doxámat? című második verseskötete, mely után a verseskötetek szintjén hosszú szünet következett. 

 

Nem történelemkönyveket írt

Umberto Ecoról

 

 

csupán a szavak számítanak, a többi üres locsogás

Ionesco

 

 

Umberto Eco a bolognai egyetem szemiotika professzora ismert regényíró, esszéista és újságíró is, a XX. századi olasz irodalom kiemelkedő alakja, hiszen társadalomkutatóként és filozófusként is meghatározó gondolkodója korunknak. Számtalan nyelvre fordították műveit, és a különféle nemzetek kultúrájában elmélkedésre készteti olvasóit. Igazi terepe a középkor, avatott elemzője, képes összekapcsolni a középkor és a legújabbkor emberének érzéseit, meglátásait. Beható történelemismeret jellemzi, korok lenyomatát adja.

 

Hasonlatok kertje


Amikor a szubsztancia felfénylik, (kel a Nap), a valóság létrehoz egy új entitást, és nem engedi, hogy a dolog a semmibe hulljon alá. Mi mindannyian a tulajdonságaink alatt állunk. Érzünk és tervezünk. Mindaddig láthatatlan számunkra az „önmagában alapozódó lét”. (Aquinói Tamás kifejezése.) Amíg fel nem fedezzük a saját feladatunkat az időben. Ezért visszaalszunk megint egy kicsit.

 

 

Sylvia Plath és Virginia Woolf találkozása

 

 

 

 

Abafáy-Deák Csillag Nem könnyű szeretni című új novelláskötetében sokféle élet és sokféle halál mutatkozik be sokrétű történeteken át. Vergődésekről, tévedésekről, szorongásokról és várakozásokról olvashatunk, a részletekben rejlő, ki nem mondott, ám veszélyes igazságokon lebegve. Mindezek ellenére a tényszerűen kínáltszövegek belső zenéje senkit nem akar lenyűgözni, miközben a hétköznapi történéseket magasabb szintre emelik a szűk terek és idők, melyek a kételyeket lényeggédesztillálják.

 

 

Kántor Zsolt:

Tanít az égbolt

 

Egy Szkrjabin-prelűd bombasztikus ihletettsége váltotta ki nála azt a fölfoghatatlanul eksztatikus érzést, amikor az abszolútum belépett a tudatába. Legalább is úgy érezte, tapasztalta? Hogy a végtelen kiömlik a nyelvére. A teljesség elhódítja a sorsát, természetét és a lelkét a múlandóságtól az időtlenség számára. Az örökkévalóság állt ott az ágya mellett meztelenül, de ő megrettent.

Nem volt képes még megérinteni s megérteni sem. De ez csak egy pillanatig tartott, mármint a zavarodottság, utána rögtön elengedte a kételyt, eldobta a kezéből a konkrét világot és élvezni kezdte az új realitást. Amikor az ember a befogadásnak egy magasabb szintjére kerül, más személyiséggé lesz.

 

 

 

Digitális világrend

Mozdulatok raktára

1

            Az időtlenség lassú múlásában is rezgést tapasztal a szellem. Nincs két örökkévalóság. A szív hangok nélkül kommunikál azokkal, akiknek nincs nyelvük. Szavakból sző, atmoszférát Mondatokat vesz ki a múltból, mint áttetsző ásványokat? Igen.

            Ehhez az autentikus jelbeszédhez szükséges a kéz. A fejnek is tudnia kell, a csikó és bástya hova lép? Végül: szavak nélkül is képes beszélni azokkal, akiknek nincs nyelvük. Akik szomjazzák a kezdetet, nyitva van a lelkük.

            Nem hangok építik fel a megértést, hanem madarak. Nem szavak oldozzák fel a bűneiből a folyót, hanem tiszta textúrák. (Halak. Medúzák.)

 

A nagymonográfia  felé?

 

Kántás Balázs: Élő-beszéd-mód. Esszéisztikus kismonográfia Kemény István költészetéről

 

 

 

 

 Kántás  Balázs irodalomtörténeti munkásságában – Paul Celan  lírája mellett – központi szerepet kap a mai magyar költészet fő irányainak kutatása. Ez utóbbi vonulaton belül is kiemelten foglalkozik Kemény István lírájával. Élő-eszéd-mód című esszéisztikus kismonográfiájában elsőként igyekszik felvillantani Kemény lírájának főbb vonásait, s ugyanakkor igyekszik e líra fejlődési tendenciáit is felvázolni. Különösen egy fontos tendenciát hangsúlyoz: az élőbeszédszerűség erősödését, a köznapi (néhol argó jellegű) kifejezések előtérbe kerülését. Ezt tartja az érett Kemény-líra fő vonásának, no és persze a közéleti tematika hangsúlyosabbá válását. E tendenciákat egyfajta sajátos klasszicizálódásként ábrázolja.

 

Tengerjáró komp

Az eső kopogása a félelmeken

(Szeles Judit: Szextáns, Magvető-JAK, 2018.)

            Van egy kifejezés, ami az intelligens tervezés (teremtés) tudományos fogalomtárából való. Egyszerűsített összetettség. Azt szeretné kifejezni, hogy léteznek a természetben kompakt rendszerek, melyeknek annyira összehangolt a struktúrájuk s olyannyira egymásba forrtak elemeik, hogy képtelenség kivenni bármelyik alkatrészét anélkül, hogy a teljes egész ne álljon le! Nem lépésenként jött tehát létre a dolog, hanem egyetlen „pillanat” alatt. Egybeforrt. Úgy, hogy előtte valaki kigondolta. Azután inspirált állapotban meg is csinálta.

            Ez a szókapcsolat használatos a véralvadás és az emberi immunrendszer jellemzésére. A módszer (vagy jelenség?) a darwini evolúció cáfolatának leírásában is szerepet kapott. Tehát egy szétszedhetetlen, organikus egység áll előttünk, mint például ez a szöveg(együttes), amit élvezettel olvas, akinek elege van a megfelelni vágyás irodalmiságából.

 

 

Liszt Mazeppa

 

Hasonlóan a Richard Strauss "Imígyen szóla Zarathustra" című szimfonikus költeményéhez mindig valami misztikus dolognak tűnt a Liszt Ferenc "Mazeppa" című szimfonikus költeménye. Nem tudtam, ki az a Mazeppa. És most a Hangversenykalauz és a Google segítségével utánanézhettem, és találtam egy YouTube-videót a "mazeppa liszt" címszó mellett, amit saját álló képeire Kóta Sára készített Liszt zenéjének részleteivel, és a képeken idézetekkel a Byron-féle Mazeppa-változatból Kosztolányi fordításában. Hát csodálatos, nézzék meg feltétlen.

 

Vitaminkúra a honi literatúrának

 

Vicces? Igen. Hiánypótló? Lehet. De vizsgáljuk meg a jelenséget most egy kicsit más szemszögből. Amikor valakiről paródia készül, az nagyon jó jel! Többek között annyit jelent, hogy az illető stílusa és hangvétele jellegzetes, életműve érett, fenn fog maradni, mert ő már lerakott valamit az asztalra, nem pedig őt rakták le. Ugyanakkor hatalmas kihívás egy szerzőt kifigurázni, hiszen agyban többször át kell forgatni az alany eszköztárát, színét, illatát, pár termését, életkedvét, életkedvtelenségét, megismerni belőle annyit, amennyi papíron, lapra szerelve átcsepeg. 
Bödőcs Tibor bebizonyította, hogy nem csak a stand-up műfajában penge, de a tollal is jól bánik, ugyanis megírta első könyvét Addig se iszik címmel, melyben olyan íróikonokat parodizál, mint Hemingway, Krasznahorkai, Márquez, Proust, Rejtő, Ottlik, Örkény, Kertész, Kosztolányi, Márai, Hamvas, Esterházy, Parti Nagy vagy Hrabal.

 

Billegő világ  
(Bak Rita: Csillaganya, Parnasszus Könyvek, Budapest, 2018)

.

Bak Rita Csillaganya (2018) című verseskötete a Parnasszus Könyvek sorozatában jelent meg. A negyvenöt költeményt hat különálló ciklusba rendezi a költő; hosszabb-rövidebb fejezetek adják ki azt a kötetegészt, amelyben meg-megcsillan a szerző költői tudása a fájdalomról, a félelemről, a panellétről, a természetről: az életről, a halálról. Néha az egész vers fogalmi síkon lebeg, épp ezért – akár „a Mont Blanc csúcsán a jég” – szépnek látjuk, de számunkra elérhetetlen (Kontraindikált, Délután). A kötetcím is egy olyan jelentéssűrítő szóösszetétel, melyben az égi mezőkre elutazó, csillagarcú anya képe determinálja a kötetet. A címadó vers az azonos című ciklusban szerepel, és népdalszerű voltával teljesen kiválik a kötetből: „Csillaganya, csillaganya / Tejútrendszer nagyasszonya. / Gyere velem holdat fogni, / üstökössel hógolyózni.”

 
Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal