VideóA HELYI-éRTéK / Zsigár Cecília csatornájának videója Keresés a honlapon: |
Bak Rita beszámolója Pósa Zoltán ÖNREFLEXIÓK I. (1948-1973) - VASKORI TEKERCSEK A REMÉNY ORSZÁGÁBÓL című kötetének bemutatójáról
Beszámoló Pósa Zoltán könyvbemutatójáról
Budapest, Polgárok Háza, 2024. 02. 23. 18 h Telt ház fogadott, amikor beléptem Pósa Zoltán könyvbemutatójára a Polgárok Házába. A bemutatót tavaly őszre, a szerző 75. születésnapjára tervezték, de az akkor, betegség miatt elmaradt, így a magyar kultúra napja is jó alkalmat teremtett az összejövetelnek 2025. január 23-án a Polgárok Házában. A szerző mellett Gáspár Ferenc, az est moderátora, egyben monográfusa ült, Bolberitz Zsófia előadóművész, illetve Kelemen Erzsébet kutatótanár, József- Attila-díjas író és irodalomtörténész. Az esten Dr. Kelemen Erzsébet költő, író a műről megfogalmazott esszéjét olvasta fel. Bolberitz Zsófia előadóművész által Pósa Zoltánnak az egy éve elvesztett, szeretett feleségéhez, Barna Mártához, örök múzsájához írt versei és regényrészletek hangzottak el. Pósa Zoltán már az est elején leszögezte, számára nagyon fontos, hogy az ember tudja, mi határozza meg a létét a világban, mivégre van e földön. Úgy gondolja, az ember feladata az, hogy Isten képmását fedezze fel magában. Pósa Zoltán már korai verseiben is fontosnak tartotta, hogy erős nemzeti identitását, nemzethez való kötődését kifejezze. A hit, a morális tartás egyaránt fontos számára. A metafizikai létértelem megtalálása már Egy az Isten című verseskötetében is meghatározó volt számára. Elmondása szerint egyfajta belső parancsként éli meg küldetését. A hitvesi költészet a másik meghatározó verseiben, ennyiben visszanyúlik Kisfaludy Sándorhoz, Petőfi Sándor hitvesi lírájához. A kortárs költők közül Varró Dánielt (Danit), Lackfi Jánost, illetve Báger Gusztávot említhetjük, akik szintén írtak szerelmes verseket hitvesükhöz. 48 év házasság – meghatározó ez Pósa Zoltán életében. Felesége Barna Márta filmesztéta, filmkritikus, író, költő, szakíró volt, aki – mint Pósa Zoltán kedves visszaemlékezéséből megtudjuk – az Erzsébet-hídnál, a Jézus-szobor mellett elhaladva Jó reggelt, Jézus! üdvözléssel köszöntötte a szobrot. Hatalmas összetartás volt köztük, Pósa Zoltán még akkor is nagyon boldognak érezte magát, amikor munkanélküli volt, hiszen szeretett feleségével lehetett. Egy fiuk született, Máté, aki szintén jelen volt az esten. A bemutatón a szerző Önreflexiók (1948-1973) – Vaskori tekercsek a remény országából című több mint 400 oldalas regényét mutatták be. Pósa Zoltán az Önreflexiók (1948-1973) vaskori tekercsek a remény országában című regényében a lélektani realista próza eszközeivel tárja föl Magyarország újkori történelmének legsötétebb szakaszait a tőle megszokott sodró, költői lendülettel. E kötet az Önreflexiók... tetralógia első könyve. A ciklus a keresztyén nemzeti érzelmű író lélegzetelállítóan izgalmas önéletrajza, aki az emberhez méltó világért küzd oly korban, mely az értelmes élet esélyeitől akarta megfosztani őt és honfitársait. Írónk először a kis gyermek látószögéből meséli el a magyar holocaust, a rákosi korszak iszonyatát, az 1956-os forradalom és szabadságharc hétköznapjait, majd a debreceni egyetemista és pályakezdő író vetíti elénk a kádári terror aljas csapdákkal kiprémezett időszakát. Végül megeleveníti azt a kálváriát, amelyet felesége, múzsája, Barna Márta hosszú, súlyos betegsége, majd halála ró reá, a címhez híven mindvégig reflektálva napjaink történelmére is. A szerző elbeszéléséből kiderül, hogy Pósa Zoltán tanársegéd, illetve az Alföld folyóirat szerkesztője is volt, azonban lázadó viselkedése miatt mind a két posztról távoznia kellett. Elmondása szerint bűne az lehetett, hogy egy vörös zászlót állított a kukába. A másik érdekes történet, egy ún. weimari történet, melyet az Aranykori tekercsek (2003) című regényben lehet elolvasni. Már vastagságában is nagyon komoly mű ez, s ebben van benne mintegy 300 oldalon az 1970-es weimari történet, egyetemistaként ment ki Pósa Zoltán többekkel Weimarba, ezeket az élményeket osztja meg az olvasókkal ebben a regényében. Pósa Zoltán szeretett tanítani, szerinte tanárnak lenni becsület és tisztesség dolga, aki tanár, büszke lehet magára. A szerző szerint a Kádár-kor az emberek gerincét roppantotta meg. A szerző nem volt a kor kegyeltje, sok könyve, írása csak évek múlva jelenhetett meg. A mai liberális kort a Sátán hatásának véli az író. Pósa Zoltán a regényét hagyományos regénynek, illetve művészregénynek is tekinti, melyben saját magát is történelmi kontextusba helyezi. A szerző írásai egyszerre személyesek és egyetemesek, különös hangsúlyt fektetve a keresztény hitre, a nemzeti identitásra és a morális értékekre. Az irodalom mellett publicisztikai tevékenysége is jelentős, számos esszé, kritika és tanulmány fűződik a nevéhez. Művei a lélektani realizmus és a költői próza különleges elegyét képviselik, ami miatt munkássága egyedülálló a kortárs magyar irodalomban. Az est dedikálással és az író köszöntésével zárult. Többen az országhatáron túlról is ellátogattak az estre, például a Felvidékről.
Megjelent: 2025-02-14 14:00:00
|
