VideóA HELYI-éRTéK / Zsigár Cecília csatornájának videója Keresés a honlapon: |
Tóth Olivér: Utolsó üdvözlettel Fecske Csaba mesteremnek, tanítómnak!
Utolsó üdvözlettel Fecske Csaba mesteremnek, tanítómnak!
Kedves Csaba! Mindig az egyszerűségre és a pontosságra tanítottál. Halálhíred váratlanul ért és olyan emlékzuhatag alá húzta szívemet és fejemet, amit mosolyogva idéz jelenem. A Gesztenyés utcai panellakás délutánjainak napsütésében töltött verselemzések és kötött formák tanításainak – számomra esztelen – eszmefuttatásában a tizenéves cigánygyerek akkor még mit sem sejtett abból, hogy olyan kötelékbe hajtja lelkét, ami életre szóló függés, mint József Attilába szerelembe esni. Tisztán emlékszem nagyokat beszélgettünk József Attiláról, miután megesett, hogy a saját versszakomat csempésztem bele az egyik versébe a legnagyobbnak. Elemeztük és Te mondtad: nehezen, de akkor is rájöttem a csalafintaságra. Olyan jól sikerült, hogy nehéz volt felismerni a különbséget. Tudni akartad milyen ösztönösség vezetett engem odáig. Már közel harminc éve hogy megismertelek, és ahogy nejed mesélte, Te 25 év írás után kezdtél el tanítani mást is a versírásra. Most megkérdezném Tőled, – ha tehetném, – hogy miért pont én, a szakmunkás tanuló cigányfiú, voltam az első, akit közel engedtél és tanítani kezdtél a költészet nemességére és az abban való alázatra, amely után a nagyság is születik, megelőzve az INITIALE irodalmi kör egyetemistáit?. Drága nejed sokszor mosolygott rajtunk, áldja a jó Isten Őt is, szeretettel és gondoskodással figyelt minket és adott teret könyves szobátok harmóniájában, hogy feledhetetlenül belém égjen a veled, veletek töltött idő jósága. Legutóbb, a kötetem ajánlását követően azon egyezkedtünk, hogy ha ez kijön és még egy, akkor nyilvánosan elismersz, mint tanítványodat. Nem jött össze, de ami fontosabb, mint sok kötet, mint sok elismerés, az az, hogy elfogadtál, szerettél és törődtél velem, a belvárosban, a Művészeti Galériában, a sörözőben, a Sétálón, a saját és privát életedben. Bár másként láttuk a világot, s makacsságomat is elfogadva adtál lehetőséget, olyan elkötelezetten adtad át azt, amit egy költő, s nem csupán tollforgató ember gerince, felelőssége megkíván. Bárcsak megölelhetnélek és megköszönhetném újra, hogy valamelyest beavattál az irodalomba, mindenféle sallang, káprázat nélkül, a szinonimák, metaforák, asszociációk birodalmába, ahol a költői szegénység verspalotákban dőzsöl a lélek fajsúlyosságát figyelembe véve. Meglehet legurítanánk egy-két fehér fröccsöt, élethabos sört, tanácskozva a világ nagy eutanáziájában élő borsodról, magunkról, de mindenekelőtt a költészetről, a jövő generációjának irodalmáról, terveinkről. Szívesen bemutatnám neked az én „tanítványomat” is, Németh Mátét, aki bár bár nem borsodi, komáromi barátom, vérlázító módon épp olyan egyenes nyakú olykor, őstehetség, kor-sorstársam 8 éve már az írás valótlan létformájában. Mennyi minden történt, egyszerre vidámító és fájlaló. Drága Csaba! Nem szeretted a túlzást, a túlzásaimat sosem! A többit meghagyom az agyamnak és a szívemnek, hogy a lélek keresztmetszetén kivetülve láss most is: Életed 77. évében meglehet ideje volt elengedni minden mankót, én köszönettel viszlek magammal tovább, amíg engedi a teremtő Isten. Légy azzá a verssé, amelyre mindig vágytál a mindenható kötetében. Sokunk értelmének javára éltél! Legyen áldott az emléked, áldjon az Úr!
Szeretettel és holtig tartó tisztelettel maradok egykori diákod:
Tóth Olivér költő
Kelt, Taktaszada, 2025. 03. 04.
Megjelent: 2025-03-06 20:00:00
|
