Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Hasonlatok kertje


Amikor a szubsztancia felfénylik, (kel a Nap), a valóság létrehoz egy új entitást, és nem engedi, hogy a dolog a semmibe hulljon alá. Mi mindannyian a tulajdonságaink alatt állunk. Érzünk és tervezünk. Mindaddig láthatatlan számunkra az „önmagában alapozódó lét”. (Aquinói Tamás kifejezése.) Amíg fel nem fedezzük a saját feladatunkat az időben. Ezért visszaalszunk megint egy kicsit.

 

 

Sylvia Plath és Virginia Woolf találkozása

 

 

 

 

Abafáy-Deák Csillag Nem könnyű szeretni című új novelláskötetében sokféle élet és sokféle halál mutatkozik be sokrétű történeteken át. Vergődésekről, tévedésekről, szorongásokról és várakozásokról olvashatunk, a részletekben rejlő, ki nem mondott, ám veszélyes igazságokon lebegve. Mindezek ellenére a tényszerűen kínáltszövegek belső zenéje senkit nem akar lenyűgözni, miközben a hétköznapi történéseket magasabb szintre emelik a szűk terek és idők, melyek a kételyeket lényeggédesztillálják.

 

 

Kántor Zsolt:

Tanít az égbolt

 

Egy Szkrjabin-prelűd bombasztikus ihletettsége váltotta ki nála azt a fölfoghatatlanul eksztatikus érzést, amikor az abszolútum belépett a tudatába. Legalább is úgy érezte, tapasztalta? Hogy a végtelen kiömlik a nyelvére. A teljesség elhódítja a sorsát, természetét és a lelkét a múlandóságtól az időtlenség számára. Az örökkévalóság állt ott az ágya mellett meztelenül, de ő megrettent.

Nem volt képes még megérinteni s megérteni sem. De ez csak egy pillanatig tartott, mármint a zavarodottság, utána rögtön elengedte a kételyt, eldobta a kezéből a konkrét világot és élvezni kezdte az új realitást. Amikor az ember a befogadásnak egy magasabb szintjére kerül, más személyiséggé lesz.

 

 

 

Digitális világrend

Mozdulatok raktára

1

            Az időtlenség lassú múlásában is rezgést tapasztal a szellem. Nincs két örökkévalóság. A szív hangok nélkül kommunikál azokkal, akiknek nincs nyelvük. Szavakból sző, atmoszférát Mondatokat vesz ki a múltból, mint áttetsző ásványokat? Igen.

            Ehhez az autentikus jelbeszédhez szükséges a kéz. A fejnek is tudnia kell, a csikó és bástya hova lép? Végül: szavak nélkül is képes beszélni azokkal, akiknek nincs nyelvük. Akik szomjazzák a kezdetet, nyitva van a lelkük.

            Nem hangok építik fel a megértést, hanem madarak. Nem szavak oldozzák fel a bűneiből a folyót, hanem tiszta textúrák. (Halak. Medúzák.)

 

A nagymonográfia  felé?

 

Kántás Balázs: Élő-beszéd-mód. Esszéisztikus kismonográfia Kemény István költészetéről

 

 

 

 

 Kántás  Balázs irodalomtörténeti munkásságában – Paul Celan  lírája mellett – központi szerepet kap a mai magyar költészet fő irányainak kutatása. Ez utóbbi vonulaton belül is kiemelten foglalkozik Kemény István lírájával. Élő-eszéd-mód című esszéisztikus kismonográfiájában elsőként igyekszik felvillantani Kemény lírájának főbb vonásait, s ugyanakkor igyekszik e líra fejlődési tendenciáit is felvázolni. Különösen egy fontos tendenciát hangsúlyoz: az élőbeszédszerűség erősödését, a köznapi (néhol argó jellegű) kifejezések előtérbe kerülését. Ezt tartja az érett Kemény-líra fő vonásának, no és persze a közéleti tematika hangsúlyosabbá válását. E tendenciákat egyfajta sajátos klasszicizálódásként ábrázolja.

 

Tengerjáró komp

Az eső kopogása a félelmeken

(Szeles Judit: Szextáns, Magvető-JAK, 2018.)

            Van egy kifejezés, ami az intelligens tervezés (teremtés) tudományos fogalomtárából való. Egyszerűsített összetettség. Azt szeretné kifejezni, hogy léteznek a természetben kompakt rendszerek, melyeknek annyira összehangolt a struktúrájuk s olyannyira egymásba forrtak elemeik, hogy képtelenség kivenni bármelyik alkatrészét anélkül, hogy a teljes egész ne álljon le! Nem lépésenként jött tehát létre a dolog, hanem egyetlen „pillanat” alatt. Egybeforrt. Úgy, hogy előtte valaki kigondolta. Azután inspirált állapotban meg is csinálta.

            Ez a szókapcsolat használatos a véralvadás és az emberi immunrendszer jellemzésére. A módszer (vagy jelenség?) a darwini evolúció cáfolatának leírásában is szerepet kapott. Tehát egy szétszedhetetlen, organikus egység áll előttünk, mint például ez a szöveg(együttes), amit élvezettel olvas, akinek elege van a megfelelni vágyás irodalmiságából.

 

 

Liszt Mazeppa

 

Hasonlóan a Richard Strauss "Imígyen szóla Zarathustra" című szimfonikus költeményéhez mindig valami misztikus dolognak tűnt a Liszt Ferenc "Mazeppa" című szimfonikus költeménye. Nem tudtam, ki az a Mazeppa. És most a Hangversenykalauz és a Google segítségével utánanézhettem, és találtam egy YouTube-videót a "mazeppa liszt" címszó mellett, amit saját álló képeire Kóta Sára készített Liszt zenéjének részleteivel, és a képeken idézetekkel a Byron-féle Mazeppa-változatból Kosztolányi fordításában. Hát csodálatos, nézzék meg feltétlen.

 

Vitaminkúra a honi literatúrának

 

Vicces? Igen. Hiánypótló? Lehet. De vizsgáljuk meg a jelenséget most egy kicsit más szemszögből. Amikor valakiről paródia készül, az nagyon jó jel! Többek között annyit jelent, hogy az illető stílusa és hangvétele jellegzetes, életműve érett, fenn fog maradni, mert ő már lerakott valamit az asztalra, nem pedig őt rakták le. Ugyanakkor hatalmas kihívás egy szerzőt kifigurázni, hiszen agyban többször át kell forgatni az alany eszköztárát, színét, illatát, pár termését, életkedvét, életkedvtelenségét, megismerni belőle annyit, amennyi papíron, lapra szerelve átcsepeg. 
Bödőcs Tibor bebizonyította, hogy nem csak a stand-up műfajában penge, de a tollal is jól bánik, ugyanis megírta első könyvét Addig se iszik címmel, melyben olyan íróikonokat parodizál, mint Hemingway, Krasznahorkai, Márquez, Proust, Rejtő, Ottlik, Örkény, Kertész, Kosztolányi, Márai, Hamvas, Esterházy, Parti Nagy vagy Hrabal.

 

Billegő világ  
(Bak Rita: Csillaganya, Parnasszus Könyvek, Budapest, 2018)

.

Bak Rita Csillaganya (2018) című verseskötete a Parnasszus Könyvek sorozatában jelent meg. A negyvenöt költeményt hat különálló ciklusba rendezi a költő; hosszabb-rövidebb fejezetek adják ki azt a kötetegészt, amelyben meg-megcsillan a szerző költői tudása a fájdalomról, a félelemről, a panellétről, a természetről: az életről, a halálról. Néha az egész vers fogalmi síkon lebeg, épp ezért – akár „a Mont Blanc csúcsán a jég” – szépnek látjuk, de számunkra elérhetetlen (Kontraindikált, Délután). A kötetcím is egy olyan jelentéssűrítő szóösszetétel, melyben az égi mezőkre elutazó, csillagarcú anya képe determinálja a kötetet. A címadó vers az azonos című ciklusban szerepel, és népdalszerű voltával teljesen kiválik a kötetből: „Csillaganya, csillaganya / Tejútrendszer nagyasszonya. / Gyere velem holdat fogni, / üstökössel hógolyózni.”

 

 

„Van olyan ég, melyben otthon vagyunk."

(Balla Zsófia: Más ünnepek)

 

       Ha a kötetet jellemző játékosság és transzcendencia felől közelítünk Balla Zsófia verseihez, azt mondhatnánk, már a családi névadás is költészetre predesztinálta: nevének megfordításákor -- Zsófia Balla – egy daktilusból és egy spondeusból álló hexametervég csendül a fülünkbe. Nyomatékot adhat játékunknak a zsidó származáshoz kapcsolható kabbalisztikus névmágia és Balla Zsófia zenei végzettsége is. Más ünnepek című kötetét 7 év hallgatás után jelentette meg, s különös észrevételnek tűnhet, hogy az utóbbi 3 verseskötete rendre 7 éves szünetek után látott napvilágot: A nyár barlangja 2009-ben a 2002-es A harmadik történet után, ez utóbbi pedig az 1995-ös Ahogyan élsz előtt. Ez a „számmisztika” a 2016-os dantei belső utazásként felfogható Más ünnepek kötet 9 ciklusból álló felépítésén is megmutatkozik, s talán az sem véletlen, hogy a címadó ciklus a kötet aranymetszetében, a 6. részben található.

 

Kis könyv a szorongásról

(Bak Rita: Csillaganya, Parnasszus Könyvek, Budapest, 2018)

 

Bak Rita verseinek alapja egy-egy asszociációs lánc, amelyben a képzelet, az érzések összetettsége egyfajta narratív logikává szerveződik a maga nehezen megragadható módján. Ennek nyelvileg a legelemibb, a szabad asszociációt és a pszichoanalízis módszerét idéző formája a nyitó versben alkalmazott megoldás: a Kontraindikáltban szavak és szintagmák sorakoznak egymás után, minimális figurativitás mellett, leginkább szürrealista metaforákat alkalmazva, időnként állva csak össze versmondattá. A versek zömében, akár szabadversről, akár rímes darabokról van szó, teljes mondatok rejtik az asszociációs logikát, amelyben a halál, a csend, a magány, a szorongás képei egyesülnek. A személyes élmények verssé formálásához szükség van egyfajta távolságtartásra, művészi távlatra, amit megnehezít az érzelmi bevonódás, a traumatikus élmények elevensége. Ilyen esetben a vers a szerző szempontjából terapeutikus haszonnal jár, az olvasó azonban az érzelmi felfokozottságot kívülről, közhelyként fogja szemlélni, a művészi hatás, a megérintődés elmarad. „A fájdalom / örökké visszatérő / tőrdöféssel / belémhatol.” (Sebek) Ebben a transzformációs folyamatban kétségkívül nagy segítség az a reflexív viszony, amit a szerző pszichológiai képzettsége nyújt, és aminek jelzései időnként a versekben is megjelennek (Az én koromban). Ennek ellenére a prózai konstatálás és a kimondás nyíltsága nem hagy teret sem a lélek homályos és logusan nem magyarázható mélységeinek, sem pedig az olvasó fantáziájának: „Valahogy soha nem volt barátom / az álommanó, / mindig csak az árnyak leselkedtek / a hálószobában / a szekrényekben, / a folyósón, és nem / tudtam, hogyan bújhatnék el előlük. / Ők bújtak el előlem / és bármikor rám támadhatnak még ma is.” (Egerek kaparásznak) Az élményszerűséget, az átélhetőséget és a költői megformáltságot egyaránt erősítené, ha a sorokba tördelt ténymegállapítások hagynának üres helyeket, felvetnének kérdéseket, költői eszközökkel, erősebb poétikai tudatossággal közelítenének a kifejezendő tartalomhoz, nem csupán a visszaemlékezés és a jelen önboncolgatásának szomorúságát közvetítve.

 

 

Bene Adrián: „A kívánt rész tetszés szerint aláhúzandó.”

Halmosi Sándor: Lao-Ce szenvedélye

AB-ART, 2018, 95 oldal

 

Halmosi Sándor lírájában a személyes kapcsolatok és az ezekből formálódó közösségi, nemzeti viszonyok ugyanabban a keserűséget játékosságba és iróniába burkoló hangnemben jelennek meg. Ezt fejezi ki a mottó: „Ahogy egymással bánunk, az a hazánk.” Érdemes ezt fejben tartanunk a Genderattack című vers olvasása közben is, amely tekinthető a kötet kulcsdarabjának, az én olvasatomban legalábbis azzá vált, mind formai megoldásai, mind a benne megjelenő problémák révén. Visszakanyarodva a kötet elejétől épülő értelmezési keretre, a mottó fényében a nyitó darab és a címadó vers a bűnök, a mulasztások és a felelősség, az ítélkezés referenciális mezőjében horgonyozza le a versek atmoszféráját. „És ki fog száradni egyszer ez a szép, zöld völgy. / (…) És akkor mindenkit / szólítani fognak név szerint.” (Azt az egyet) A bűnös néven szólításának motívumával találkozunk a halványan Ady istenes verseit idéző Lao-Ce szenvedélyében is: „Nevemen szólítasz, hosszasan sorolod bűneimet”. A bűntudattal együtt a megtisztulás lehetősége, a kegyelem vágya is megfogalmazódik, aminek a lehetősége a személyes, családi kapcsolatok és a hit bensőséges horizontján artikulálódik.

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal