Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Műalkotás által a lét – A világmindenség albumba ragasztása

 

 

 

 

Műalkotás által a lét

A világmindenség albumba ragasztása

Heidegger szerint a megértés az emberi jelenvalólét alapirányultsága, nemcsak a gondolkodás egyfajta viszonyulása. Több mint művelet vagy mód. Mivel az olvasás során utána-alkotás történik, visszafordítjuk az írást élőbeszéddé, a mű ugyanúgy életünk fontos mozzanatává lesz, mint a szerzőnek. Megszólaltatjuk az írást, mint egy kottát. Átültetjük nyelvre, ami kép. A semmi-hasadék megtelik hangokkal, emléknyomokkal. Jelentés születik. Nem feljelentés. Leképezés. A jeleket visszaalakítjuk összefüggő beszéddé. Dialógus történik a múlt egy szelete, fonalszála és a most jelenre fonódó szövete között. A hallgatás vizére rátelepszenek a vízipók-mondatok, szúnyoglárvák. Fölbukkannak a létvonatkozások. A mondatalkotásból játék lehet, ünnep.

A gyermek, amikor játszik, a saját helyzetén túlira tekint. Benne tartózkodik az elképzeltben, átinterpretálódik, ahogy Orbán Gyöngyi írta, egy másik szituációba. S ez a játszó én a legfontosabb részünk.

Az írásosság ön-elidegenedéshez vezethet. Kell a fonetikus nyelv. Az eredendő bűn miatt a beszéd sem tiszta. Tele van színleléssel, titkokkal. Az atomizálódás és a káosz elleni harc viszont megköveteli, hogy megműveljük a kertet, a nyelvet. S ehhez kell a forma, a kerítés, hogy keretbe zártan egésznek, teljesnek érzékeljük azt, ami széttört. A lelket és a szívet. Még ha illúziónak tűnik is, a keserűség és a csüggedés ellenszere a rend, a megmunkálás ihlete. A második teremtés, a görögök szerint a poiesis. A holt anyag megművelése, megmunkálása, új kontextusba szerkesztése. (A lélek például a szerelem és a hit által művelhető s formálható.)¹

A sok korszakváltás, és a stílusok kavalkádja azt bizonyítja, hogy az ember soha nem adja fel. Mindig akar egy örökkévalóságot szimbolizáló korpuszt, ami emlékezteti a kreativitásra. Arra, hogy kapott egy képességet, amit használnia kell. A talentumot is ápolva- megművelve kell tartani, mint egy virágot.

Soha nem vagyunk, hanem mindig valamivé leszünk épp. Isten a Vagyok. Az Örökkévalóság Atyja. Ő a létezés önmagában. Egyedül a mindenhatónak van olyan létezése, ami függetlenül a világtól, élteti önnön működését. Mi mindig rátámaszkodunk valamire, hogy megtartson bennünket. S akkor vagyunk biztonságban, ha ez az Ige. A legerősebb dolog, elv, igazság, ajándék, ami fix pont. Bármikor elérhető az ember számára. Még nyelvünkön sincs a szó, és az alkotónk egészen érti azt. Tudja, hogy mit akarunk? De azt is képes átlátni, hogy mi az, ami még többet használ nekünk annál, amit elhatásoztunk. Ezért nem mindig azt kapjuk, amit várunk. Nem is sejtjük, hogy ez mázli. Szerencsénk, hogy kegyelem alatt vagyunk, nem törvény alatt.

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-07-15 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.