Keresés a honlapon:

Simon Adri: Az arborétum – Kritika Novák Valentin Hovavonatozni című kötetéről

 

 

 

 

Az arborétum

Miske Emő alkotása

 

Micsoda ötlet hogy írjak kritikát micsoda hülyeség ezt elvállalni amikor pedig már rég nem csinálok ilyesmit egy könyv egy könyvecske vagy tetszik vagy nem minek ezt ragozni különben is pont van elég feladatom mondjuk a saját könyvemmel kellene foglalkoznom mert félig sincs kész és seggbe fog rúgni az nka mert határidő van ugyebár azt hittem termékenyebb leszek de most már mindegy a hidamat csak nem verik ki az arcberendezésemből amire azt a talicska zsét ráköltöm haha

Amúgy meg bemegyek egy olvasóterembe ez persze a fikció része a dolognak mondhatni a költői szabadság mert isten őrizz hogy olvasóterem közelébe menjek szóval csak tegyük fel hogy és ott egyből szorongani kezdek de valami irgalmatlanul hogy hogy a jó francba tud ennyit írni ez a sok aberrált grafomán nekem csak a gerincek szemügyre vétele több napot venne igénybe és ez még csak a címük ha el is kéne olvasnom őket bele sem merek gondolni az olvasás de főleg az írás borzasztó dolgok a legmélyvilágibb emberi gyötrelem megtestesülései pláne nekem aki könyvkiadóban dolgozom könyvkiadó jézusmária kiadom az első könyvre az ebédet nyomban ha csak rá gondolok

Szóval Hovavonatozni ez a címe Novák Valentin könyvének versek vannak benne ez mondjuk becsületére legyen mondva mert a verssorok rövidebbek tiszta szerencse hogy nem novellákat írt pláne regényt megint a pszichiátrián kötnék ki az fix na most már le kell feküdnöm mert nagyon későn van most hogy ilyen prímán írtam a semmiről akarom mondani nem írtam a nem semmiről de nem baj majd holnap folytatom vagy amikor lesz időm és gondolataim és nem a szöveget foltozom Gondolatban

A kötetcímadó vers a legelején vonatzakatoláshoz hasonló ritmikájú alkotás Hányszor hovavonatoztam? / Álltam nyakig a szutyokban, / pőrén, kiteregetetten, / vágytól kisebesedetten egyébként egy nagy utazás az egész verskomplexum hogy beér-e valamiféle célba majd meglátjuk  még én sem olvastam végig Hányszor hova se jutottam? / Bárgyún szökőkutakodtam. ez a szóalkotás nagyon jellemző mondhatni végigvonul az egész köteten telis-tele van hapax legomenonnal az ilyesmit nagyon bírom az internetes értelmező szótár a könyv nagy részét halandzsának értelmezi kipróbáltam eközben pedig pontosan érteni miről van szó hát ennyit a szótárakról Hányszor odaminekértem? a reménytelenség létállapotába visz ez a vonat mint mikor Szegeden csak Félegyházáig vettem meg a jegyet oly sok éven át ez persze nem most volt már annyiszor megszívtam az elsősorban helyi de néha a távolsági tömegközlekedést illetően is és hátha a rendőrség nem olvas bár bevallom megtisztelne na és Kecskeméttől már úgy éreztem totálisan persona non grata vagyok a szerelvényen soha nem kívánom ezt az érzést senkinek nem is ülök már vonatra régóta Szívem libikokakóla / Szirup, s kiömöl a hóra / Hétrét lapatol a munkás / Télvég recipei múlás lapatol na igen meg lakatol a lakatos lelakatolja a szívemet hogy ne tudjon libikókázni Égből leperegek mélán

Abban a szerencsében van részem hogy megvan pdf-ben is a könyv elküldte Valentin emailban és abban teljesen mások a színek merthogy képek is vannak amelyeket Miske Emő követett el zseniálisak amúgy tekintsék csak meg ajánlom szíves figyelmükbe a megkönyvesítés nem tett túl jót ennek az üde őszi terrakotta színvilágnak úgyhogy elmesélem azok kedvéért akik csak a printet láthatják hogy az élénk rozsdavörös különböző árnyalatai cikáznak a kinyílt szem előtt van egy számítógépes játék imádom bár a harmadik pályán sosem jutottam túl mert dögnehéz az a címe hogy Machinarium gépvilágban játszódik minden bádogból és csövekből van mint egy szerelőaknában csak annál kicsit emberibb meg csavarokból a fák az állatok is bár többnyire pincékben meg városi gépnegyedekben játszódik és egy kis bádogemberkével kell teljesíteni a pályákat azaz rá kell jönni a továbbhaladás logikájára point and click adventure game a besorolása és kellemesen darkos egyúttal relaxos zenéje van erről beszélek ezt a hangulatot árasztja a könyv (kéremkapcsojjabe) minden ugyanaz / klónozott génből / machinált jövő / spermát is izzadó fémbőr a játékbeli balszerencsés-elakadós sutaságokkal együtt a fölösleges körök futásával együtt mintha az egész élet egy számítógépes akadályverseny volna na de ugyebár az is és ha egy pályát nem teljesít az ember vagy rosszul csinálja nem tudja folytatni és annyi de vissza is lehet menni az előzőre korrigálni ha valami nem állt össze

Lekéstem életfilmem ezt a verset nagyon szeretem abszolút spiri de nem ezért konkrétan hanem mert egy egész sőt több egész világ tárul elém és mintha párhuzamos életeimet élném és enmozim nézője és főszereplője is lennék egyszerre Tülekedtem önmagammal, / de lekéstem életfilmem. / A sorban is elém álltak, / mi nem volt, a kasszához értem!  itt nem pontosan értem sor nem volt vagy kassza nem volt? de értem én az is értem van ha nem értem imádom ezt a nyelvet Átléptem unt korlátomon, / ám elkelt az egyjegy hamar… / Senkim ült be énfilmemre… / Nem tudtam, ki ő, mit akar… // Hiába is reklamáltam: / az én filmem, adjon jegyet! / A nézőtér egyszemélyes – / szólt Szent Kasszír, s nem engedett… A Senki vagyis nulla az Egy vagyis a személyes tudati integritás az önmagam és a Sok azaz mindegyik énem a gáttalanul megsokszorozódó önvalóm egymásba és egymással játszanak idő- és térfogalmamat tágítva már-már a gátmetszés elkerülhetetlenségéig és testi korlátaimon egyszer csak túllépve majd várom hátha a későbbi vetítésre beférek de nincs remény mint mikor nyomasztó álom gyötör valamit meg szeretnék tenni de nem tudok hiába pörgetem vissza a filmet és próbálkozom újabb és újabb trükkökkel nem sikerül és egyszer csak felfogom ez a mozdulatlan bénult örökkévaló megmásíthatatlan reménytelenség az álom üzenete és képzeljék még annyit az álmokról és a képzeletről és a valóságról hogy miközben e sorokat írom hallgatom a Mezzót és épp Chick Corea gitározza a kedves dalomat a Sometimes ago-t  ő ezzel mindig ott terem amikor szükségem van rá hallgassák csak miközben olvasnak De gyűltek megint az árnyak / az Ezt neked art moziba… / Mind helyettem akar látni… / Rákaptak e blőd sztorira… és így tovább Tévedés volt, de nem lehet / fennakadás a Nagy Rendben utalva a Nagy Rendezőre olvassák el jó vers és a végén megragad és kikap a moziból belevág a nagy világosságba de mintha nem lenne ez olyan kellemes ébredés Kórterem klórban reggeli – / nyelés, kézremegés, ízek; / hisz a vaságyon onnani / tervek sem oly vakprecízek vakprecíz ez de jó oxymoronnak mondják

A kis Valentino különös perverz kéjt lel az önpusztítás dokumentálásában ezt ismerem nem kell bemutatni érzem is őt rendesen ha nem figyelek néha még félek is olvasni ezt a költészetet és nincs is ennél szebb tán csak a tánc a haláltánc amikor az ember megpillantja épp hogy csak és még jó messziről a mélypontot ha van benne egy kis ihletettség a purgatóriumra akkor húz nagyot a gázon juhé ha lúd legyen kövér az Indult potyám egy nagyon szép anyavers még ha a címét nem is értem Italmámorban is rád gondolok, / ha józanodni le-lezöttyenek. / Kibírja-e, hogy szétmarnak borok, / ha látja, fia víg kedélybeteg szól a versbehemót ahogy megnevezi magát és ott a párhuzam az anya és megszülendő-megszült fia és a költő meg a vers közt Míves kapu ő, e világra nyíló, / miben magam csak botolni tudtam. / Szétszedtem immunrendszerét, szívét, / fogmeszét csontjaimba loptam. kizsigerelem anyám még megszületésem előtt ahogy engem is a költészet a nők gyereket szülnek a férfiak verset pedig nem is vagyok olyan zseniális a versírásban hallom ki e versből és nekem a szerény költők szimpatikusak  persze az ember higgyen abban amit csinál de igenis tanúsítson alázatot Valentin  hozza ezt a hozzáállást és ez teljesen rendben van az indult potyám potyautazást jelent azt hiszem …És fiam írsz-e / aggódása, miért semmit se vár el. // Akkor talán írok olyan verset, / melynek körötte ő az igazgyöngy. / E mostani csak dadogás lehet – / dadogjak inkább, színleljek közönyt.

Van itt spiritualitás előző élet másutt is négy ciklus van a könyvben az első La grotta vagyis A barlang de a szótár szerint vendéglőt is jelent gondolom olyan magaslati erdőben megbújó a sziklafalba vájt kis vendéglátó egységről van szó nem tudok olaszul (vagyis lehet hogy mindenféle nyelven tudok csak keveset próbálgatom ezt a kompetenciát) és a vers amelynek ez a címe létösszegzőnek mondják úgy emlékszem de mindegy is Féltudatos évek – / ábéab, egyszeregy, / fantáziát ölő / tantudásvegyszerek majd  Aztán az első vers, / előző életből / fakadó kételyből, / merész, erős, de nyers. hát ez is nyers egy kicsit de állítólag az az egészséges ha nem dolgozzuk fel előre teljesen amit elfogyasztunk a fogyasztásról egyébként még annyit Gymnasion, latin, / kabátgubó órán, / pálinka szünetben – / kocsma legfőbb mókám erről eszembe jut amikor a gimibe forralt bort vittünk termoszban és a szünetben becsíptünk a mosdóban a lányokkal végigröhögtem a matekórát annyira viccesek voltak a szögfüggvények aztán egyszer összetört a termosz és napokig isteni fahéj- és szegfűszegillat terjengett a klotyóban öröm volt pisilni már csak a papír hiányzott idézhetném az egész verset szó van a főiskolai és az azt követő évekről is mi minden volt már életében a költő árkusezret betölt novákombákom jó a humor egyszóval zsurnál giliszta és rendszerek gizdája valamint pincér, napi kocsmazseni egyúttal irományaiból soha meg nem élő gondolom ez ismerős sokunknak de őszintén nem is baj ez mert ha még nem élünk úgy hogy tudatosan felvállaljuk abból akarunk bőséget amit szeretünk csinálni menni fog szóval ha ez nincs akkor csak újabb frusztráció forrása lesz a dolog mivel alapból nem hiszünk benne hozzá kell tegyem még én is itt tartok épp ezért nem is törekszem az irományaimból megélni sőt egyáltalán pénzt keresni nem is biztos hogy a bőség csimborasszója ugyebár de zárójel bezárva nyugodjunk meg valamelyik párhuzamos életünkben ez már megoldódott :-)

Ami nagyon szépen letöltődik nekem ebből a kötetből mely 15 év lírai munkásságának szelektált  gyűjteménye mondja egy interjúban az az hogy ez az ember szeret írni még ha nem is olyan profi benne mint mittudomén Shakespeare ez bensőségessé teszi olvastam már olyat ami „jobb” de nem volt annyira jó olvasni ha nem csobogott benne színig hogy a szerzőnek ez őszinte örömet okoz vagy csak én nem éreztem az is lehet szóval ez fontos úgy gondolom szeretni a költészet csinálását annak aki költő és higgyék el ez korántsem olyan evidens mint amennyire elsőre annak tűnhet persze senki nem is mondaná ezt ki mivel egyrészt ő maga sem tud róla másrészt ha tudna sem beszélne erről nyilvánvalóan hogy nézne már az ki tisztelt költő úr szeret-e költeni most hogy így rákérdez utálok a minap olvastuk a Nyugat Pluszt Rimóczival és beszélgettünk arról miért van az hogy jobban szeretjük a nóném költőket vagyis hát önnön olvasatlanságunk okán akiket nem nagyon ismerünk akiknek nincs még komolyabb nevük úgymond amit akkor is ismernénk ha nem olvastunk volna a viselőjétől semmit hát mert ők azt publikálják amit úgy írtak hogy a szívük volt közben a kezük helyén és nem fordítva nem kérték őket hogy nyomassanak már valamit élő izgalmas gyakran kiforratlan fiatal költészet az amit szeretünk mi sokszor

Egyébként van egy kósza sejtelmem tudom nem divat referenciálisan olvasni de Valentin elbeszélős poétikája explicite adja magát az efféle értelmezésnek szóval arról van szó hogy nemcsak akkor él túl sokat a múltban amikor arról sztorizik hanem akkor is amikor célszerűbb lenne a jelenben élni idézem Végtére is próbálkoztam / változni magamban – / szóörvények karikáztak / zörgő múltavarban… (Egyvers) lehet hogy rosszul értem és akkor majd a szerző felvilágosít de a változás szüksége pont hogy nem a zörgő múltavar felé kellene hogy fordítson hanem a rögjelen felé a süketül múlttalan-jövőtlen önjelenség felé a kettéágazó szóalak abszolút releváns itt időtlenség és láthatóvá válás avagy megnyilvánulás a látószerv számára és aztán pár sorral lejjebb csodás egység- és azonosságtudatot rögzít magában a világegyetemmel DNS- és Tejútcsavar / kódolt istenfélést takar egyben egy magasszintű teológia alapja is ez az univerzális teremtésminőségben való hit nevesített intézményesített isten egylényegűvé válik a pogány istenekkel számos versben van valami ráolvasásszerű olyan érzésem van ha komolyabban megbetegednék megkérnék valakit olvassa fel nekem a Geb és Nút  vagy a Bp-i morze című verseket ha lehet sámándobbal kísérve biztosan meggyógyulnék

Az Ének a remiről ciklus mindjárt egy talányos és vicces verssel kezdődik az Élve boncolással ezt egybeírjuk de nem baj egy homályos indulás után miszerint gyónása kevésnek bizonyult műtőasztalra került Most szikével kérdik: / mit titkolsz, / mit titkolsz, / érdekes miért vagy, / szíved ha cserben hagy, / mi az, mi visszahoz, / mi léha ritmus?! majd alkotórészeire bontják szétszedik medika cédák és nővérkurvák vizsgálják szívét máját csontját beleit agyát az ocsmány költőállatnak s miután nem lelték testében a bölcsek kövét – Nem találtak ritmust, / rímet, metaforát. / Hiába kutattak / bélfaunát, flórát. / Papirost adtak hát, / hogy míg lábadozok – / fejtik majd, hámozzák / képeim, betűim / a csodadoktorok. / Asztrológus is jött, / adataim kérte… / Hanganalízis kell! / Lakmuszt székletébe! – még egy kis elektrosokk következett de mivel ez sem hozta meg a várt sikert mindent rájuk hagytam, / hátha megbocsátnak; / titka maradtam az / élve boncolásnak… meg a nyájas olvasónak is csak hogy tovább olvassa őt kíváncsian ez a vers felolvasva is jólesik hallhattuk a csocsóbajnokságon a múltkor a szerző előadásában vannak ugye elolvasható kontra felolvasható versek ez mindkétféleképp funkcionál élőszóban vidámabb de lehet hogy a szerző intonációja eleve jó kedélyű ezért érzem így vagy mert jó volt a hangulat két meccs közt egyébként Valentinnel a bemelegítéses meccsen azaz még nem jöttek meg a játékosok és játszogattunk páran mi ketten együtt verhetetlenek voltunk de ezt csak úgy mesélem a háttérben és semmiféle párhuzamot nem sugallok semmivel kapcsolatban

Ének a remiről a második ciklus címe Kosztolányira alludál ez az ajánlásból is kiderül szociális nihilizmusról beszél egy blogoló Kosztolányi eme verse kapcsán mondanom sem kell ez tetten érhető költőnknél is mint már az eddigiekből is kiderülhetett hozzáteszem én pontosabbnak érzem egzisztenciális sőt egzisztencialista nihilizmussá tágítani a terminológiát az Ének a semmiről egyébként bosszantóan léttagadó semmiszerető a semmiben élvezkedő költemény nem pont emiatt már hogy a remi-vers kevésbé lenne ilyen bár ez igaz amúgy szóval nekem jobban tetszik e ponton Valentin Dezsőnél ennél az elcsökevényesedett európér, hunhoni túrisztnál lehet hogy csak eltelt három emberöltő (hihetetlen hogy még csak három) és egyszerűen ami kortárs testhezállóbb Halálelűző csengős boncként / Szoborrá mégis elromoltál! Istennel harcol itt az emberlény s hozza ki a partit remire Mikor zengtél a Végtelennek, / szádban istensebek nedvedztek… / Ezeregy kételyek megedztek; / ha meghalsz, az Úr csak egyenlít, / s még jócskán örülhet is ennek… Valentin woodstokát növelt állára csupán Nekik nem elég tágas sírhalom… / Gyereklelkük lecsapolt lápvidék, / s az Úr rossz pribék. Dolga: irgalom. // Megszólaltál helyettük, lett remi! / Minddel felér, mi benned éteri! / Ők vágyvillamosok, te vak Remíz… / – Bennük földgondok csitította tűz –, / csikorgás csak nekik a Für Elise… s ami legjobban tetszik nekem e vershelyen Csak rímek és mérgek imádtak… / Ím, ád a halál mámorokat; / elrág a Semmi, bús szitárnyak! elsőre azt értettem Sith-árnyak ez így együtt mennyire de mennyire szép Dezső e versére rímelvén magam is írtam egykoron verset melyben citáltam az Ének a semmiről egy sorát Annál mi van, a semmi ősebb. / De Dezső, én azért félek tőled, / és ne hidd magad akkora hősnek, /hogy túlélheted / a történeted. borzongatóan izgalmas ettől a költészet hogy mindenhol áthallások burjánzanak a költészet maga nem is más mint egy hatalmas magára hagyott elvadult őrjöngő arborétum mert nincs olvasó ember amennyi ezt gondozhatná amelyben minden lehetőség ott lapul európ’ karmapatika minden mindennel összefonódik sokféle mag szárba szökken hogy melyik tör utat magának megjósolhatatlan kihajtván poétika poétikára rátekeredik egyik a másikat fojtja másik a harmadikra növeszti bódító virágát majd súlyos gyümölcsét fedve a gyengébb hajtást a Nap elől s ha magába szívott minden fényt színpompásan kicsattan és vagy rálelnek elfogyasztják vagy megfeledkezvén róla elbuggyan megaszalódik lehull összerohad visszaszívja a föld az örök metabolizmusba s húsával táplálja akit élni nem hagyott korábban vagy megint a következő csírákat minden ugyanaz / dzsungeli irtás / vagy vezérelvű / segédenépeltakarítás zárójel nyitva hagyva akkor is, ha épp nem indázik ide az Akkezdet Phiai zenekar amely a kortárs überköltészet véleményem szerint Elemel a lelked, föl a kefirégbe

Valentin továbbá nemcsak ír hanem olvas is ideidézi szellemét nemcsak József Attilának Kosztolányinak hanem Pilinszkynek Nagy Lászlónak Sztravinszkijnek Villonnak sőt Janus Pannoniusnak is nem másért mint a hangyavár fokán fakarddal kiállni forradalmáért

Ökör a tájban a harmadik ciklus címe a negyediké pedig Sehányadik zsoltár

Ha megkérdeznék van-e valami bajom ezzel a költészettel azt mondanám a rímeléstechnika talán nem a legkiforrottabb hallatszik a meg-megállás a keresgélés onnan tudom hogy egyrészt érzem másrészt én is ezt teszem folyton ezt a holisvagyokénséget élem nem baj ez csak mondom éljük ezt meg nyugodtan mindnyájan és talán esetleg sok a ragrím és a ritmika kereke időnként megbicsaklik amikor a padkára a következő sorra hajt fel de tengelytörés nem történik sosem jóllehet ha technikát keresünk a költészetben az nem biztos hogy a legjobb megközelítés nem vesztegetnék erre több szót de ha már a technikai kivitelezésnél tartunk izgalmas ahogy váltogatja a versformát a strófaszerkezetet akár egy versen belül is antikot és kortársat noha némelykor ez kissé idegenül hat nem odaillőnek érzem meglepődök amolyan V-effekt-áldozattá válok igaz szeretem a meglepetéseket főleg ha nem kellemetlenek és Novák Valentin költészete egyáltalán nem kellemetlen ha minden versre ami tetszik itt reflektálnék húsvétra sem készülnék el de mindenesetre Legyen a világ a versé, mondandód pedig istennyerssé! ezért érdemes élni kérem szépen Mindegy kire jut a sorvég, legyen bár kínai vagy norvég, / vigye hátán teve, láma, fűtse Góbi, hűtse Himalája… Írj egy sort, tedd a köztudatba, bízd Földölelő huzatra, / versed termékeny ölbe hullik – lilithek, najádok, hurik / röpítik híred ködös tájakon, tündérlépttel vagy szárnyakon…

Megjelent: Holdkatlan I. évfolyam 1. szám – 2014. 33. hét (2014. augusztus 11.)

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-08-18 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.