Keresés a honlapon:

Kecskeméti Kálmán: Mit tehetünk az élet minőségének javítására Magyarországon?

 

 

 

 

Mit tehetünk az élet minőségének javítására Magyarországon?

 

Számtalan felmérésben olvashatjuk, hogy Magyarországon az emberek nem bíznak a jövőben, nem bíznak a politikában, kiábrándultak a politikusokból. Az idelátogató külföldiek is komornak, depresszívnek festik le népünket, keveslik a mosolyt és a segítőkészséget. Említik a lepusztult, nemtörődöm környezetet, a levegőszennyezést. Hosszabb külföldi tartózkodás után hazatérve számunkra is feltűnő az embereknek egymás iránti durvasága, modortalansága, az öltözködés, tisztálkodás elhanyagoltsága, a rossz közérzet. Szembetűnik a megfizetett szolgáltatások otromba elégtelensége (éttermekben, közlekedésben), a mindent elborító kosz, a közterületen végzett munkák siralmas gyengesége és kulturálatlansága.

Mi lehet ennek az oka? Természetesen tudom a választ: ezer okot is fel lehetne sorolni. Épp elég ha összefoglalóan azt mondom: az elmúlt, fél évszázad kiszolgáltatottsága, demoralizáló hatása.

Sajnos beépült az emberek idegrendszerébe a lemondás: jó lesz az így is, változtatni úgysem tudunk rajta.

Alátámasztani látszik ezt a vélekedést, hogy az aki nem nyugszik bele a dolgokba, s felsőbb szervekhez fordul, netán bíróság elé viszi panaszát ? bármilyen jogos is ? sokszor bürokratikus elutasításban van része. Történik pedig ez amiatt, hogy jelenleg a hivatali szemlélet és a valóság között áthidalhatatlan szakadék tátong, szintén az említett múlt örökségeképpen. Ezért a döntések és ítéletek nélkülözik az életszerűséget, nem "polgár-", hanem sokszor bűnöző-barátok.

Nem világos az állampolgárok többsége számára, hogy befizetett vagy levont adójukat mire költi a mindenkori Kormány. Nincsenek tájékoztató kiadványok, eligazító plakátok arról, hogy ezt vagy azt a beruházást az Ön befizetett adója tette lehetővé, emelve ezzel az állampolgári öntudatot, s követhetővé téve adóforintjaink útját. Az elpazarolt vagy ellopott milliárdokról annál több szó esik (helyesen), azonban arról ritkán értesülünk, hogy ezért bárkit is felelősségre vontak (helytelenül).

Az élet minden területét meghatározza a kemény financiális szemlélet, s bármilyen korrekciós szándékunkra azonnal kész a felelet: nincs rá pénz. Az önkormányzat "forráshiányos", az Operaház "alulfinanszírozott", a művészeteket nem támogatja a "Kuratórium", az egészségügy "privatizációra" szorul stb.

Ez a "nincs rá pénz" válasz azután sokakat felment a cselekvés alól, afféle újmódi "ej, ráérünk arra még". Pénz azonban mindig akad ott, ahol politikai szándék is van.

Mit tehetünk azonban akkor ha valóban nincs pénz. Kiment a divatból a tisztes (tisztességes) szegénység fogalma? A történelem során soha nem volt "elég" pénz. Még a Fuggerek is kevesellték a vagyonukat. Sok szegény országban jól érezzük magunkat, mert nyílt tekintetű, becsületes emberek lakják, barátságosak, egyszerűek, házaik virágosak. Ezt kell megtanulnunk.

Vannak dolgok, amelyek nem kerülnek pénzbe, mégis képesek javítani közérzetünket.

 

 

Huncutságok

 

Lehetnék szigorúbb, s nevezhetném csalásnak vagy lopásnak, azt ahogy nap mint nap megkárosítanak mindannyiunkat étteremben, boltokban, áruházakban. Ezek rendszeres szóvátételével, tiltakozásunkkal próbáljuk megszüntetni azt, hogy visszaéljenek jóhiszeműségünkkel. Semmiképpen ne adjunk még borravalót is ott, ahol átvernek bennünket.

Sokáig jártam egy étterembe, ahol jól főztek, viszonylag olcsón lehetett enni és a kiszolgálás is elfogadható volt. Egyszer a feleségem szórakozottan utánaszámolt a kihozott számlának, s úgy találta, hogy egy százassal többet fizettünk a kelleténél. Reklamálásunkra a pincér undorral lökte elénk a kétszínű érmét, s még csak elnézést sem kért. Többet nem mentem oda, bár sajnáltam a jó ízeket. Hányszor látjuk, hogy a nálunk lényegesen jobban élő németek, amerikaiak tételesen visszakérdezik a számlájuk tartalmát s ellenőrzik azt. Miért legyünk mi nagyvonalúbbak.

A hentesnél vettem ajándékba egy rúd szalámit külföldi vendégeimnek, s egy kiló kenyeret magamnak. A cellofánba csomagolt Herz-szalámit a hentes újabb vastag, ún. műnyomó papírba tekerte, s úgy mérte le, míg a kenyeret egy wc-papír nagyságú selyempapírral nyújtotta át. Mikor reklamáltam, azt felelte: meg is nézhetné magát ha naponta nem ad el egy-két kiló papírt szalámi-árban. Ezt a mentalitást is vissza kell utasítani azon nyomban az üzletvezetőnél.

Azt gondoltuk, hogy a rendszerváltozás és a "piac törvényei" automatikusan meghozzák a kereskedelmi tisztességet is. Mára már látható, hogy polgári rezolúció nélkül ez sem változik meg.

Egy városszéli nagyáruházban hűtőszekrényt vásároltam. Elvállalták az áru házhozszállítását másnapra. A hűtőszekrényt meg is hozták, azonban a jótállás lepecsételése miatt vissza kellett menni az áruházba. Fél nap utazás oda-vissza. Az én időm és az én költségem. S hány ilyen példát hozhatnék! Sokszor észre sem vesszük, hogy pazarolják egyesek a mi időnket, visszaélve a jóhiszeműségünkkel.

Nem gondolom, hogy a magyar kereskedők rosszabbak lennének a külföldi kollégáiknál, azt tudom, hogy ott másképp van. Azt is tudom, hogy ott is megpróbálkoztak különféle trükkökkel, de a szigorú büntetések és a "polgárbarát" ítélkezés nem hagyta elharapózni ezeket.

Az újabb számlázási rendszerek a jogtalan pénzbeszedés elrettentő példái. Azelőtt minden hónapban leolvasták a villanyórát, gázórát ? az ember tudhatta, hogy fillérre pontosan mennyit kell majd fizetni. Most egy önkényesen megállapított átalányt vetnek ki ránk és fizethetünk akkor is ha fél évig itthon sem vagyunk. Majd jövőre javunkra írják ? de addig használják a pénzünket. Arról már nem is szólva, hogy a villanyóra kilowattórát mér és a számlánkon kilojoule-t fizetünk. Lehet átszámolgatni. Teljesen ellenőrizhetetlenné teszi a háztartási gazdálkodást. Ez sem javítja mindennapi közérzetünket. 

De nemcsak a kereskedők, a monopol helyzetű szolgáltatók, a taxisok, a pincérek csapnak be bennünket (és a hozzánk látogató turistákat), hanem úton-útfélen mi is becsapjuk egymást. Az apróhirdetések tolvajnyelve ? teljesen feleslegesen ? kelt érdeklődést egy ingatlan iránt, ha megtekintve azt az ellenkezőjét tapasztaljuk a helyszínen. Mire jó hát ez, csak az időnket rabolja. Az hogy a fogyatékosságot adottságnak írjuk, a Margit körutat zöldövezetnek, a működésképtelenséget szépséghibának tartjuk azt jelenti, hogy félre akarjuk vezetni a másikat, rosszabb esetben magunkat is. Adjuk vissza a szavaknak újra eredeti jelentésüket. Aki lop = tolvaj, aki csal = csaló, aki hazudik = hazug stb. Semmiféle magánéleti nehézség nem menti a bűnözőt. Nincs "megélhetési bűnözés". Legfeljebb Kuncze Gábor szótárában.

Felül kéne vizsgálni az összes elnevezést. Miért nevezi magát közös képviselőnek az aki senkit nem képvisel, csak a pénzt szedi be, majd jórészét zsebre teszi. Miért nevezi magát számtalan ember Magyarországon producernek, amikor nincs saját pénze produkciókra. Az alkotó pályázik, a kuratórium megítéli a pénzt és kifizeti az ún. producernek, az pedig lenyúlja egy részét.

A posta nem kézbesíti a levelek egy részét, más részét késve juttatja célba ? az ár egyforma. A vasút lassú, koszos és még késik is. A kupékat sajátos MÁV odeur lengi át (vizelet, sör és savanyú uborka illatból keverve) ? senki nem kifogásolja. A jegy ugyanannyiba kerül, a tisztítószámlát mi fizetjük. Úgy teszünk mintha működne s így kéne működnie.

 

 

Közlekedés

 

A városi közlekedés durvaságát csak az tudja megérteni, aki ült már Salzburgban trolibuszon, vagy utazott a prágai metrón. A magyar járműveken ember legyen a talpán aki állva tud maradni. A vezetők vezetéstechnikája csapnivaló. Rakétaként indítanak, hirtelen fékeznek, ugráltatják a járművet az utasok pedig repkednek ide-oda. Az utast nem várják be, ha nem vigyáz kettészeli a becsukódó ajtó. A vezető siet. Ránk csapja az ajtót, majd előregurul a húsz méterre lévő lámpáig és ott áll csukott ajtókkal, amíg zöld nem lesz a lámpa. Fel és leszállni már nem lehet, mintha nem azért volna, hogy szállítson, szolgáltasson. Döntse el a BKV sok milliós prémiumokkal jutalmazott vezetője, hogy mi a fontos: a fordulatok tervteljesítése vagy az utasszállítás. Előre kifizettük a nem olcsó jegyet (bérletet). Tessék megnézni Bécsben hogy is van. Lecsöngetik a villamost, de jön egy későn érkező néni, megnyomja az ajtón lévő gombot, az ajtó kinyílik a néni felszáll. Mindenki boldog ? nálunk mindenki bosszús.

A buszokon sok helyen mozgóbetűs információs tábla mutatja a megállókat, legtöbbször nem veszik maguknak a fáradságot a vezetők, hogy beállítsák, így a Kálvin téren Astoria felirat, a József körútnál Múzeum körút jelenik meg. Apatikusan nézzük, senki nem szól ? csak néhány vidéki vagy külföldi gyalogolja körbe emiatt a várost. Az állomásokat nem mindig mondják be, a feliratok hiányoznak vagy olvashatatlanok.

Magyarországon sötétedés után vonaton utazni kalandos vállalkozás. Az indóházakon ugyan ki van írva az állomás neve, de az már a harmadik kocsiból nem látható, mintha mindenki ismerné az utat, mintha mindenki ingázó volna ? az idegen pedig maradjon otthon.

Az ujjávarázsolt metróállomások egyformák lettek, a színükről nem lehet megállapítani, hol járunk. A feliratok kicsik és ritkák. Tessék megnézni a párizsi metróállomások feliratait ? akkorák kellenek és olyan sok kell!

Mindehhez az összes járműre jellemzően hozzátartozik a hihetetlen hangos üzemzaj, az ajtócsukódások sürítettlevegője puskalövés hangját idézi, a berregő a fájdalomküszöbön szól, a kerekek zaja elviselhetetlen. Az ember hallgatja magábaroskadtan. Kár szóvá tenni?

 

Zajváros

 

Minden és mindenki túl hangos és még rá is tesznek egy lapáttal az egymást érő rendezvények: hittérítők, reklám-akciók, Budafeszt, meleg-feszt,  stb. Az Andrássy út és a Nyugati pu. közelében élni életveszély, de a többi budapesti helyszín sem jobb. Televíziósként sokszor kellett utcán vagy köztéren interjút készítenem. Tudtam, hogy a második mondatnál legkésőbb megszólal egy légkalapács.

Állandóan mindenki szirénázva száguldozik Budapesten: (a mentőkön és a tűzoltókon kívül) közlekedés-rendészet, baleseti helyszínelés, rendőrség (ha kell, ha nem), most már éjjel is. Ilyenkor megindulnak a rosszul beállított riasztók is. Egyébként is következmények nélkül riasztanak, még a gazdájuk sem ébred fel.

Áruházakban, éttermekben zene helyett úton útfélen ún. dzüm-dzüm zaj szól, ha kell a vendégnek, ha nem. Klasszikus zenét seholsem hallani. Talán senki nem kedveli? A hangerő itt is az elviselhetőség határán van, mint az autóbuszokon recsegő hangszórókon,. Senki nem tudja, mi az a kellemes hangzás? Tessék tanácsot kérni! Elmondom.

Ablakom alatt megáll a mozgó diszkó, remegnek az üvegtáblák, a gyomromat öklözi a basszus, a napbarnított gyerek sok aranylánccal a nyakában feldudál a nőjének. Feldudál többször is, majd nyomja hosszan. Közben zeng az AC-DC. Éjjel két óra van. A rendőrséget hiába hívom, csak akkor jönnek ha már vér folyik, vagy akkor amikor barátunk már továbbállt. Az eszébe sem jut a fiatalembernek, hogy van kaputelefon. Senki nem szól. Félnek. Mert nincs jogállam ? erőszak van.

Vannak akik mindent megengedhetnek maguknak. Szerencsére (vagy szerencsétlenségünkre) még kisebbségben vannak.

Valamikor kötelező volt a járdák mindennapos takarítása, az úttest takarítása. A házakban a lépcsőházakat naponta lemosta a viceházmester. A házak előtti locsolás, söprés megkövetelése rendőri feladat volt. Anyám egyszer délelőtt tíz óra után rázta ki a porrongyot az ablakon ? feljött a rendőr és megbüntette. Ez régen volt. De ma is így van az egész világon, kivéve Magyarországot.

Rendet kéne csinálni ahhoz, hogy közérzetünk megváltozzon. Az antiszociális barbárokat, rongálókat, festékszórókat meg kell lesni és úgy megbüntetni, hogy soha többé ne jusson eszébe ilyen. A liberalizmus nem azt jelenti, hogy nekem mindent szabad, te meg tűrd és tartsd a szád. A liberalizmus addig terjed, amíg mások érdekszféráját nem sérti, azontúl szigorúan büntetendő.

Tessék betartani és betartatni a játékszabályokat ? ez a kulcsa annak, hogy életünk minősége javuljon.

Ez nem kerül sok pénzbe ? de még egyik kormányunk sem tűzte ki célul. Talán azért.

 

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-08-20 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.