Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Fűkő Béla: KOVÁTS FERENC grafikusművész Lépésváltás című kiállításának megnyitó beszéde

 

 

 

 

KOVÁTS FERENC grafikusművész

Lépésváltás című kiállításának megnyitó beszéde

 

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves közönségünk!

 

Nagy öröm számomra, hogy itt a fiaimmal is gyakran látogatott Pinokkió Gyermekkönyvtár, oly kedves enteriőrjében köszönthetem újra Kováts Ferenc grafikusművész barátomat, bár most nem rézmetsző mesteri státuszban, hanem mint Őméltósága papírcetliségének kollázzsá szelídítőjét, aki egy elegáns sasszéval egyszerűen képes volt MŰFAJT változtatni. Mint hallani fogják ez mégsem volt olyan nagyon egyszerű lép-zár-lép csúsztatott tánclépés, mint azt a táncművészet területén mondanák. Barátunk váltott lábbal próbálta követni a tánc ütemét, csak hát nagyon nehéz minden apró lépés, ha a sors átveszi az irányítást. A lábnak valójában nem is kéne lépnie, hiszen a rézkarcok mestere jól érzi magát az asztalánál. Rézkarcai, grafikái önálló életet élnek már régen, és utánozhatatlan atmoszférája képeinek sokunk számára ismert és szeretett. Réztábláit reszeli, metszi, karcolja, savazza és képalkotásai közepette még a stART alkotócsoport tehetséges művészeit is összefogja, arról már nem is szólva, hogy az ORFŰI ŐSZI TÁRLAT Neki is köszönhetően immár hatodik alkalommal kitárta kapuit a szemlélődni vágyók előtt. Miért is kellene néki itt sasszézgatnia?

Most megszakítva lép-zár-lép ütemét, rendhagyó módon merényletet fogok elkövetni Barátom ellen. „RETINA – a képzőművészet ma, avagy a retinán innen és túl” című, művészeket bemutató, nagy nyilvánosság előtt zajló beszélgetős esték alkalmával, ami egyébként évekkel ezelőtt a Pécsi Kulturális Központ Dominikánus Házának dísztermében volt látható és hallható ébredtem rá arra, milyen fontos a hitelesség szempontjából, hogy a művész az alkotásain túl is szóljon munkásságának fundamentumáról, életének örömeiről, bánatiról.

 

1.) Én tudom, hogy miért lépésváltás a címe a kiállításodnak, de a tisztelt közönség talán nem is gondolja milyen esemény késztethetett téged arra, hogy műfajt váltsál? Arra lennék kíváncsi, hogy sorsod, a kiszámíthatatlan szeszélyes tánctanár miképpen szólt bele rézmetsző életedbe?

(Válasz)

2.) Tudom rólad, hogy hívő ember vagy, így amikor megkaptad a kórházban az atyától a betegek szentségét, ami akárhogy is szépítjük, a köznyelvben utolsó kenetként ismerünk és azt is, hogy csak azon hívők kaphatják meg akik igen súlyos állapotban vannak, illetve komolyabb sebészeti beavatkozás előtt állnak. Valljuk be őszintén a lép-zár következő lépése igen csak kétségessé válhatott. Szerencsére most itt vagy közöttünk és mindez már a múlt. Mégis szeretném ha „Kétesélyes” című kollázsodon keresztül rámutatnál azon alternatívákra, melyek képedben tömegek, ritmusok, irányok formájában és nem utolsó sorban a színek szimbolikus érzelmi hatásában rejteznek. Milyen szellemi tapasztalatról mesél „Kétesélyes” című alkotásod?

 

A kettős fekete négyzet többes jelentéstartalommal bír. A kettes szám elsősorban utal a duális világra, amelyben élünk, ahol az ellentétpárok mindenhol jelen vannak. Jó-rossz, fent-lent, stb, vég nélkül sorolhatjuk). Utal még a két vérző tüdőlebenyre, utal a tüdő- és szívbetegségre, utal a CT-n észlelt két epekőre, utal az "együléses" műtétre, ahol a sebész az epeműtétet, majd a szívsebészek a szívműtétet végezték egymás után egy altatásban. Utal a két elhalasztott műtétre, és utal a két jeles kardiológusra, akik kiharcolták, hogy harmadszorra is felkerülhessek a Szívcentrumba. A középső, sarkára állított színes négyzet kétfelé osztódik, tulajdonképpen egy felfelé- és egy lefelé mutató nyilat ábrázolnak. A lefelé mutató nyíl szimbolizálja a földet, az életteret, és zöld, mert a remény színével jelzi, szeretnék itt maradni. A felső nyíl iránya az égre mutat. Hívő ember vagyok, így amikor megkaptam a kórházba bejövő atyától a betegek szentségét, második lehetőségként az égiek közé jutás lehetősége adódott második alternatívaként. Itt a lila egyházi szakrális színként a bűnbocsánat színeként szerepel, az utolsó gyónást jelzi. A mező ezzel együtt kifehéredik, ami a lélek megtisztulását szimbolizálja. A színes négyzeten kívül kapott helyet a vörös csík. A vörös a vér, az élet színe, egyedül ez az egy elsődleges szín szerepel a képen, a többi mind másodlagos szín a színtanban. A vörös azért esik kívülre, mert műtétkor a tüdő-szív gépre kapcsolást követően a szívet kiemelve jégkására helyezve történik a billentyűműtét. A vörös sáv vékonysága jelzi, hogy egy hajszálon múlhat az életünk.

 

3.) Még egy képedről szeretném, ha beszélnél nekünk, hiszen tudom, hogy milyen jelentősége van túléléseddel kapcsolatosan, de mielőtt bármilyen kérdést feltennék Neked, a kiállítás címére, a Lépésváltást kikényszerítő sorsok nem mindennapi megnyilvánulásaira szeretném irányítani a nagyérdemű közönség figyelmét. Pontosabban a címmel kapcsolatosan felmerült bennem két szolgálatra kész alkotó, akiknek életétében bizony viszonylag korán óriási változás történt. Nem feltétlenül betegségre kell gondolnunk. Elég egy társadalmi métely, de lehet az sors játszotta ütemek mögött mondjuk játékszenvedély, vagy egy új eszköz megjelenése is, mint mondjuk Borsos József elismert biedermeier stílusban munkálkodó életkép- és arcképfestőnk esetében, aki bármilyen kedvelt is volt a bécsi arisztokrácia köreiben és elismert festő egyéniség a fővárosunk kulturális közéletében, egy sajnálatos tőzsde spekuláció miatt elveszítette vagyonát. Mintegy negyven évesen leteszi az ecsetet és a korának bűvöletét követve fotográfiai műtermet nyit Pesten. Minden földi javát visszaszerezve pedig gondol egyet és bérbe veszi a budai Szép Juhászné vendéglőt, melyet élete végéig vezet. Mondhatnánk, hogy Isten adta tehetsége véget mégsem tartotta a művészet lobogóját élete végéig és talán igazuk is lenne eme kijelentésünkkor. De ne ítéljünk, könnyelműen, a lép-zár-lép nála is megvolt, csak időközben valami kiölte az elhivatottság parazsát. Nem tudhatjuk pontosan mi is játszódhatott le az akkori arisztokrácia körében híressé vált festőnk lelkében. Egy biztos nem ment keresztül olyan katartikus élményen, mint Kováts Feri barátunk, vagy legalábbis nem ír róla a fáma.

"Mindennapi kenyerünket..." című térbeli kollázsod egy oltárképet szimbolizál, éppen ezért úgy vélem második lépésben felhozandó sorsát élő példának olyannak kell lennie, aki saját értékrendje szerint élt, úgy is fogalmazhatnék, hogy saját üdvösségét követve. A görögök a MOIRA szót használták a magasabb rendű végzetre. a MOIRA valójában egy esély, hogy a puszta túlélésen és a fennálló mulandó értékrendek fölé emelkedhessünk, és ha néha sasszézgatva is, de hűségesek tudjunk maradni mindvégig a belső énünkben lakozó legfőbb jóhoz. A lépésváltás lehet egy légies, törékeny sasszé, mikor szinte nem is érinti a láb a földet, amolyan magától érthetődő és tünékeny mozdulat, amire csupán egy táncos képes, ugyanakkor lehet darabos feszült és sietős akár egy későn érkező igyekvő katonáé, aki valamifajta bumfordi lábváltások közepette tudja csak felvenni a többiek ritmusát. Az élet kényszerítette lépések sokszor megjósolhatatlanok, mint a tarot nagy orákulumában a Bolond lépései.

"Mindennapi kenyerünket..." című alkotásod kapcsán képzeletemben felrémlett egy ócska malom Kolozs megyei Kide községben, ahol egy sorsfordító, embert próbáló élménysorozat következtében egy felszentelt pap elszakad egyházától. Fiatal hősünk Nyírő József, mint Isten szolgája az első világháború kitörésének pár hónapos hazafias mámora után, hadikórházakat látogatva tapasztalja meg a kollektív drámát. Az Isten igájában című önéletrajzi regénye drámaian példázza, hogy milyen erőre és bátorságra van szükségünk ahhoz, hogy magasabb végzetünket követni tudjuk. A frontkatonák szenvedéseit, a történelmi Magyarország összeomlását személyes csapásként megélő papot végül egy szenvedélyes szerelem készteti arra, hogy Isten igája alól kiszabaduljon. Meghasonultan lép-zár-lép és elhagyva az egyházi rendet feleségül veszi szerelmét és egyszerű falusi molnárként teremti elő mindezek után a mindennapi kenyerét. Majd a későbbiekben a novella műfaj igazi mesterévé válik, de ez már egy másik történet kezdete. Zárt és lépett.

Legvégül mielőtt a kedves közönség előtt megnyílna a kiállításod, szeretnélek megkérni, hogy a ."Mindennapi kenyerünket..." című térbeli kollázsod személyes keresztény ikonográfiájába avass be minket, hiszen tudom, hogy milyen jelentősége van túléléseddel kapcsolatosan.

 

A térbeli kollázs egy oltárképet szimbolizál, felül az arany képkeret-részlet a templomi képek széles arany keretét idézi, a kenyér Krisztus testét. A szakrális jelleget erősíti a cím, mely a Miatyánk imának két szavát írja le. A mindennapokat a zárószalagokra nyomott dátumok szimbolizálják, a köztük felvillanó arany szalagok jelzik, hogy ünnepnapokkal is számolunk. Mögöttes jelentéstartalma az alkotásnak az, hogy a mindennapi betévő falatért és a lelki táplálékért elmondott ima magában hordozza a kérést, hogy minden nap felébredhessek, ahogyan az a műtétem másnapján is történt.”

 

Kováts Ferenc grafikusművész barátom kollázsaihoz szívből gratulálok, és arra invitálom a kedves vendégeinket, hogy lépésváltásainak fragmentumait továbbra is kövessük értő, szerető figyelemmel. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

 

 

 

Pécs, 2017. november 3.

  
  

Megjelent: 2023-12-20 20:00:00

 

Fűkő Béla (Miskolc, 1969) szobrászművész

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.