Videó

Szénégető Richárd videója




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Annyira szeretjük ezeket a legeket. Szépségkirálynőket, csúcstelefonokat választani, legjobb termék, legszebb épület, mindig az jut eszembe, ahogyan gyerekkoromban a faluban szögelik ki a tiszta udvar, legszebb ház táblát a népek, miközben ahány ember él, annyi a legszebb. Nekem sok fontos könyv jött idén, kettő van, ami nagyon megtépázott, az egyik Babarczy Eszter A mérgezett nő című novelláskötete volt a Jelenkornál és most, mondhatni folyamatosan olvasom, felfedezem Jászberényi Sándor Varjúkirályát, ami a Kalligramnál jött le, nagyon erős borítóval és még erősebb történetekkel.

 

 – Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

 Nádas Péter: Arbor Mundi

 

 

 

Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Dragomán György 2014-es, Máglya című regényének új kiadása volt az egyik meghatározó olvasmányélményem.  

 

Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Hartay Csaba: Átkiáltani az őszbe (Scolar). Az örökkévalóság szempontjai szerint írja a verseit, nem a kánonok elvárásaira fókuszál, mint sok más kortársa. Szellemi függetlensége példaadó, ugyanakkor szemléletmódjával összhangban van nyelvhasználata, beszédmódja. Én ismerem az életét, a valóságban is olyan, mint az írásai. „Testem avar, ereim alkonyi égre meredő ágak.” Ez az oeuvre valóban hasonlít a természeti jelenségekhez. Egyik elágazása érdes, matt és mégis jóízű, másik ága keserédes s a nyelvezete rejtjeles. Mégsem megfejthetetlen. A harmadik ága apró levélkék és kicsike gallyak, szavak, akkordok és dallamfoszlányok. De a tónus, az aspektus mind a három útnál ugyanaz. Kíváncsiság, mi rejtőzhet a folyóparti kavicsok, füvek, mohák alatt? Talán a nyelv, a szavak. Hartay misztériuma feltárja magát. Jó olvasni ezeket a verseket, mert megfogják a kezét a befogadónak.

 

 

 

Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Őszinte leszek, nem akarok blöffölni: sajnos nem jutott el hozzám túl sok idei kötet, úgyhogy erre a kérdésre nem tudok válaszolni.

 

Melyik kötetet tartod a legkiemelkedőbb fordításban megjelent műnek 2020-ban?

Sajnos erre sem tudok válaszolni.

 

Ki volt számodra az év felfedezettje és miért?

Az év felfedezettje számomra: Gálla Edit volt. Szégyellem magam, de nem hallottam felőle addig, amíg az egyik nyári Holdkatlanban el nem olvastam néhány versét. Nagyon erős tehetség. Utánanéztem, és elolvastam több művét is a neten, és teljesen meggyőzött: mindenképpen helye van – és lesz – az irodalomban. Kívánom neki, hogy elérje azt, hogy minél többen meg- és elismerjék. Sajnálom, hogy nincs meg nekem az első kötete. 

 

 

Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Ezt nem merném nagyobb merítés híján megválaszolni.

 

Melyik kötetet tartod a legkiemelkedőbb fordításban megjelent műnek 2020-ban?

Erre csak részrehajló választ tudok adni, ugyanis a kiadónk (AB ART Kiadó, Balázs F. Attilával közösen) által életre hívott és Fábián István általt tervezett és illusztrált míves kortárs világirodalmi sorozat, a Lyra mundis kötetei között nagyon sok izgalmas műfordítást találunk, olasz, szerb, albán, román, párizsi, moldáv, amerikai, kenyai, vietnámi költőket, antológiákat. Ezek közül én a sorozat 10. darabját emelném ki, Laura Garavaglia [olasz] Csendkvantumok című kötetét, de nagyon izgalmasnak tartom a 8-ast: Duska Vrhovac [szerb] Memento Vivere, a 11-est: Linda Maria Baros [párizsi román-francia] Borotvapengeház, a 12-est: Christopher Okemwa [kenyai] Tisztítótűz, a 13-ast: Bill Wolak [amerikai] Nem szeretni veszélyes vagy a 14-est: Constantin Barbu [román] A semmi ketrecébe zárva című köteteket is. Ezeket egyébként mind az idén adtuk ki, a karantén alatt.

 

Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve? 

Háy János: Ne haragudj, véletlen volt című, karanténnaplónak álcázott műve az első mondattól az utolsóig erős, sűrű szöveg. Számomra nemcsak az év legfontosabb könyve, hanem maradandó alkotás, amihez többször vissza fogok térni. A napló csak forma, színtér, a szerző valójában nem a karantént dolgozza fel, hanem felesége, Eszter halálát. Nem könnyű olvasmány, mélyen a tárgyba vág, megmutatja a rejtett rétegeket, megállít, elgondolkodtat. Mesterien szőtt cselekményszálak, érdekes gondolatmenetek, keserű humor, torzításmentes kép, folyton változó lírai én jellemzi. A világ, ahogyan csak Háy János tudja ábrázolni.

 

Holdkatlan: 

Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Melyik kötetet tartod a legkiemelkedőbb fordításban megjelent műnek 2020-ban? 

Ki volt számodra az év felfedezettje és miért?

Melyik volt a kedvenced a Holdkatlanban megjelent írások közül és miért?

Hogyan befolyásolta az életedet a koronavírus-járvány?

Mik a terveid 2021-re?

 

Hegyi Botos Attila: Ezekre a kérdésekre érdemben: nyugodt lelkiismerettel aligha tudnék válaszolni.

Amit megengednének, esetleg amoly halk kérdések (?) - hogy persze, sok minden átpergett előttem; kerültek kezembe a legkülönfélébb gesztusok alkalmasint kedves mozzanatai, netes publikációk, nyomtatott könyvek úgy, amint mindennapi, gondozandó penzumok, de sommázatot mondani? Emelni ki? 

 

 Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Bodor Ádám Sehol (Magvető Kiadó, 2019) című novelláskötetét említeném. A cím egy nemlétező földrajzi helyet jelöl, csak néhány helységnév (Leordina, Hlinka-tető, Dvug folyó) és szláv személynév utal arra, hogy talán valahol a román-ukrán határ közelében zajlanak az események. A novellák ezen a ponton kapaszkodnak egymásba, mintha egy nemlétező térség faluinak házait járnánk sorra, ahol rendre bekopogtatunk, és mindegyik ajtón kidől egy csontváz. Az elbeszélői hang, a történetekben rejlő abszurditás és a visszatérő motívumok (haj, égetés, halál), egységessé teszik a különböző történeteket, és ezzel egyfajta teljességérzetet keltenek – ebben a képzeletszülte seholvilágban. 

 

Pec Gábor: A frankfurti múzeum

 

S nekünk, olvasóknak sem kell magyarázni, hogyan érezhetjük mi magunkat otthonosan ebben a gazdagságban, hogyan olvassuk újra három vers, Ady Endre költeménye, Tóth Olivér palimpszesztje és Mirko Gottesmann fordítása révén egy század közép-kelet-európai irodalmát, kultúráját és tragikumát.

 

Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Engem grafikus hallgatóként Áfra János és Szegedi-Varga Zsuzsanna Termékeny félreértés című könyve nagyon megnyert magának, mert izgalmasan és esztétikusan ötvözi a lírát, verbalitást a vizuális, képi elemekkel.

 

Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Mohai V. Lajos: Tintaceruza a sörösládában (PRAE, 2020). A legbékésebb, legemberibb Közép-Európa képei a valamikori békeévekből, ahol Prága és Nagykanizsa összeér egyetlen emberöltőként, és arany jókedv festi a háttérben készülődő iszonyatot. Arany idők, aranyfényű sör, Arany Prága, Hašek és Hrabal – mintha mindannyiunknak lenne törzsasztala az Aranytigrisben.

 

Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Azt, hogy melyik volt a legfontosabb még megtippelni sem merem, csak azt tudom megmondani, számomra melyik volt a legfontosabb. Két kötetet is említenék. Az egyik egy rendhagyó „antológia”. Ez az Irodalmi Jelen Trianon lapszáma, amely kortárs írók, költők prózai és lírai műveit tartalmazta. Ez mindenképpen fontos kordokumentum. A másik Bene Zoltán Isten, ítélet című regénye.

 

 

 

Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve? 

Egy folyóirat felkérésére évek óta elkészítem évi tízes irodalmi toplistámat. Noha, természetesen, versesköteteket is olvasok, s igyekszem, amennyire ez lehetséges, a kortárs magyar költészet területén is „képben lenni”, de alapvetően prózakritikával foglalkozom. Talán ez az első év, hogy a listám élén, az első helyen, egy verseskötet szerepel: Géczi János Szűz a gyermekkel, Szent Annával és egy szamárral című kötete, amely a Pesti Kalligram gondozásában jelent meg. Tudnék pontos, mérhető értékeket felsorakoztatni, mitől és hogyan lesz ez a könyv a kortárs magyar szépirodalom egy fontos mozzanata, műve, de nemcsak kritikus vagyok, hanem magánszemély-olvasó is, s e könyv esetében ez a „magánélmény” lett sokkal összetettebb és tartalmasabb, ezért a róla szóló írásom is inkább esszé lett, mintsem egy klasszikus kritika. Sok összetevőjét kifejtettem ennek az élménynek, itt most csak a legfontosabbra hivatkoznék. A Géczi-vers olvasásakor az intellektuális élmény amplitúdója a maga jelentésbeli vonzatkörével lett rendkívül fontos: az élmény mélységei, távlatai, kiterjedése. A versekkel együtt újraolvastam (legtöbbször a szó szoros értelmében is) az európai kultúra hagyományanyagát.

 

Melyik volt szerinted az idei év legfontosabb magyar szépirodalmi műve?

Zalán Tibor Papírváros című műve, valamint Halmosi Sándor Napszálkák című verseskötete.

 

Melyik kötetet tartod a legkiemelkedőbb fordításban megjelent műnek 2020-ban?

Laura Garavaglia Csendkvantumok című verseskötete.

 

 

 

A mindig van eggyel lejjebb bölcsességére is rátromfolt ez az év. Az életünk keretei, a tervezhetőség a legkevesebb, ami odaveszett. Rendezvények, inspiráló találkozások maradtak el, mindenre rátelepedett az aggódás zsibbasztó állapota, a gond. A kultúra vérkeringése helyreáll, az alkotóerő apálya majd elmúlik, de az elhunytak után űr marad. A Holdkatlan közösségét is érzékenyen érintette a járvány. Semmi nem lesz ezután már ugyanolyan, de a változás kényszere erőt is ad a közös munkához: új munkatársak, új szerzők, új ötletek találták meg a helyüket.

 


Virág Lajos (Győri Fotóklub Egyesület) Havas csúcs

 

Az irodalom tényleg szabad világ, bonyolult szövevény. Értékes mivoltában sokféleséget jelent: a megszólalásmódok gazdaságát, a mintától, a műfajtól és a közmegegyezéstől egyénileg eltérő horizontot. A remekmű úgy lesz azzá, hogy nemcsak tökéletes formában ad vissza egy poétikai eszményt, de el is távolodik a sortól, a mintától.

 


Homolya Gábor: Razglednyica

Mikor belépett, már tudta. Ott ült a férfi, a megfordított széken, a háttámlára támaszkodva. A fehér köpenye ragyogott a háta mögötti panorámaablakban mélyfeketén kuporgó késő délutántól. Kezében centi, hosszú, arany zsinóron forgatja a mutatóujja körül. Ő ott áll az ajtóban, az orvost nézi, igyekszik palástolni remegő kezét, erősen szorítja a táska fülét, hátha elmúlik ez a kocsonyás, rémületes hideg, amit a gyomrában érez. Üljön le, mondja a sebész. Csak három lépés a magashátú, bőrrel bevont, kecses szék. Számolja mind a hármat, igyekszik elnyomni a folyton visszalopakodó gondolatot, haza kellett volna menned, kifordulni az első hollywoodi mosolyt villantó, negyvenezer forintos loknis ombrét hátracsapó recepcióst látva, nem leülni a bársonyhuzatú kanapén, feszengve a bámuló arcok előtt, azon gondolkodva, hogyan takarhatod el magad. Nem. Én nem vagyok gyáva. Nem futok el. A mérőszalag hideg. A férfi keze úgy gyurmázza a hasfalat, mintha csak a boltban, a karácsony miatt kitett héjas földimogyoróban matatna. 

 


Kelebi Kiss István: Ék

 

 Holnap világgá megyek. A bejárati ajtóra nézett, pontosabban az ajtó helyére, mert Lali elvitte, kilincset cseréltetni. A helye feketén ásított felé, tudta, hogy mögötte ott vannak a belakott szobák, a nyikorgó parketta, a törött tükör. Pont kilenc részre repedt el egy este. Kilenc év balszerencse. Ha visszafelé is ér, akkor minden másképpen áll, mint látszik. Újra szabad. Kilenc év elveszett naplemente, kihagyott csillaghullás, fal felé fordult éjszaka. Igen. Holnap világgá megyek, mondja ki, hangosan. A majdnem teljesen üres lakás falai visszaverik a hangját, mint a pattogós, apró gumilabda csattog körülötte ez a holnap, ez a kézzel nem fogható, mindig elodázott lehetőség, minden kínját megtestesítő időhatározó. Holnaptól leviszem a szemetet, holnap felteszem a polcot, holnap kifestünk, az emlékeiben felbukkanó mondatok alakot öltenek, karcsú férfiárnyék a fal mellett, ahogyan végigsimítja a lekopott tapétát, a konyha pultjának dőlve árnylevet iszik, talán tej volt vagy kávé.

 


Takács Máté 100 kis kép sorozatából

 

A falu bolondja össze-vissza rohangált. Utcai ruhában volt, mint mindenki más, farmerje sem nem koszos, sem nem szakadt, kabátja hajtókáján kitűző, aki látta, pontosan tudta, egy Batman rajongótól kaphatta ajándékba, valami nyúlánk kamasztól esetleg, aki egyik napról a másikra nőtte ki a fantáziavilágot. A téren sokan sétáltak, a szombat reggeli, hideg, októberi reggel beosont a kabátok alá, azok is ölelték egymást, akik máskor soha. A bolond mindenkire rámosolygott, szimmetrikus, egyszerű arca nem árulkodott a benne lopakodó masszív őrületről, csak a figyelmesebb szemlélő vette észre a kényszeresen rángatózó kezet, a folyamatosan ide-oda rebbenő tekintetet. Mind meghalunk, mind meghalunk kiabálta a téren, hangja magas volt és vékony, az a fajta, ami azonnal valami dermedt, hideg távolságtartást ültet az emberbe, valami gyilkos vágyat, hogy elhallgattassuk a hangot kiadó szájat, minél hamarabb.

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal