Videó

The Bewitched: Scene 1 (Harry Partch)


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

A fejlődés és a haladás elengedhetetlen feltétele a kemény, kitartó munka; de mi van akkor, ha az emberen már a “munka” szó hallatán pánikszerű tünetek jelennek meg?

 

A családunknak voltak szőlőföldjei, egy időszakban négy hektár is. Amikor gyerek voltam, alkalomadtán nekünk is ki kellett menni dolgozni. Hogy milyen gyakran, arról – a családi szerepek mentén – megoszlanak a vélemények; ha valaki engem kérdezne, azt mondanám rá, hogy rengeteget jártunk ki, ha édesanyámat, akkor azt a választ kapná, hogy szinte sosem. Mindkét szülőm földműves családból származott, alig volt pénzük, rengeteget dolgoztak. Hogy megteremtsék a család számára a megfelelő körülményeket, a napi nyolc órás munkából hazaérve még szó szerint kirohantak a szőlőbe (mi így mondtuk, nem a “szőlősbe” mentünk, vagy a “földekre”, hanem csak szimplán a “szőlőbe”), majd miután este hazaértek és mi, gyerekek lefeküdtünk, jött a rendrakás, takarítás. Nem csoda hát, hogy az ő szemükben mi egyszerűen “lusták” voltunk.

 

Épp magyarázta a kémiai kötéstípusokat a kamasz, tizenöt éves diákoknak. Kivetítette projektorral a legszemléletesebb ábrákat, amikor halk morajlásra lett figyelmes. Lassan hátrafordult, mindenki az ábrát nézte, de mintha abban a pillanatban kapták volna vissza a fejüket. Folytatta, közben a morajlás egyre erősödő kuncogásba ment át. 

 

 

Utoljára



Otthagyta a fülbevalóját, meg az épp elkezdett regényt. A konyhaasztalon maradt a kedvenc kávéscsészéje is. Utoljára zuhanyozott a férfi fürdőszobájában, utoljára használta a törölközőjét. Utoljára bújt bele a férfi pólójába, amiben szeretkezés után a kanapén ülve jókat beszélgettek. Utoljára tette a lábait a férfi combjára, hogy simogassa, utoljára harapta el a szót, mert tudta, hogy azzal átlépi a férfi által szabott határt.

 

 

Helybenutazás 2.

 

Egyes emberek szerint van a fizikai sík, van a lelki sík, és a kettő között egy záróvonal: nincs átjárás. Én ezt a gondolkodásmódot szeretném megkérdőjelezni.


Nemrég olvastam egy könyvet a Gabriel-módszerről. Alapvetően a fogyásról szól, de egy érdekes, újszerű megközelítésben; van egy alapgondolata, ami vagy igaz, vagy nem, ebben valaki vagy tud hinni, vagy nem; én már csak azért is szeretek róla beszélni, mert szerintem nagyon költői gondolat. Jon Gabriel abban hisz, hogy az ember addig nem tud lefogyni, amíg a teste meg van győződve arról, hogy a hízás jó. Ennek nagyon sok oka lehet, egy tipikus, gyakori példája amikor az ember sokat szorong, idegeskedik egy olyan tényező miatt, ami elől nem tud elfutni, nem tud elmenekülni az adott helyzetből, ezért a test úgy dönt, hogy védőréteget húz fel az ember köré, és ezt egyetlen módon tudja megtenni, egyetlen eszköz áll rendelkezésre, hogy hájat növeszt. Ha valaki ebben szenved, és fel tudja oldani ezt a stresszforrást, illetve meg tudja győzni a testét, hogy nem a hízás, hanem a fogyás a megoldás, akkor bármilyen fogyókúra sokkal könnyebbé válik. (Ez egy nagyon sokrétű könyv, most csak egy szempontot ragadtam ki.)

 

 

 

Füst és hamu

 

Anyám túlélte.

Aztán a túlélést élte

haláláig. 

 

 

Szeretők

 

A pirospozsgás férfi és a fogatlan nő egymással szemben ül a villamoson. A nejlon szatyrok kettejük közé letéve a villamos padlójára. Láthatóan hajléktalanok. Kezük egymás kezében. Halkan beszélgetnek, időnként közel hajolnak, és kedvesen arcon csókolják egymást. Már mindenki elhúzódott mellőlük, egyedül én állok hozzájuk közel. Nincs alkohol szaguk, talán csak a mosdatlanság szagát érzem.

 

Helybenutazás 1.

Hadd kezdjem egy találós kérdéssel: Hogyan lehetséges az ismeretlen felé utazni, ha az ember egy helyben ücsörög?


Bármit teszel, utazol valami új felé. Ha egy helyben ülsz, ha el sem hagyod a szobádat, akkor is valami ismeretlen vár rád. Abban a pillanatban, amikor megfogantál, feltettek az idő döcögő vonatára, amin lassan, de megállíthatatlanul haladsz előre. Az én esetemben ez a vonat egy igazi, tipikus, MÁV-os szerelvény: nagyokat zötykölődünk, és mindenhonnan elkésünk. Már betiltották a dohányzást, de az ülés kárpitján még érződik az évtizedek alatt beivódott dohányfüst; és a pici asztalka alatt lehajtva a szemetes ajtaját látszik a múlthavi hulladék teteje. Egyszer majd megállunk, de nem tudom, mikor, csak reménykedem, hogy az valahol odébb lesz. Ezzel teljesen ellentétes módon közben folyamatosan mérgelődöm, hogy már rég nem itt kellene tartanom.

 

Családon belüli erőszak

 

Megint olyan disznóólat hagytál magad után! Tévézel vacsora közben, aztán minden csepeg, csorog. Az asztal alatt az étlap. Nekem meg minden reggelem takarítással indul. Elvitted a porszívót a szerelőhöz? Nem? Legalább két hete kértelek rá. És annyit igazán megtehetnél, hogy kimosod a mosdókagylót borotválkozás után. Meg a szennyes tartóba is bedobhatnád a gatyáidat, nem csak úgy rá. Fel kell emelni a szennyes tartó tetejét, drágám!

 

A dolgok menete

Egy évvel ezelőtt észrevette, kopik a festék. Semmiség, megcsinálom. Fél éve megvette a festéket és az ecsetet. Három hónapja rájött, festés előtt le kellene csiszolnia. Egy hónapja megvásárolta a csiszolókorongokat. Kiderült, valakinek kölcsönadta a flexet. Két hétig azon törte a fejét, kinek. Végre rájött és visszakérte. Ránézett a flexre, a csiszolókorongokra, az ecsetre és elgondolkodott. Elővette a telefont és felhívta mestert. Sok a dolga, mondta a mester, nem tud időpontot sem mondani. Tegnap bement egy szakboltba és vett egy új kaput. Lefektette a flex, a csiszolókorongok, a festék és az ecset mellé. Tanácstalanul állt néhány percig. Most van flexünk, csiszolókorongunk, festékünk, ecsetünk és két kapunk.

 

Mogyoróhéj

Mi lesz ezzel a Józsival egyedül? A temetőből jövet sutyorogtak az özvegyasszonyok, talán már ki is nézték maguknak. Az asszony hordta a nadrágot, nem volt ennek a jóembernek egy szava sem otthon. Mégis, milyen szépen ápolta Irmát! Nem tudták, hogy Józsi hazavitte az urnát. Hurcolta mindenhová magával a lakásban és állandóan beszélt a feleségéhez. Pörköltet csinálok jó zsíros sertéshúsból, szólt hozzá egyik este, ennek lesz majd igazi szaftja! Te mindig abból a száraz csirkemellből csináltad, tunkolni sem tudtam egy jót.

 

Csak mennek, csak mennek...

Gábor már fél éve betöltötte a hatvanötöt, azóta ingyen utazik. A személyije a zakója belső zsebébe került, hogy könnyen elő tudja majd venni, ha kérik a buszon, villamoson. Mert biztos kérik, nem néz ő ki hatvanötnek. Mindenki mondja, egy tízest simán letagadhat. Teltek a hetek, ha feltűnt egy ellenőr, a keze már nyúlt is a zsebe felé. Ám azok csak ránéztek és továbbmentek. Mégis kinézek hatvanötnek? Vagy talán még többnek is? Ezek az ellenőrök vakok. Lassan kezdett hozzászokni, nem beletörődni, azt azért nem. A metróbejáratnál épp lefelé igyekezett, amikor utána szólt egy ellenőr. Uram! Ez a szó ilyen szépen még nem csengett a fülébe. Gyorsan előkapta a személyijét, kihúzta magát. Abban a pillanatban vette észre, rossz irányba indult el. Az a mozgólépcső felfelé jött. Sarkon fordult, hátra sem nézve a kijárat felé vette az útját. Közben még hallotta az ellenőr hangos méltatlankodását. Még jó, hogy szóltam, ezek csak néznek, de nem látnak, csak mennek, csak mennek…

 

 

Várakozások

Reggel hat óra, amikor Vera lányom telefonja ébreszt. Megijedek, de szerencsére gyorsan elhadarja, képzeld anyu, pozitív a terhességi tesztem! Babát várok, te meg fiatal nagyi leszel! Alig tudok megszólalni. Jól kezdődik a napom! Készítem a reggelit, Ági karba tett kézzel ül az asztalnál és várja a szokásos kakaóját. Úgy issza, hogy levegőt sem vesz közben. Egy gyors ölelés és rohan iskolába.

 

Z generáció

A fiú és a lány ma jöttek össze egy közösségi oldalon. Minél hamarabb találkozni akartak. Gyors üzenetváltások után megbeszélték a randit. Épp volt egy szabad sarok a kávézóban. Nézzük őket. Mindketten vizet kértek. Nem beszélgetnek. Mosolyognak egymásra, néha megsimogatják a másik arcát. Működik köztük a fizika, a kémia.

 

 

Felesleges kezek

Azt mondtad, szereted, ha simogatlak. És most azt szereted, ha Judit simogat. Ezért ma levágattam mind a két kézfejem. Előre megfontolt szándékkal. Nyissz.  Ennyi volt.  Nem néztem oda, ismersz, nem bírom látni a vért.

 

 

Meddig szép a világ?

Zsófi sírva rohan ki a gyerekszobából, alig értem mit mond, végre kiderül, a nővére épp felvilágosította. Anya, ugye nem igaz, amit Eszter mond, hogy nincs is Mikulás? És nem apa teszi a cipőnkbe az ajándékot? Azt is mondta, buta vagyok, a Mikulás át sem tudna jönni az ablakon. Szipog és néz rám a nagy szemeivel. Mit mondjak most? Hogy már te is nagylány vagy?

 

 

Gulyásleves

Miközben a gulyáslevest készítette a barátnője telefonált. Judit folytatta a főzést, de végig kellett hallgatnia a válófélben lévő barátnője kálváriáját.  A pörkölt közben odakozmált, a krumplit hamarabb tette bele, mint a zöldséget, emiatt a krumpli péppé főtt, a zöldségek meg csak félig. Ezek után a galuskát már ki is hagyta. A férje a szokott időben érkezett. Kitette a tányérjába a levest,

 

Gondolatkísértetek

Nem olyan rég láttam egy dokumentumfilmet Albert Einsteinről, hogy hogyan alkotta meg és bizonyította be egyik elméletét. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe pár gondolat, most már meg is tudtam őket írni.

Albert Einsteinnel van egy közös hobbink: Mindketten szeretünk egy csendes sarokba kucorodva morfondírozni. A különbség az, hogy míg ő a világegyetem mozgató erőiről elmélkedik, addig én a “tyúkszaros” kis életemen rágódom. Míg rá azt mondhatjuk, hogy gondolatkísérleteket végez, engem gondolatkísértetek üldöznek időről időre. Érdekes tapasztalat belátni, hogy két ember között ekkora különbségek lehetnek.

 

 

Sürgősségi elfekvő

Délelőtt tíz óra volt, amikor Ági fél lábon ugrált be a sürgősségi váróba. Az ajtóban maga elé engedte a mentősöket, akik egy idős nénit hoztak be éppen.  A váró tele, hőség, levegőtlenség. A mentősök betolták a hordágyat a rendelőbe, majd néhány perc múlva egy kórlappal léptek ki, amit a néni ölébe tettek. Fogják szólítani, Varga néni, tessék türelmesen várni, mondták, és eltűntek.

 

 

Lélek, kemikáliák, test

 

Számomra mindig is két teljesen különálló sík volt a testi és a lelki. Sokat hallottam már, hogy a stressz és a rossz gondolatok megbetegítenek, de nem értettem, hogy ez hogyan lehetséges. Polyánki Balázs A stressz ára c. könyvét karácsonyi ajándékként kaptam egy kedves ismerősömtől, és sok mindent feltárt előttem.

 

 

Egyszer úgy beszéltek velem az emberek, mintha a test és a lélek két teljesen különböző tartomány lenne, amik között egy nagyon vastag határvonal húzódik; másszor meg azt ecsetelték, hogy a lélek mekkora hatással van a testre (onnantól kezdve, hogy puszta akarattal le tudjuk lassítani a szívverésünket, odáig, hogy negatív és pozitív gondolatokkal hogyan tudjuk a testünket megbetegíteni vagy meggyógyítani). Az Agykontroll tanfolyam már egy kicsit mélyebben elemezte ezt a dolgot, igyekezte ezt a két "párhuzamos dimenziót" valami módon összekapcsolni, ami középpontjában természetesen az agy állt. A képzeletemben ezután ez a szerv úgy jelent meg, mint valami interdimenzionális egység, ami összeköttetést valósít meg a lelki énem és a testi énem között. Hogy miként is lehetséges ez, arról nem sok szó esett, valószínűleg már csak azért sem, mert az átlag hallgató számára (köztük az én számomra is) túl száraz, érthetetlen lett volna. Talán jobb volt, hogy egyszerűen elfogadtuk, hogy ez a kapcsolat van és kész; mint ahogy átlagemberekként azt sem értjük, hogy hogyan képes az atom úgy felépülni, ahogyan azt teszi, ez a nem-értés viszont mégsem befolyásol sokat a napi életünkben (a kelés-munka-fürdés-fogmosás-lefekvés ciklusunkban).

 

Az élet rendje

A zsúfolt hetes buszon ülök, ölemben Zsuzsival. Mellettünk egy lány a mobilját nyomogatja. Felszáll az asszony egy kisfiúval, a lány felnéz, átadja a helyét. A kisfiú az ablakhoz húzódik. Nemsoká egy nő keveredik oda, nehéz szatyrokat cipel. Az asszony feláll, szól a nőnek, hogy üljön le. A nő megköszöni, te csak nézelődj tovább, mondja a kisfiúnak. Elférsz. Három megállóval később leszálláshoz készülődik. Észreveszi a hajlott hátú öreg nénit, int neki. A néni odatipeg a botjával, leülni alig bír. Mama, rájöttem az élet rendjére, súgja a fülembe Zsuzsi. Aki hamarabb megszületik, az hamarabb meghal. Sorrend van. Megsimogatom Zsuzsi buksiját.

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal