Keresés a honlapon:

Acta Romanica – Bene Adrián: A disztópia a „kilencedik művészetben” IV. Ukróniák

A disztópiát szokás a science fiction (SF) egyik műfajának tekinteni, azonban a disztópia történetvilága nem csak a jövőbe helyezhető. A klasszikus, jövőbe helyezett fikciós történetvilág helyett a disztopikus jellemzők az alternatív történelem és/vagy a párhuzamos valóságok (világok) formájában is megvalósulhatnak. Ebben az esetben az olvasók által ismert történelmi valóság a referencia, amelyhez képest az eltérés adja a tárgyalt társadalmi jelenségek reflektív potenciálját. Ennek legismertebb példája talán Philip K. Dick Az ember a Fellegvárban című alternatív történelmi regénye, amely a párhuzamos világok lehetőségéből indul ki.[1] (Az elméletnek van tudományos alapja: Hugh Everett fizikus sokvilág-elmélete értelmében minden egyes esemény összes lehetséges kimenetele megvalósul ezek valamelyikében, végtelen számú alternatív eseménysort képezve.) Ezeknek a történeteknek a hátterében a „Mi lett volna, ha?” kérdése áll, és, bár nem szükségszerű, de a felvázolt világ lehet disztópikus, a tényszerű történelmi ismereteink nézőpontjából. Tipikusan ilyen disztópikus toposz a németek és japánok által megnyert második világháború utáni társadalmi rend bemutatása. Ez megjelenik Dick regénye mellett számos, az elmúlt három évtizedben született francia képregényben is. Itt azonban nem ezekkel, hanem elsősorban a szintén Dick regényei által ihletett francia képregényes ukróniákkal foglalkozunk bővebben.

 

A 2000-es években megjelent disztópiák közül a leginkább figyelemre méltó talán Éric Corbeyran Uchronie(s) sorozata a Dargaud-nál. A minden bizonnyal Philip K. Dick világa által inspirált történetekben szereplő párhuzamos valóságokban találkozunk például jövőbe és/vagy más alternatív valóságba látó prekogokkal is. A sorozat különböző, egyenként háromrészes ciklusait más-más rajzolóval készítette Corbeyran: a New Byzance három kötetét Chabert jegyzi, a New Harlem három részét Tibery, a New York rajzolója Defali, a New Moscow-é Otero, a New Beijingé Morinière, a New Delhi első részét pedig Louis Lachance készítette, a továbbiakat Defali. Ezek valójában ugyanazt a várost jelentik, különböző alternatív valóságokban. Mindegyik ideális narratív tér azonban disztopikus történetek számára. New Byzance (eredetileg New Jersey volt, mielőtt Oman vezér átnevezte) egy fundamentalista utópia színtere, szigorúan szabályozott erkölcsökkel és kemény törvényekkel, ahol a rendőrség még a gondolatbűnöket is üldözi.

Ebben az iszlám világban a 2001. szeptember 11-i merénylet után kisöpörték a nyugati kapitalizmust a politikai életből, és bevezették a mereven hierarchikus, patriarchális iszlám államformát. A nők fejkendőt hordanak, a férjüknek pedig akár arra is joguk van, hogy savval csúfítsák el a feleségük arcát.[2] A prekogok azonban álmaikban látják az alternatív valóságok társadalmi viszonyait. Egyikük, Zack Kosinski egy ultraliberális társadalmat lát, ahol minden eladó, amely mindenkit „felment a felelősség alól, kompatibilissé és rentábilissé tesz”[3] – olvashatjuk az eltárgyiasulást és az elidegenedést eredményező kapitalizmus marxista kritikájára emlékeztető sorokat. Csakhogy az iszlám fundamentalizmus, amikor ez ellen lép fel, a valláserkölcs nevében bűnösként üldöz minden ettől való eltérést.[4] Így végül éppúgy elnyomásra épül, szolgaságot és egyenlőtlenséget teremt – a jólétben élő muszlim polgárok mellett ott élnek a Tiltott Zóna páriái, és köztük az illegalitásban működő lázadók.

Hasonló ironikusan fordított helyzetet mutat be a New Harlem (a mi valóságunkban New York), ahol az afro-amerikaiak társadalmi helyzete jelentősen javult, azonban most a fehérek alkotják a szegény tömegeket, akik gettóba kényszerülnek. Itt játszódnak azok az események, amelyeket a New Byzance-ban Zack Kosinski prekogként lát.[5] Ebben a világban fekete rendőrök vernek meg brutálisan bolti lopáson ért fehéreket, és a Fehér Testvériség követ el merényleteket a rendőrök ellen, görbe tükröt tartava ezzel a mi világunkban élő olvasók elé.[6] Itt a fehérek a rendszerszintű diszkrimináció áldozatai, ahogyan Zack apja kifakad: „Mi csak szegény kis fehérseggűek vagyunk! A fekete hivatalnokok kinevetik a mi bajainkat. Megdöglünk a rohadt gettóikban, de nekik ez a legkisebb bajuk.”[7] Zack ebben a történetben is hivatásos prekog, ám időnként a jövő helyett a múltat látja, amikor a fehérek uralkodtak a feketék fölött, amit a jelenlegi uralkodó osztály kitörölt a történelemkönyvekből.[8]

 

Ez a különleges képessége, vagy inkább a képességének diszfunkciója veszélybe sodorja, amikor nyilvánosság előtt idézi fel, a feketék rabszolgasorsát, Afrikából Amerikába hurcolását.[9] Az általa felidézett történelem azonban egy ponton – az olvasó szemszögéből – alternatív történelemmé válik, amikor Martin Luther King az 1960-as elnökválasztáson legyőzi Richard Nixont, és az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökévé választják.[10] Ezt követően ő lesz az is, aki 1963-ban Dallasban merénylet áldozata lesz: a Fekete Párducok ölik meg túlságosan mérsékelt, a fehérekkel való megegyezésre törekvő politikája miatt.

A New Beijing egy olyan valóságban mutatja be a kínai kommunista párt által irányított államkapitalizmust, ahol Oroszországban nem történt meg a bolsevik forradalom, továbbra is a cári abszolutizmus uralkodik. New Beijing a világ vezető gazdasága és a legnagyobb környezetszennyező. Eközben Indiában a jógik spiritualizmusa irányít mindent, egy végletesen szegény országban. Itt működik a dimenziók közötti felfedezőközpont, ameéynek feladata, hogy információkat gyűjtsön más valóságokról, a saját világa körülményeinek javítása érdekében, az éhezés, a környezetszennyezés, a szárazság terén. New Beijing társadalmi berendezkedése alkalmat ad Corbeyrannak az emberi jogokkal kapcsolatos kritikára is. A főszereplők között van egy leszbikus pár (Chih-Nii Teng et Lo-Shen Liphoong), akiknek rejtegetniük kell kapcsolatukat,[11] és folyamatos veszélyben vannak, mivel a törvény kimondja: „Semmilyen természetű szerelmi kapcsolat nem megengedett azonos nemű egyének között.”[12] A történetben feljelentik és bebörtönzik, majd 60 év kényszermunkára ítélik őket.

Az Uchronie(s) kötetei jellemzően éles kritikát fogalmaznak meg az önző, nacionalista politikákkal szemben, amelyek a tudományos eredményekkel igyekeznek érdekeiknek megfelelően visszaélni. A sorozat zárókötetében[13] a valóságok közötti átjárást lehetővé tevő „fekete fúzió” megoldhatná az emberiség minden problémáját, azonban végül ezt is a fekete felsőbbrendűség igazolására használja fel New Harlem kormánya.

A rasszizmusnak tart görbe tükröt Léo és Rodolphe Namibia című sorozata is a, amelynek alternatív történelmi narratívája a társadalmi egyenlőtlenséget és a rasszizmust állítja középpontba. A cselekmény 1949-ben játszódik Namíbiában, a volt német gyarmaton, ahol egy újságírónak sikerül lefotóznia egy német férfit, aki kísértetiesen hasonlít Herman Göringre, a Reichmarschallra, aki a Nürnbergi per alatt öngyilkosságot követett el 1945-ben. Érdekes módon éppen az ő apja volt 1885 és 1890 között a gyarmat német kormányzója. Az esetet kivizsgáló Kathy Austin segítője Major Browley, aki egy személyben – már-már karikaturisztikus formában – testesíti meg a nőgyűleletet, a feketékkel szembeni rasszizmust és a németellenes nacionalizmust. Ahogy ő fogalmaz, „szereti ha a dolgok és az emberek a saját helyükön vannak”.[14] Jellemző tény, hogy Namíbiában működnek csak fehérek számára fenntartott szállodák. Nem meglepő, hogy a második világháború idején a helyi fehérek nagyrésze nácibarát volt, és ez nem is változott – továbbra is vannak egyesületeik és klubjaik. Göring (vagy hasonmása) feltűnése mellett további rejtélyes jelenségek tűnnek fel: a parasztok hirtelen megöregednek, óriási mutáns lények bukkannak fel. Göring pedig, amikor Kathy és társai találkoznak vele egy bárban, egyszerűen széthullik, porrá válik, amikor hozzáérnek. (Végül kiderül, hogy mindez egy titkos biotechnológiai labor működésével függ össze.) A Namibia harmadik kötetében a vallási szekták tevékenységének a kritikája is megjelenik. Ezékiel Fiainak Egyháza azt hirdeti, hogy a mai kor embere „kiűzetett Istenből és kiűzetett saját magából (…) a modernitás örvényében, amely felfalja”.[15] Az egyház a javakkal, a fogyasztói társadalom értékrendjével szemben a lelki békét és Isten kegyelmét ajánlja – tipikus példájaként a jelenkor bonyolult és sokszor valóban mesterségesen keltett igényeire épülő viszonyai elől menekülő emberek mozgalmainak, jelentkezzenek azok akár vallási fundamentalista-puritanista, akár politikai konzervatív-tradicionalista formában.

A fenti példák a disztópiák gyakori társadalomkritikai témáinak szinte teljes katalógusát felvonultatják. Ezek közé tartoznak a társadalmi egyenlőtlenség, a diszkrimináció, az emberi jogok rendszerszintű megsértése mellett a politikai elnyomás, a környezeti fenntarthatósági problémák és a technológiai fejlődés veszélyei (MI, biotech), valamint a fogyasztói társadalmat jellemző eldologiasodás, áruvá válás, végül az ideológiai (vallási vagy politikai) manipuláció. Minden esetben a saját korunk társadalmi problémái vetülnek ki a képzeletbeli világokba, az olvasó ezekre ismerhet rá, és alakíthat ki kritikai álláspontot velük kapcsolatba. Éppen ebben a kettősségben rejlik a disztópiák varázsa: miközben kiszakadunk saját hétköznapjainkból, belemerülve egy fikciós világba, mégiscsak érzékeljük annak referencialitását saját világunk problémáival kapcsolatban.

 

CORBEYRAN, Éric (2008a), Uchronie(s) – New Byzance, tome 1 : Ruines, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2008b), Uchronie(s) – New Harlem, tome 1 : Rapt, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2008c), Uchronie(s) – New York, tome 1 : Renaissance, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2009a), Uchronie(s) – New Byzance, tome 2 : Résistances, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2009b), Uchronie(s) – New Harlem, tome 2 : Rétro-cognition, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2009c), Uchronie(s) – New York, tome 2 : Résonances, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2010a), Uchronie(s) – New Byzance, tome 3 : Réalités, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2010b), Uchronie(s) – New Harlem, tome 3 : Ré-visionnisme, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2010c), Uchronie(s) – New York, tome 3 : Retrouvailles, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2011), Uchronie(s) – Épilogue, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2012a), Uchronie(s) – New Moscow, tome 1, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2012b), Uchronie(s) – New Beijing, tome 1, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2012c), Uchronie(s) – New Delhi, tome 1, Grenoble, Glénat.

19

CORBEYRAN, Éric (2013a), Uchronie(s) – New Moscow, tome 2, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2013b), Uchronie(s) – New Beijing, tome 2, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2013c), Uchronie(s) – New Delhi, tome 2, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2014a), Uchronie(s) – New Moscow, tome 3, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2014b), Uchronie(s) – New Beijing, tome 3, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2014c), Uchronie(s) – New Delhi, tome 3, Grenoble, Glénat.

CORBEYRAN, Éric (2015), Uchronie(s) – Épilogue, Grenoble, Glénat.

 

LEO – RODOLPHE (2010a), Namibia, épisode 1, Paris, Dargaud.

LEO – RODOLPHE (2010b), Namibia, épisode 2, Paris, Dargaud.

LEO – RODOLPHE (2012), Namibia, épisode 3, Paris, Dargaud.

LEO – RODOLPHE (2013), Namibia, épisode 4, Paris, Dargaud.

LEO – RODOLPHE (2015), Namibia, épisode 5, Paris, Dargaud.

 

(Az írás a Disztópia és társadalomkritika a francia grafikus regényben című, a Filológiai Közlöny 2023/3. számában megjelent tanulmány részletének kis mértékben módosított változata.)

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-12-28 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.