Videó

A tegnap.ma videója




Keresés a honlapon:


Murányi Zita Szentgyörgyi László A reménnyel is című kötetéről

 

 

 

 

Szentgyörgyi László: A reménnyel is

 

Az AB Art Kiadó gondozásában jelent meg Szentgyörgyi (eredeti nevén: Király) László második, A reménnyel is című verseskötete. A marosvásárhelyi újságíró 1977 óta publikál irodalmi folyóiratoknál, első verseit az Igaz Szó közölte, az olvasók a Látóban, a Székelyföldben, valamint a Hitel, és a Napút című folyóiratokban is találkozhattak műveivel.

A második kötet szerves folytatása lehet a debütáló, Kételyek között című verseskötetnek (Kreatív Kiadó Marosvásárhely, 2016), nemcsak a versek formavilágát, tömörségét, de filozófikus mondanivalóját és a kötet szerkezeti felépítését illetőleg is. A költőre itt is lépten-nyomon rátör a kétely, egyáltalán megíródhat-e a vers, a szerkesztők által sürgetett remekmű, ha nemcsak az író nem talál a szavakra, de ezúttal a szavak is cserbenhagyják őt.

Szentgyörgyinél persze semmi sem lehetetlen, végletekig játszik a paradoxonokkal, így aztán nála elindulás nélkül is meg lehet érkezni és egyáltalán nem kizárt, hogy egyszer szavak nélkül is létrejön az óhajtott alkotás, ha máshol nem, a költő elméjében.

Bár „hiszen/miként lenne képes/valaki/ - már a hatvanon is túl -/rendkívülit alkotni,/amikor arra/fiatalabb éveiben/sem volt képes...“ hacsak az önmagában való kételkedés végül maga alá nem gyűri. Igaz, a Kenéz Ferencnek címzett versben megerősítést nyer az a régi aforizma, mely szerint az író, akkor is író, ha éppen nem ír semmit. Később egy másik versből megtudjuk, a költővel sincs ez másképp „Ha nem is ír poémát,/attól még poéta.“.

A kötet címadó verse rezignált belenyugvás abba, hogy az igazság sosem fog kiderülni, hiába reméltük, helyette viszont beérhetjük pusztán a reménnyel is. Ebben a rövid versben is megfigyelhető a Szentgyörgyire jellemző nyelvkezelés, a szójátékok merész alkalmazása és ha szabad így nevezni költészetét, az a fajta logikai líra, amelyet verssorról-verssorra tudatosan működtet. A paradoxonok mellett, a versek az önirónia eszközével is szívesen élnek, kevés szóval akarnak nagyot, vagy éppen csak hiteleset mondani. Sokszor épp őszinteségüknél fogva hatnak:

 

Mennél tovább élek,

annál kevesebbet értek

az egészből...“

 

Ez a minimalista, végletekig csupaszított szövegvilág helyenként Fodor Ákost is megidézheti, gondoljunk csak örökbecsű háromsorosára, a 3 negatív szóra: “nincs/semmi/baj“.

A Lao-cének címzett vers pedig a maga puszta két sorával eszünkbe juttatja Weörest és a Tao te Kinget. (K)arcok. Lao-Ce)

 

Az én utam - mondja az utas.

Az én utasom - mondja az út.“

 

A Rejtély feloldása című ciklusban már egyértelműen a szójátékok és az ismétlések uralják a jottányival hosszabb lélegzetű verseket, kevésbé erősek, mint a többi ciklus alkotásai, néha a geg elviszi, maga alá ássa a költeményt. A Rettegés című viszont kiemelkedik a többi közül és valóban gondolkodásra, szembenézésre ösztönzi olvasóját.

 

Mi van,

 

ha

belül

is

 

az

van,

 

ami

kívül?“

 

A következő három ciklusban visszatérünk a rövid versekhez és a kötet ismét, haikukkal, haikukákkal zárul, akárcsak az előző. Találunk itt Kölcseyre, Páskándi Gézára, vagy épp Arisztotelészre való utalást, a versek zöme továbbra is az írás és az íróság mibenlétével foglalkozik, igaz, az olvasóság is, mint fogalom megjelenik, megteremtődik a kettő viszonylatában. De finom korfricskákból sincs hiány, egy törpe korban milyen lehet az, ami korszerű? - szegezi nekünk a kérdést, okkal Szentgyörgyi.

A kötet egyik legerősebb részét képviselik a kicsinyítőképzővel ellátott, vagy épp haikuságuktól megfosztott haikukák, a forma elnevezése ismét a szójáték oltárán került feláldozásra. Asszociálhatunk akár szógyűjtő lerakatokra is, míg a címek Gogolra vagy épp Hippói Szent Ágostonra utalnak.

 

***

Tizenhét szótag.

Csak látszatra parányi.

Benne egy világ.

 

Talán erről lenne szó a szavak nélkül létrehozott remekmű esetében is, az elhallgatásban legalább annyi van, mint magában a kimondásban. Szintén a lehetetlenre vállalkozik, csakúgy, ahogy az egész kötet, az Immanencia című háromsoros is:

 

Amit mindig is

látni vágytam: az érem

másik oldala.“

 

És Szentgyörgyit olvasni olyan, mint egy-egy pillanatra meglátni azt a bizonyos másik oldalt.

 

 

 

 

  
  

Megjelent: 2024-04-02 20:00:00

 

Murányi Zita

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.