VideóA Maszol csatorna videója Keresés a honlapon: |
Ádám Tamás: Hádész teríti a whiskyt – Ballai László Élektra című új kötetéről
Hádész teríti a whiskyt Ballai László Élektra című új kötetéről
Sarokkő is lehetne az Élektra, hiszen Ballai László hatvanadik születésnapját ünnepelte az idén. Egyébként pedig minden nívós könyv megjelenése ünnep. Abban biztosak lehetünk, hogy Ballai nem áll meg egyetlen pillanatra sem, hatalmas tempót diktál, munkabírása legendás. Ha jól számolom, ez a huszonegyedik kötete, amely már komoly életműnek számít. Szerzőnk akár hátra is dőlhetne, csakhogy ilyesmi eszébe sem jut, valami titokzatos erő hajtja. Témaválasztásában nem találunk semmi meglepőt, ezúttal is az irodalom, a humánum, a példaképek nagy korszakához nyúl, teszi ezt úgy, hogy valami áthallást felfedezhetünk, korunkig érnek a diadalmas évek szálai. Átsüt a szellemiség. Megerősíti ezt a fülszöveg is. „Akkor minden polgár ismerte Homérosz műveit, és alig várta, hogy hősei és hősnői életre keljenek a színpadon, amikor a kar már bevonult. Tudták, hogy Agamemnónt a palotájába belépve legyilkolják, a hazatérő Odüsszeusz nem ismer házára, hazájára, álarcosként kell színlelnie, amíg el nem jön a pillanat. Tudták, hogy valamennyien álarcot viselünk, de nem mindenkinek adatik meg, hogy tettekkel is büszkélkedjen, midőn a halál orcájába néz. Ám a proszkéneionról röppenő szavakra sok ezernyi szív dobog fel, és a katarzis szárnyain istenek magasába repülnek.”
Mint tudjuk: Élektra a görög mitológiában Agamemnón és Klütaimnésztra lánya. Miután anyja megölte a trójai háborúból hazatért apját, feleségül adták egy földműveshez, hogy gyermekei ne tarthassanak igényt a trónra. Amikor testvére, Oresztész hazatért, együtt bosszulták meg apjuk halálát. Később Püladész felesége lett, gyermekeik Médón és Sztrophiosz. Annak fényében nem kis feladatra vállalkozott Ballai, hogy ismert történetről van szó, és újat kellene mondani, friss gondolatokkal átitatni a jeleneteket. Hogy ne legyenek kétségeink az irányt illetően, a borító elárulja: argív trilógiára számíthatunk. Tehát három dráma található a könyvben.
Az első: Odüsszeusz a tragédiában, amely az alvilágban játszódik. A cím kísértetiesen hasonlít a néhány éve megjelent Odüsszeusz a történetben című könyvéhez. Ez is bizonyítja a szerző ragaszkodását, vonzalmát a hőshöz, és Homéroszhoz. Mondhatnánk: vissza a gyökerekhez. A szereplők: Odüsszeusz, Hajós, Teiresziász, Antikleia, Agamemnón, Átreusz, Thüesztész, Pelopsz, Agg, Mürtilosz. Velük együtt merüljünk hát az alvilágba. A színpad: a proszkéneion, sivár fényben. A szkéné, mint komor vár sejlik. Odüsszeusz és egy hajós érkeznek, oldalukon tarisznya, tömlő, kard, vállukon egy-egy fekete juhot cipelnek. A proszkéneion kivilágosodik. És kezdetét veszi a párbeszéd, amelyből kirajzolódik a kor, felfejtődnek az emberi és társadalmi viszonyok. A Hajós és Odüsszeusz tömör kérdés-feleleteit olykor monológok szakítják meg. Felsejlik Kirké szép alakja, kecses csípője. Ám ez nem tereli el a figyelmet, és ha már az alvilágban vagyunk, a halotti áldozat sem maradhat el. Vér mindenütt, véres ingben megjön Agamemnón is, aki aztán vért iszik. Mindenki iszik a vérből, van, aki az iszákját is teletölti, gondolván, később is jó lehet a sűrű, vörös ital. Csupa apokalipszis ez. Tudjuk, az apokalipszis a katasztrófa szinonimája. Ám a görög apokálypsis szó, amelyből származik, kinyilatkoztatást jelen, és ez a helyes értelmezés most is. Bizony itt sorskérdésekről folyik a diskurzus, és a kinyilatkozásokban örök igazságok lapulnak. A hatalom definiálása, az ahhoz való viszonyulás, mint korábbi regényeiben, most is foglalkoztatja Ballait. A drámában az aranygyapjú a hatalom szimbóluma. A hatalommal élni és visszaélni is lehet. Készenlétben kell állni, mert veszélyes. Jó időben elmenni és visszatámadni. Ahogy Hajós mondja: „Ha javasolhatom, uram, majd később hüvelyezzünk az ezüstszögű karddal, ha tudjuk, merre az út.”
A második darab címe: Ithaká. A történet Odüsszeusz háza előtt játszódik. Mindjárt a szín elején belefutunk Ballai László toposzába; szabadságvágya korábbi történeteinek is vezérfonala volt. Tiszta, világos megfogalmazás. Eurümakhoszt idézzük: „És méltón áldozzunk, hiszen húsz éve, hogy a zsarnok igáját lerázta Ithaká, s a demokrácia örömét élvezi.” Vagy: „Szabadság fényében fürdik már államunk, jogot s erőt kíván a demokrácia, jogot, s erőt, amellyel éljetek!” Vagy: „Felnőttek lettetek. Szabadon írhattok, vitázhattok, választhattok és választhatóak vagytok.” Történelmünkben hányszor, de hányszor megtörtént az ilyen, és valahogy mindig letértünk erről az útról. Áthallások jönnek felénk. A pénz is szerepet kap a színben, természetesen. A szédítő, a vásárlóerő, a hatalom nélkülözhetetlen része, háborúk indítója. A viszályok szintén végigkísérik történelmünket, egymásba rúgunk, ahol és, amikor tudunk. Gyönyörű mondatot adott Ballai Eumaiosz szájába: „Ne rúgd szegényt, ha már szeretni nem tudod!” A fejezetben végig jelen van Odüsszeusz, Trója után nagy tekintélynek örvend, mégis keresi a helyét Ithakában, beleáll a konfliktusokba, töpreng, elkedvetlenedik.
A záró szín: Élektra. A történet Argoszban játszódik. Élektráról már szó esett, de korántsem tudjuk, miként cselekedne napjainkban. Két öltönyös, szivarozó úr beszélget, miközben whiskyt iszogatnak. A szivart nem mástól, mint Zeusztól kapták. Üzletemberek mindketten. Alkudoznak. Hatékonyság, garancia, termelékenység, pattognak a szavak. Az Első görög tényleg úgy fogalmaz, mintha köztünk élne: „Teljesen nyilvánvaló, hogy ha sikerül építési telekké minősíttetni az ingatlant, a mi lakópark projektünknek kell itt megvalósulnia.” Aztán Élektra is bejön a képbe, merthogy az üzletemberek látnak egy szép ruhát, ami felettébb jól állna neki. Hírnök jő: „Ma reggel megérkezett a városba Oresztész, a meggyilkolt Agamennón király fia. Hét éve forralt bosszút Aigiszthosz ellen. Találkozott Élektrával, akivel egyeztették tervük részleteit. Déli tizenkettőkor Oresztész mesterlövészei elfoglalták kijelölt helyüket, Élektra becsempészte a palotába Oresztészt, majd elterjesztette a halálhírét, mire a királyi pár ünnepi lakomát tartott.” Élektra, mint könnyed, lebegő tündér ott ragyog mindenhol. Érezzük a jelenlét. A szín befejezése zseniális. A görögök, whiskyt isznak, mint az elején: „Második görög: Saját készítmény. Első görög: tudom, Poszeidón teríti. Második görög: Nem, Hádész.” Az idősíkok eltolása nem kis bravúr. A kötet nyelvezete eredeti. Sokat veszít, aki kihagyja ezt a könyvet.
Ballai László: Élektra, Hungarovox Kiadó, Budapest, 2024.
Megjelent: 2024-12-18 20:00:00
|
