VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Publicisztika
Yoko Ono ÉG-TÉVÉ (SKY T.V.) műve alapján
2021.06.21. 14:42 órától ZOOM-on https://www.facebook.com/events/179673864107469/
————
Június 21-én, hétfőn, a nyári napfordulón, közép-európai idő szerint 14:42 órától a világ több mint 60 művészeti helyszíne zoomon összekapcsolva 24 órán keresztül fogja videón közvetíteni az égboltot.
Amerikától Ausztráliáig hajnalhasadástól hajnalhasadásig látható lesz az ég a Yoko Ono inspirálta “Tévé az égbolt nézéséhez” c. projektben résztvevő művészeti intézmények webkameráján keresztül.
"Pályám kezdetén, mint a Lengyel Balázs immár legendás Újhold-ja köré csoportosuló fiatalok egyike, költőként indultam, második verseskötetemre 1949-ben kaptam az osztályidegen voltomra való hivatkozással még aznap vissza is vett Baumgarten-díjat. A zsdanovi gesztus hazai irodalompolitikánkban való érvényesítése startpisztoly dörrenése volt, az Újhold nemzedék, amely megalkuvás nélkül szembeszállt a követelményekkel, kivonult az arénából, s kollektív döntése: nem publikálunk többé, évekre megbénította a reális magyar irodalmi életet. A bekövetkezett helyzetre ki-ki írói alkata szerint reagált, volt, akit a helyzet brutalitása némaságba merevített, nálam a felháborodás kifejezési formaváltozást eredményezett, saját személyemről elfordult a tekintetem, elkezdtem figyelni, majd ábrázolni a meggyalázott országot, abbahagytam a versírást, és egy megrendítő családi haláleset után átélt temetés keserves élménye meg is hozta első regényem, a Freskó témáját."
Vagy ahogy csak magunk közt emlegettük: Lali, Barta Lali. Magunk közt – ez azt jelenti: Molnár Péter festőművész barátom, Mensáros Zoltán író, a színművész bátyja, Laci és jómagam. Barta Lali a Váci úton lakott. Amikor becsengettünk hozzá a megbeszélt időben, piros pettyes fejkendőben nyitott ajtót, kezében fakanállal. Épp vacsorát készített. A konyhaszekrényt volt élettársa, Rozsda Endre festette ki. Lali homoszexuális volt, ezt nem tagadta, de jóformán soha nem került szóba ez a téma.
1962 kora őszén költöztem Pécsre. Húsz éves voltam akkor, és szabadulni szerettem volna a szülői gyámkodás alól. Sikertelenül felvételiztem a Képzőművészeti Főiskolára, majd betűszedő lettem, nyomtatványokat, könyvborítókat terveztem. Budapesti szobámat elcseréltem egy Pesten tanuló egyetemista fiúval, így kaptam egy szobát Pécsett, a kertvárosban. A „kertváros” enyhén szólva eufemisztikus jelzője volt ennek a proletár-telepnek a temető mellett. A városközponttól cca. 3 kilométerre volt ez a telep, s a buszközlekedés bizony megbízhatatlan. Este tíz után maradt az apostolok lova, végig a sötét és kietlen Siklósi úton. Az út mentén három olyan üzem is működött, amelyikből egy is elég lett volna, hogy a város levegőjét beszennyezze. Itt volt a bőrgyár, a cserzett bőr szagával, vele szemben az állati fehérje feldolgozó árasztotta a bomló fehérje édeskés szagát, mellette a vágóhídról pörkölt hússzag áradt. Az út felett, mellett és alatt méter vastag csövek vitték a „távhőt” a lakótelepek felé. Végül egy patak kanyargott a kertek alatt, bizonytalan irányba, Fekete víz elnevezésű, mely nevéhez híven többnyire fekete volt, szélein zöldes habot sodort és az erőmű felől érkezett, majd az állomás felé kacskaringózott, de ott már senki sem látta. Valahol utat változtatott, vagy nyomtalanul eltűnt.
Karikás Péterrel 1962 nyarán egy pécsi kertmoziban ismerkedtem meg. Pór Judit, Pór Péter irodalomtörténész barátom nővére, Pécsen töltött pár napot, és rávett, hogy menjünk el moziba. Kánikula volt, ezért választottuk a kertmozit. Színészek ültek előttünk: ifj. Latabár Kálmán, Végvári Tamás, Győry Franciska és Karikás Péter. Egy évfolyam fiatal színész érkezett Pécsre, abban az évben végeztek. Judit ismerte Karikást, és bemutatott neki. Nyílt tekintetű, jó humorú fiatalember volt, azonnal rokonszenvet éreztem iránta. Később kiderült ez kölcsönösen így volt. Rövid időn belül nagyon jó barátok lettünk. Tudtam róla, hogy Karikás Frigyes fia, és az édesapját 1938-ban végezték ki Moszkvában. Péter ekkor 1 éves volt. A hatvanas évek közepén visszaköltöztem a szüleimhez. Azaz visszaköltöztünk, mert időközben megnősültem és Pécsett már nem volt lakhatásunk, kerültem az anyósommal való együttlakást, akinek nagy háza volt a Szkókónak nevezett hegyoldalon. Kölcsönösen nem kedveltük egymást. Péccsel azonban nem szakadt meg a kapcsolatom. Martyn Ferenc, a mesterem kérte, hogy újabban festett munkáimról küldjek dia- felvételeket.
A jelszó egy olyan gondolati körforgalom, melyből a kivezető utak le vannak zárva. Senki sem hallhaja a saját hangját. A jelszó kifogyhatatlan üzemanyag, amely mozgásban tartja a tömeget. „A párttal a néppel egy az utunk, jelszavunk munka és béke…” Amikor kifogyott a tankból az örömmámor, egyszer csak megállt az autó. Persze az is előfordulhat, hogy nagyobb sebesség mellett a centrifugális erő kiröpíti az egész gépezetet tömegestül, örömmámorostul együtt. Túltolni kockázatos. Lerobban, vagy felrobban a kocsi, szétesik a rendszer. Baleset lehet csupán, hiszen mindenki akarta! Mert ugye közös volt a cél, közös a feladat. A jelszó olyan, mint a sláger: folyton ismételteti magát a tudatban. Munka közben, futás közben, akármikor. Képes állandóan motoszkálni és mérgezni, az abszurdból „realitást” csinálni, elhallgattatni minden más gondolatot. Nem tűr ellentmondást. Jöhet a jogos önvédelem. Bizony, „mindent meg kell védeni!” A haza állandó, rettenetes veszélyben van! A békéért folyvást „harcolni” kell, akárcsak a vírusok meg egyebek ellen… „Békeharc”, hiszen a „magyarság története szabadságharcok története.”
B. Az esztétika és a szépség
Az esztétikai minőségek rendszere segít tájékozódni a napi életben az esztétikai tartalmakról. A szép-csúf nem az egyetlen minőségpár, van egy másik ellentétpár is, a tragikus-komikus. Ezzel bővíthető a minőségrendszer, hogy még alaposabban megkülönböztethessük őket. A két fő tengely a szép-csúf és a tragikus-komikus. A szép és a tragikus közé beilleszthető a fenséges, a szép és a komikus közé a kellemes, a komikus és a csúf közé a groteszk, a csúf és a tragikus közé a kellemetlen. Természetesen ez a rendszer tovább bővíthető, és ez a hatalmas választék a művészetekben is látható.
A szépség és a művészet funkciója: átélni az életet, sőt a létezést. Élvezni a pillanatot. A művészet kifejezheti a társadalmi magatartásformákat is. Létezik igenlő, passzív és tagadó modell. E magatartásformák átélésekor az Arisztotelészi katarzist érezzük. Mi is ez?
A test emlékezete címmel mutatja be a Nemzeti Táncszínház október 27-én Gergye Krisztián legújabb összművészeti produkcióját, melynek látványvilágát a lengyel avantgárd legjelesebb képzőművészének alkotásai ihlették. A három táncosra és egy kilenctagú kórusra megálmodott mű zenéjét Zombola Péter szerezte. Misztikus, mítikus és mitológikus világok jelennek meg a színpadon, ahol az örök mozdulatlanságba zárt figurák életre kelnek.
Néhány napja megjelent a Labrisz Egyesület pályázatára beküldött mesékből a Meseország mindenkié c. antológia. A könyvben ismert klasszikus mesék, meseregények, mítoszok és népmesék átiratai szerepelnek, hol archaikus, hol modern környezetben, de minden esetben olyan hősökkel, akik a mai magyar társadalmi normák szempontjából peremre szorított helyzetben vannak. A kötetbe olyan történeteket gyűjtöttek össze, amelyek a világ sokszínűségét ünneplik, vagy a sztereotípiákat elkerülve megmutatják, milyen a kisebbségekhez tartozók élete.
Őrültség, amit csinál. Szépirodalmi folyóirat (Nyugat Plusz) 2020-ban? Könyv a filmgyárról, színdarab, álnéven verseskötet? Irodalmi összeállítás Ottlikról, Pilinszkyről, Karinthyról? Televíziós műsor pusztán az értékek mentén? Klip, versekből? Főszerkesztés – majdnem ingyen? Szponzorkeresés művészként; határon túli írók, költők felkarolása? Interjúkötet a netkorszakban? És nincsenek ellenségei. Megengedheti ezt magának valaki 2020-ban? Hát milyen őrült Ő? Egy tisztességes tébolyultnak minimum ellenfelei vannak. Neki meg látomásai, amelyeket meg is valósít! Egyiket a másik után. Az ötlettelen hamisítóknak bosszantó lehet! Soha nem lopott ihletet mástól, nincsenek művészi válságai, igaz, unott percei sem…
Ugyan a kulturális élet visszaszorult, nem kell lemondani mindenről, ami a kiállításokat, az irodalmi vagy éppen zenei programokat illeti, hiszen a Bartók Béla Boulevard Elevenedés nevű online fesztiválja éppen ezt a közösségi élményt adja vissza. De nem csak a program idejére válik élővé az utca, hiszen annak több kulturális és vendéglátóhelye a rendkívüli helyzet ellenére is szolgáltat, most ők is mind házhoz viszik a finom kulturális és gasztronómiai csemegéket.
Kedves idős nénik és bácsik és köztes állapotúak! Ez az aranyos nyugdíjas néni a fotón az édesanyám özv. Angyal Gyuláné, becenevén "Angyalmarika", egy tavaly nyári bécsi kirándulásán, a Stephansdom-ban. Tudjátok, hol járkál mostanában, koronavírus-járvány idején Angyalmarika? SEHOL!!! Otthon marad és esze ágában sincs feleslegesen kóborolni és naponta vásárolni, főleg nem ül be a BKK-járatoknak a szalaggal lezárt, vezetőtől biztonsági távot tartó részére. Tisztában van vele, hogy a kora miatt ő a leginkább veszélyeztetett csoportba tartozik, de mellesleg évek óta szed naponta C-vitamint, mint én. Hetente legfeljebb 1-2 alkalommal mozdul ki otthonról, akkor is csak a legfontosabbakat veszi meg, vagy intézi el. Az idén is hosszúra nyúlt a nyár, akárcsak tavaly. Szeptember utolsó napjának délelőttjén, amikor e sorokat írom, pontosabban billentyűzöm befelé a számítógépbe (mert hisz „írás” ez is), 25 fokos hőmérsékleti csúcsértékre van kilátásunk, igaz, az idő s egünk mostanában kissé felhős. Nincs már messze a következő hónap hatodika, amikor is a tizenhárom aradi vértanúra emlékezünk. No meg egy elbukott szabadságharcra. Azért használom itt a határozatlan névelőt, mert volt nekünk, később, egy másik évszázadban egy másik szabadságharcunk, elbukott az is, de szintén októberben ünnepeljük, kezdete, kirobbanása napját, bár elbukása már a rákövetkező hónapban esett. Ez utóbbi a szocializmus idején ellenforradalom volt a hivatalos megítélés szerint, később a népfelkelés címkéjét alkották számára, ma pedig immár forradalomként emlegetjük. Az egyiknek az elbukását, a másiknak a kezdetét ünnepeljük.
Szóval már csak egyet kell aludnunk, és eljön október, a szabadságharcok, népfelkelések, forradalmak hónapja. A kezdeteké s az elbukásoké. És itt az elbukás: halál.
Az 1954-ben készült Országúton a rendező legnagyobb, és talán legmegindítóbb filmje. Ezért az alkotásáért kapta az első Oscar díjat. Főszereplői két vándormutatványos, egy kötéltáncos és egy erőművész, meg egy „nyomorult” lány, Gelsomina, akit Zampano egy tányér spagettiért vásárol. A gyengeelméjű teremtés, akit Frederico Fellini felesége, Guiletta Masina alakít, kikiáltóként és segítőként kíséri az olasz vidéken a brutális Zampanót, ás keménykalapjával, kifestett arcával, tágra nyílt, hol kétségbeesett, hol lelkesen átszellemült tekintetével éppolyan mély nyomot hagy a nézőben, mint „clown”-elődje, Charlie Chaplin. Tisztasága és ártatlansága végül is felolvasztja gazdájának fagyott szívét, de már későn: Zampanót az utolsó képeken gyötrelmes magányban, megtörten látjuk a hideg éjszakai tenger partján.
Az idei könyvhétre jelent meg a szegedi AJ TÉKA Kiadó gondozásában Debreczeny György ezen a szép napon - Thomas Bernhard breviárium című verseskötete.
A Magyar Írószövetség könyvtárában június 5-én 17 órai kezdettel könyvbemutatót tartottak. Köves István újságíró, költő, a kötet szerkesztője köszöntötte a szerzőt, Annus Gábort, az AJ Téka Kiadó vezetőjét, valamint az igen gyér számmal megjelent vendégeket.
ÍGY (NY)ÍRUNK MIAz Ingyom-bingyom irodalmi portálra kattintva szokatlan hirdetésre bukkantam. Bocsánat, hogy tetszik mondani? Nem ismerik az Ingyom-bingyom irodalmi portált? Lehetetlen, hiszen ez Magyarország egyik legszínvonalasabb weboldala. Itt, kérem, minden amatőr tollforgató profi (értsd: profi színvonalú, de nem hivatásszerűen alkotó irodalmár). Egyedül a hivatásosak tagadják. Hiába, az irigység… Vagy tévednék? Még jó, hogy az amatőrök sem rejtik véka alá a véleményüket, akik szerint viszont a profik pancserek. Hogy kettőjük közül kinek van igaza? Hm! Hátha éppen ebből a pályázatból derül ki. Novellapályázat Az Ingyom-bingyom irodalmi portál és Pitypalatty Rádió közös, kvízjátékkal egybekötött novellapályázatot hirdet írók és olvasók számára. A pályázat célja az amatőr portálok és modern nyomtatott sajtóra jellemző stílusban utánozni, illetőleg átírni Kosztolányi Dezső Sakk-matt című novelláját, melynek alapján az olvasók csoportosíthatják a bemutatott műveket. Aha! Karinthy Frigyes: Így írtok ti. Nyilvánvalóan azt próbálják tesztelni, milyen a pályázók olvasottsága és stíluskészsége. Lerágott csont! Mit lehet Karinthy után ebből még kihozni? Mindegy, olvassuk tovább, ha már erre a portálra tévedtem. Egyén és közösség az irodalomban; magán- és közélet a szövegben, elefántcsonttorony és/vagy piactér
Én az egyén vagyok, és itt van körülöttem a közösség. Én beszélek, ti most hallgattok. Én nem szeretek annyira nyilvánosan beszélni, sőt kimondottan utálok, de a kedvetekért megteszem, mert hallani akartok. Azt hiszitek, okosat fogok mondani, pedig haha. Az Országos Levéltárban, ahol dolgozom, na ott aztán van közösség, mindig akkor a leginkább, amikor pedig én egyénileg írni szeretnék. Verssel nem is nagyon kísérletezem ott, nyolcan vagyunk egy szobában, de kritikával, recivel, könyvszerkesztéssel, lapszerkesztéssel simán. Néha nem hagynak dolgozni, mert hangosan beszélgetnek órákon át, olyankor szólok, sőt a múltkor veszekedtem is. De máskor meg közösségi életet élek, és én is inkább Kozsó áramlopási botrányáról és a közmédia virágzásáról, válságáról, ki hogyan látja, beszélgetek. A levéltári közösség, ez a nyolc teljesen máshonnan jött, különböző életkorú és pártpreferenciájú férfi és nő egyébként többnyire élő Laokoón-csoportja a toleranciának, mi több, az altruizmusnak. Többfelé és egymástól távolra szakadt irodalmi közösségek figyelmébe ajánlom környezettanulmány céljából a Magyar Nemzeti Levéltár 64-es szobáját.
Világ utáni világ Olvasói jegyzetek A szellem fenomenológiája margójára (Részletek) 1 A gondolat megtalálja alanyát. A szellem a testet. A lélek a szívet. A kenyérkocka besétál a szájba. Az ujjak kocsiján. Majd bor csúszik le a megdöntött pohár oldalán az ajkak közé. És átváltozik a természet. Felcsillan a szem. Megjelenik egy tiszta kép a pupilla tükrében. A valóság mindennek az alanya. Vele történik az állítás, az állítmány. Egy idő után szomjasak leszünk, ha használjuk a nyelvünk. Ezért kötelesek vagyunk inni a létfenntartás végett. Hogy maradjon meg, terjeszkedjen tovább a valóság, ami vagyunk, mint alanyok, a gondolat által, ami megtalál. Magunkba fogadjuk a bort. A szellemet. A vért. Újraírjuk a kertet, ami bennünk lakik. Akár nevethetünk is ezen, mert ez a perspektíva dekonstrukciója. Hárfa és parittya Ige-belégzés/kilégzés
„Mikor félnem kellene is, én bízom Benned. Isten által dicsekedem az ő igéjével.”(56. zsoltár 4-5.) Az igéből szőtt énekeiről híres Dávid írta le ezt a sort, amikor üldöztetéseket szenvedett el Saul király részéről. Dávid tudta, hogy a félelem a hit ellenkezője. Ugyanúgy előrevetít, mint a bizakodás. Csak más előjellel. Nem szabad édesgetni a rossz gondolatokat. Ha meg is fordul a fejében az embernek a feladás, el kell utasítani, ki kell zárni rögtön.
|
