Videó

A Műcsarnok csatorna videója




Keresés a honlapon:


Simon Adri: Rivó, Gempa és a töltött káposzta – Rónai-Balázs Zoltán novelláskötetének bemutatójáról

 

 

 

 

Rivó, Gempa és a töltött káposzta

 

Rónai-Balázs Zoltán novelláskötetének bemutatójára a Petőfi Irodalmi Múzeumba kellett elzarándokolnom, és bár az indulás előtti pillanatokban erre még kevés reményt láttam, végül bicóra kaptam, és újfajta helyzeti energiát nyerve közel kerülhettem A Vascsöves Atya legendáriumához. Ebben a karcsú, szép kivitelezésű IJK-kötetben a szerző ifjúkorának helyszínén, Orosházán járunk, és bepillanthatunk az itt született, és azóta többségükben itt is halt kevésbé szerencsések mindennapjaiba, társas interakcióiba és fogyasztási szokásaiba. Megtudtuk a Király Farkas moderátorral folytatott beszélgetésből, hogy az író annak idején testközelből figyelte a szereplőket, sőt maga is részt vett ebben az életben, melynek határait kannás bor, szerves oldószerek és egyéb olcsó drogok jelölik ki, valamint a töltött káposzta, amit egy másik vendéglátó-ipari egységből hoz a csapatnak egy vállalkozó kedvű cimbora – ha útközben el nem költi a pénzt alkoholra. S ha nem költi el, van, akibe akkor is kár az étel, mert az olcsó szesztől és a hiányos táplálkozástól gyomorfekélyes kolléga úgyis kihányja.

Beszédes nevekkel találkozunk: feltűnik Kolbi, továbbá Rivó (aki még csak a húszas éveiben jár, de már a Rivotril rabja), a nagycsöcsű Dorka, Skuló és Gempa, valamint Bagolyváry János, a hivatásos olvasó. Róla azt lehet tudni, hogy segélyosztás után néhány napig kocsmákban látható, amint játékgépekbe dobálja frissen szerzett jövedelmét, majd miután az összes pénze elfogyott, hazamegy, és a következő segélyosztásig olvas. Ha valaki hoz neki ételt, eszik, ha nem, akkor csak szellemi táplálékot vesz magához. Generációs ellentétek nem feszítik egymásnak a társaság tagjait: a kurta lábú, nagycsöcsű Dorka csak tizennyolc éves (és nem öregszik), a többiek a 20–55 közti tartományban szóródnak, de közös életvitelük és gondolati sémáik okán remekül megértik egymást.

Miközben a szerző új művéből olvas nekünk, arra gondolok, azért milyen szerencse, hogy még idejében kikerült ebből a közegből, amely fekete lyukként szippantja magába a gyengébb felépítésű versenyzőket – avagy ahogyan egyikük fogalmazott, vesztére sosem sikerült kiszabadulnia a Szeged–Békéscsaba–Orosháza Bermuda-háromszög halálos öleléséből. A címszereplő Vascsöves Atya arról nevezetes, hogy vascsővel ad nyomatékot a feltétel nélküli szeretetnek, aminek nevében spirituális életfeladatát végzi.

Rónai Zoli önmagát elsősorban költőként határozza meg, novellái sem követik a hagyományosabb prózaszerkesztési eljárásokat: a szerző szavaival vasvillával lettek egymásra hányva, vagyis sorrendjük esetleges, a kötetnek nincs hagyományos íve, számomra ez egyébként nem von le az értékéből, hanem inkább izgalmassá teszi. A szövegvilágban történő alaposabb megmerítkezés szétfeszítette volna az egyórás bemutató kereteit, pedig szívesen hallgattam volna még e mesebeli figurák történeteit, és az sem segített rajtam, hogy a kötet nem volt helyben megvásárolható, mindössze két példányt hozott magával a szerző, mindenesetre az érdeklődésem felkeltette, és azért az sem semmi, hanem valami.

 

 

  
  
 

Simon Adri (1974) költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja.

A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője.

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.