Keresés a honlapon:

Juhász Zsuzsanna: Rablópandúr

 

 

 

 

Rablópandúr

 

Azt mondják, rablóból lesz a legjobb pandúr. De én úgy látom, túl jó lesz, azaz már-már rossz, elviselhetetlenül jó, már-már kegyetlen. Tán az kellene, hogy előbb büntetése legyen neki, kiszabott, letöltött büntetése, s csak aztán lehessen bárki, ha akar, még pandúr is, de csak eztán.

Mert nézd, nézd magad, itt vagy te is. Te, akiről azt pletykálják, pénzhez mentél feleségül, de aztán meguntad, meguntad az első férjedet, szeretőhöz jártál, majd meghalt a férjed, de túl hirtelen halt meg, azt mondják. S így, ha te akár segítettél, akár nem az ő korai halálában, ő hős lett, pletykahős, a nép hőse, mert lehet, hogy a végén már csak ivott, lehet, hogy elhanyagolt asszonyt, gyereket, céget, de ezt azért mégse érdemelte, a korai, gyors halált. Mert azért mégis ő, ő volt, aki idehozott téged, telket vett, házat építtetett, és ezt az intézményt, ami eltart téged, míg élsz, és el, majd a gyerekeidet is.

És lásd, én is felejtenék itt mindent, járnék én ide csak dolgozni hű alkalmazottadként, de nem hagyod, te nem hagyod, mert pandúr vagy te minekünk, de túl jó, tűzzel és vassal közlekedő, vagyis rohangászó. Mert ezt csinálod. Jössz és végigrohanod az épületet, lent is és fent is mondod, hogy mi az, amit rosszul csináltunk vagy elfelejtettünk. De felejted, észre sem veszed a munkánkban azt, ami jó, ami a hozzáértésünk, szorgalmunk, áldozatkészségünk jele. És ezért ununk téged és nem értünk, de megszoktuk, hogy itt dicséret nincs, csak a te folytonos kötekedésed. És te se szeretsz jönni, mert unod a mi végtelen hanyagságunkat és néha csak rohantodban motyogod a vérlázító, kicsinyes kritikákat, mintha te is vigyáznál már magadra, hogy nehogy addig kötekedj, amíg alkalmazott nélkül maradsz. Bár megesik olykor az is, hogy a felére csökken az alkalmazotti állomány, de itt ez is megszokott. S bár a klienseink idős emberek, a valódi kliensek teneked mintha mi lennénk, mert nagy itt az elvándorlás. Nem marad itt sokáig senki, te pedig mintha az egyetlen b.-nivaló volnál ebben a kuplerájban, igyekvő, fürge kis prosti, aki bármit tesz, mégse kell az uraknak, vagyis nekünk. S mivel mi főleg nők vagyunk, hát igencsak visszataszító minekünk ez a felállás. Kicsit Szodomára és Gomorára hajaz. Mert azért mégis. Hogyan képzeled, hogy hízelegjünk teneked vagy egyáltalán megköszönjük teneked jó és tiszta szívvel a kenyeret, a bért, amit adsz nekünk, ha cserébe férfimód kellene körbevennünk téged. Igaz is, te olykor leszbikusokat is felveszel, tudat alatt, csak néha bakot lősz, és nem a fiúleszbit veszed fel, hanem a lányt, és aztán csodálkozol. És nem tudsz mit kezdeni a pityergő mimózácskával, ha megbántod, hiszen te, te vágysz gyöngédsége, te becézgetésre mitőlünk. Hisz mondtad is, a férfi neked nem érték, te még sose voltál elkeseredve férfi miatt. Az az elved, hogyha egy férfi nem válik be, dobni kell azonnal, mindenféle könnyezgetés nélkül. De sajnos a nőket se ismered, a leszbiket meg pláne nem, mert nem veszed észre, milyen remek kaméleonok, remek színjátszók. Most vettél fel egyet éppen, és nem látod, nem veszed észre, milyen szépen vált lányból fiúba a kedvedért. Vele bezzeg halkan, már-már tisztelettudón beszélsz, leülteted, lesed a kívánságait, és akkor adsz neki szabadnapot, amikor ő akarja. Én meg csodálkozom egyre, ahogy te szerelmesedsz bele egy nőbe férjezett asszony létedre.

De megértem, megértem, hogy neked már csak ez az egyetlen jó út. Büntetlen rablóból ugyan mi lehetne más, mint csalódott és folyton csalódó pandúr. És persze és főleg egy mindig félő ember, egy ember, aki attól fél, vele is megteszik azt, amit valaha ő tett. Így hát tőlem ne kérd, ahogy egyszer mindannyiunktól kérted, fogadjuk el, hogy rendszerető, maximalista, folyton aggódó ember vagy, mert az én szememben egy soha meg nem büntetett ember vagy. Lopsz, csalsz és hazudsz nap mint nap, azt látjuk, és valaha tán egy piást is a halálba segítettél. De mindez a te bajod, értsd meg. Nekünk ehhez semmi közünk. A munkánkat ellátjuk, te pedig havonta fizetsz. Nekünk ez bőven elég. Az esetleges lelkiismeretfurdalás nem kérünk, volt rablóságod félelmeiből meg főleg nem kérünk. Te ne tipord, taposd minden kis kihágásunkat, ötperces késéseinket attól való félelmedben, hogy kígyót melengetsz a kebleiden. Mert a kígyó, úgy látszik, te magad mutatod nap mint nap, hogy te, te voltál egyszer más kebelén. Mert úgy látszik, értem én, a rablóból azért nem lesz rossz pandúr, mert fél, kegyetlenül fél, hogy egyszer sorra kerül, de ez egyszer áldozat lesz, olyan, mint amilyen egyszer az ő áldozata volt. S ezért egy percre se múlik belőle a gyanakvás, bizalmatlan még azzal a kéttalpnyi földdel szemben is amint éppen jár, és kritikus és embertelen munkáltató. A munkaköri leírásunkban pl. egy percnyi szünet, egy percnyi kajaidő sincs beiktatva.

De én most itthon vagyok, a szabadidőmben vagyok, és így szabadságomban áll gondolkodni, vagyis csak ámulni, csodálkozni rajtad. Hogy ahelyett, hogy felejtenéd és felejtetnéd velünk is a múltadat, az első férjedet, akivel lehet, nem is tettél semmit direktben. Mégis újra és újra előveszed őt, de nem magadnak. Szépen, tudatosan. Nem magadnak, hanem nekünk. És magyarázod maximalizmussal a lelked furdalását nekünk, és szerelembe esel egybe közülünk, mutatva, felmutatva, hordozva, mint egy véres zászlót a csalódásodat a férfiakban. Hisz tudjuk, ettől a másodiktól se vagy elájulva, ez se lett teneked a rég várt herceged, mert ezt is csak szapulod folyton, hisz halljuk. Pedig fiatalabb is nálad és szorgalmas is, és hű is biztosan, mert minden percét ellenőrzöd. De félsz is tőle biztosan, félsz, hogy ahogy te cserélted jobbra az első férjedet, úgy ő jobbra cseréli majd az ő elsőjét, azaz téged. Mert ha tudod, ha nem, ha beismered, ha nem, félsz, félsz te már minden alkalmazottól. Hogy visszalop téged, visszalop, visszacsal és visszahazudik, mert így kell lennie, így kerek a világ, így a jó, így, hogy eltörjön végre a korsó, tudod, ahogy a közmondásban. Úgy, hogy aki folyton lop, azt szintén meglopják. S úgy, hogy aki férfit ölt vagy csak a lelkét ölte – hisz a végeredmény miatt mindegy –, az, az a nő csak mondja, mondogassa, hogy csalódott a férfiakban, hogy kiábrándult belőlük.

Csak mondogassa bátran, csak mondjon bármit, amit akar, de féljen, féljen, rettegjen a csontja velejéig minden férfitől, még a legszelídebbektől is, mert így van rendjén. Féljen míg él, ha büntetlenül ölt férfit, vagy ahogy te, szeressen bele nőbe, szeresse nőben a férfit, mert igazi férfit már nem mer szeretni. Csakhogy akibe te belezúgtál, aki előtt te zavarba jössz, akinek te lesed a kívánságait, az csak játszik teveled. Csak játssza teneked az erőset, a határozottat, az okodat, csak eljátssza teneked, milyen jó támaszod lesz, milyen megértő és gyöngéd teveled. Milyen jó, jól besúgó kisfőnöknőt nevelhetsz belőle majd titokban. Higgy nekem, inkább nekem higgy, vagy hallgass a józan eszedre, ha még tudsz. Édua csak játssza teneked a fiúleszbit, az érintetlen, szűz fiúleszbit, akinek majd te leszel az első. Vagyis akit te teszel a magad nőnemű szeretőjévé, hisz mindig is ragaszkodtál a dominanciához.

Hát legyen így, írom így, hogy te és először te teszed azzá, ami mindig is ott volt benne, csak nem merte felszínre hozni stb. De jöttél, jössz majd te, és beteljesül általad és te is beteljesülsz. És mondanám is, hogy áldásom rátok, hogy milyen jó lesz, mert legalább férfiunalmad, azaz férfiaktól való félelmed is lecsendesül, nyugodtabb és megértőbb leszel velünk is. Hogy merünk mást is szeretni, párt, gyereket, rajtad és intézményed kliensein kívül is. És akkor végre te, te magad kérdezed meg tőlünk, hogy mikorra kérünk szabadnapot. És nagy, szerelmes elkábulásodban, örömödben, hogy szeretsz és viszontszeretnek, tán még fizetésemelést is adsz nekünk, a többieknek, akik ide csak dolgozni, és nem szerelmeskedni járunk.

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-10-25 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.