VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Három cigányok
Három cigányok
Egy kis lebujban laktak. Három cigány ember. Egyikük sem volt idősebb negyvennél. Egymásra voltak utalva. A templom egere gazdagabb volt náluk. – Jani! – szólt rá Janira Zoli. – Menj el a boltba! – Mindjárt. – Eleget neteztél már! – Jól van na! – Hozz egy kis csemegét is! Jani fogta magát s ment. Közel volt a bolt. Addig Zoli és Ottó kitakarították a lakást. Az elsőn laktak. A szomszédok ki nem állhatták őket. Nemcsak azért mert puszta cigányok voltak. A viselkedésükkel is baj volt. Legalábbis a lakók szerint. Sokat szemeteltek. De lopás vagy ilyesmi soha nem fordult elő náluk… Zoli porszívózott. Ottó meg mosott. Hamarosan megjött Jani is. – No mit hoztál? – kérdezte Ottó. – Amit kellett. Még hoztam vaníliás karikát is. – Együnk! – mondta Zoli. Jóízűen falatozni kezdtek. Éhesek voltak, mint a farkas. Reggeli után várták a postást. Aki a segélyüket hozta. Csak Jani dolgozott közülük. A másik kettő munka nélkül volt éppen. Jani kőműves volt. A másik kettő sokat kéregetett tőle. De Jani ha tehette adott nekik dohányt. Úgyis csak elitták. Aztán jött a postás. Meghozta Zoli és Ottó segélyét. De borravalót nem adtak. – Most majd egy kicsit felruházkodunk! – mondta Zoli. – Az ránk fér! – mondta Ottó. Szegények és rongyosak voltak. Talán csak Jani nem. Ő adott magára. Neki már barátnője is volt… Sokat nem volt itthon. Szórakozott. A másik kettő irigyelte. Neki, a Janinak tulajdonképpen rendben volt az élete. Nem úgy, mint Zolinak és Ottónak. Ők kerülték a munkát. És akármit nem is tudtak elvégezni. Jani másnap is dolgozott. Fáradtan tért haza a hétfői nap. – Ti is elmehetnétek dolgozni! – mondta Jani két barátjának. – Én beteg vagyok. Zoli meg el van a segéllyel. – mondta Ottó. – Ez nem kifogás! – mondta Jani. – Ne pattogj! Örülj, hogy rendben van az életed! – mondta Zoli. – Nagyon rendben van! Úgy élek, mint egy herceg… – mondta gúnyosan Jani. – Hozzánk képest úgy élsz! – mondta Zoli. – Majd tévézni mentek. Este hat óra felé egy rendőr kopogtat. Jani ahogy ajtót nyitott, még a szíve is megdobbant. – Mit akar? – Maguknál él Farkas Ottó? – Igen. Mit csinált? – Ellopott egy nőtől egy aranygyűrűt. – Mit loptam én el? – szólt közbe Ottó. – Egy aranygyűrűt! – mondta a rendőr. – Ez nem igaz! – A szemtanúk ezt mondják! – Ő nem lopott el semmit! – mondta Jani. Felkutathatja a lakásunkat, nem talál semmit. A rendőrrel ott volt egy nő is. – Ottó! Gyere ide! – mondta Jani. Ottó az ajtóhoz ment. A nő azonban azt mondta: – Nem! Ez nem az a cigány! – Biztos? – kérdezte a rendőr. – Biztos. Ezt az embert most látom először. – Jól van. Elhiszem. – mondta a rendőr. Majd a nő a rendőrrel együtt lelépett. A három cigány kicsit berezelt. – Még hogy tolvaj vagyok! – mondta Ottó. – Nem tudom, miért tévesztettek össze egy másik cigánnyal… – Hát én se… – Na erre iszunk! – mondta Zoli. – Benne vagyok! – mondta Ottó. Aztán este elmentek egy ivóba. Olyan részegre itták magukat, hogy alig álltak a lábukon. Ahogy mentek hazafelé, egy rendőr megállította őket. Ez a rendőr nem szerette a cigányokat. – Uraim! Maguk alig állnak a lábukon! – Na és? – kérdezte Zoli. – Megbüntethetném magukat, de most jókedvem van! Na, futólépésben haza! Hallgattak a rendőrre. Hazamentek aztán folytatták monoton, szerencsétlen életüket, egészen addig míg e földgolyó tekéjén éltek…
Megjelent: 2024-11-06 20:00:00
|
