Videó

A Maszol csatorna videója




Keresés a honlapon:


Dancs Rózsa: Advent üzenete a Hargitától a Mount Royal-ig1

 

 

 

 

Advent üzenete a Hargitától a Mount Royal-ig1

 

 

Montreal Kanada Európája.

Az idelátogató alig tudja eldönteni, mi ejtette inkább rabul, mi tetszett jobban: a sétálásra csábító utcák tarka forgataga, a szuper-modern épületek monumentalitása, a táj pompája, a többnyelvűség, a híres-neves montreáli füstölt marhahús, a „smoked beef” íze vagy a műemléképületek gazdagsága. Noha összességében is lenyűgöző a látvány, amely a városnéző túra különböző pontjain a látogató elé tárul, a magam részéről mindenekelőtt az Oratory of Saint Joseph-nek nyújtanám a pálmát.

A Mount Royal ékessége az Egyetemes Egyház védőszentjének, Szent Józsefnek a tiszteletére emelt Oratórium. Méreteiben is megbecsülést érdemel ez a 361 láb, azaz 109.89 méter magasságú épület, tehát magasabb, mint a New York-i Saint Patrick’s Cathedral vagy a párizsi Notre Dame. A tetején tündöklő hatalmas kereszt messziről mutatja a követendő irányt a világ minden tájáról érkező, szenvedéseikre enyhülést remélő zarándokoknak.

A kegyhely alapítója Brother André volt, a maga korának legismertebb és legmegbecsültebb Quebec-i polgára, helybeli jelző szerint, „Québécois”-ja.

André testvér eredeti neve Alfred Bessette volt. Egy tizenkét gyermekes, szegény család nyolcadik gyermekeként született 1845-ben a Montreáltól 40 kilométerre fekvő, Saint-Grégoire nevű faluban. Életrajzírói szerint annyira gyenge és beteges babaként jött a világra, hogy nem sok remény fűződött az életben maradásához. Hívő katolikus szülei azonnal keresztvíz alá tartották, hogy ne pogányként hunyjon ki a pislákoló élet, amely aztán kilencvenkét éves koráig lobogott benne hol erősebb, hol gyengébb lánggal. De mindig világítón és gyógyító melegséggel. Halála után ezért a lángolásért avatták boldoggá.

Alig kilencesztendős volt, amikor édesapja munkabaleset áldozata lett, és az alig negyvenéves édesanyára nehezedett tíz kisgyermek nevelésének a gondja. Rövid három év múlva azonban ő is meghalt tüdőbajban, így a sok gyermek árván maradt.

Brother André (hadd használjuk a nevétől elválaszthatatlan jelzővel) hosszú élete során gyakran elmondta, hogy „anyámért ritkán imádkoztam, de gyakran imádkoztam hozzá”.

Az árva, támasz nélkül maradt Alfred, fizikai gyengesége ellenére alkalmi munkákat vállalt nemcsak Kanadában, hanem az Egyesült Államokban is, és mindig vigyázott arra, hogy erejét meghazudtolva teljesítse, amit rábíztak.

Visszatérve Kanadába a montreáli Szent Kereszt Egyházközség – Congregation of Holy Cross – noviciátusa lett, ahol felvette a Brother André nevet. A Notre Dame Kollégium portása lett élete végéig. „Amikor beléptem a közösségbe, a feletteseim az ajtót mutatták nekem, és én rendületlenül ott is maradtam negyven évig” – tréfálkozott élete végén a beosztásával kapcsolatban.

Háziszolgai teendői mellett hamarosan felvállalta a bánatos és bajba jutott emberek vigasztalását is. Együtt imádkozott velük Szent Józsefhez kis szolgálati fülkéjében, naponta hat-nyolc órát is.

Az orvosok hitetlenkedő tanácstalansággal figyelték az egyre több gyógyíthatatlan kórból felépült ember esetét, miközben Brother André csodatevő hírneve feltartóztathatatlanul terjedt a világban.

A csodatevő jelző ellen maga tiltakozott a legjobban, mondván, hogy ő a Gondviselésnek csak egyszerű eszköze, a Szűzanya férjének alázatos követője. De a szenvedők hittek a csodában, amelynek erejéről a mai hatalmas templom belsejében ezernyi bot, mankó bizonykodik.

Brother André évekig gyűjtögette barátaitól a pénzbeli adományokat és a kollégiumban végzett alkalmi hajvágásokért kapott fizetését, hogy megvalósítsa dédelgetett álmát: egy kis kápolnának a felépítését, ahol meghitt közelségben lehet Szent Józseffel, csendesen imádkozhat hozzá a zarándokokkal. A kápolna 1904-ben épült fel, de rövid idő alatt kicsinek bizonyult, ezért kibővítették 1908-ban, majd 1910-ben, míg végül 1917-ben egy altemplomot építettek hozzá, az úgynevezett kriptát. Később, 1924-ben megkezdődött a bazilika építése, amelynek végleges befejezésére 1967-ben került sor.

A hegyre épített Oratórium a hit, a remény és a szeretet szimbólumává vált, amelynek belsejében a világ minden tájáról ide sereglett, különböző nyelvű és hitbéli, de jó szándékú ember lelki testvérére talál. A centenárium előestéjén már ünnepi hangulat lengi be a Szent József Oratórium környékét.

2004. október 17-én volt századik évfordulója a templom hivatalos felszentelésének.

A bazilika egyik érdekessége a Múzeum. Így advent táján nagy tömeg látogatja az ott létrehozott, állandó nemzetközi kiállítást is, amelyet a Szentcsaládnak, a Megváltó születésének szentelt az egyházközség. A világ legrangosabb képzőművészei munkáinak társaságában az ösztönös, naiv alkotók százai sorakoztatják fel műveiket, hirdetvén Jézus születésének az örömünnepét. A több teremnyi festmény, szobor, kézimunka, fotó látványa lenyűgözi, karácsonyos hangulatba ringatja a látogatót.

Boldogan fedeztem fel az egyik falon a montreáli fotóművész, Szilasi Gábor nevét, örülve, hogy ennek a gazdag seregszemlének magyar résztvevője is van. Néhány kanyarral odébb azonban hirtelen a hargitai fagörcsökből felfejtett betlehemi jelenet köszöntött rám. Az impozánsan elhelyezett, hatalmas üvegkockában védett szoborcsoport felirata szűkszavúan adta hírül, hogy a mű ismeretlen magyarországi művész alkotása.

A múzeumi személyzet azonnal megértette és köszönettel nyugtázta a felvilágosítást, miszerint a szerző nem ismeretlen: Imets Lászlónak hívják és erdélyi – erről a szobrocskák alján látható, mással össze nem téveszthető monogramja a bizonyosság –, a magyarázat további részét azonban nehezebben, de szerencsére mégis felfogta. Hogy tudniillik valójában tekinthetnők Magyarország részének is Erdélyt a Hargitával, Csíkszeredával, Székelyfölddel, a Kárpátokon innen minden szegletével e földnek, ha a történelem ördögi módon meg nem csúfolta volna Istentől eredő jussunkat. A politikai hitelesség kedvéért viszont az alkotó a Romániához csatolt egykori tündérkert romjairól üzeni a nagyvilágba, hogy „Nemes Bethlehem kicsiny városába’ / Gyermek születék szűztől e világ-ra…”

1 Részlet a szerző Vaddisznók törték a törökbúzát című könyvéből (Kairosz Kiadó, Budapest, 2010)

 

 

 

  
  

Megjelent: 2024-12-06 20:00:00

 

Dancs Rózsa kanadai magyar író, lapalapító, szerkesztő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.