VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
SzépirodalomHát ez jól megkaptam! – szívta a fogát Pintér úr, s fokozódó nyugtalansággal figyelte, hogy manőverezik ellene a továbbiakban a vezérkar. Pedig a maga részéről minden megtorlásról lemondott. Tudta ám a diri, miként kell ráijeszteni egy pedagógusra. Ezek szerint begyulladt? Pintér szerint korántsem, s Rolandot is csak azért engedte át, mert a többi tanuló sem éppen remekelt, márpedig, ha azok átmennek, igazságtalanság lett volna megbuktatni a kis Szabót. Az apja persze más tészta. Ha másért nem, garázdálkodásért biztosan elítéli a bíróság. Sokat, nagyon sokat kotolt azon, mit tegyen, utoljára úgy döntött, ezt a békát is lenyeli. Le kell nyelnie, ha a Móra Ferenc suliból akar menni nyugdíjba. Egy fegyelmi tárgyalást a diri szerint sem úszna meg, utána szépen kirúgják, azzal örökre búcsút mondhat a tanügynek, mert ilyen priusszal az isten sem adna neki katedrát. Tulajdonképp még örülhet, ha Szabó úr nem tángálja el még egyszer. Mint egykori kidobólegény, ugyanis nemrég még az volt a jóember, ebből nyilván nem fog magának lelkiismereti kérdést csinálni. Szóval lehiggadt, Nagypéter Vilmos szavaival élve észre tért, s már csak azért szorongott, hogy lecsillapodjanak valahogy a fölkorbácsolt kedélyek. az első varázslat ajándéka a téli szerető tutaja a parton Szóval visszaköltöztem Budapestre, ahol annak idején egyetemre jártam, sőt, meg is nősültem. A hetedik kerületben vettem lakást, akkor még számomra furcsa környezetben, hiszen előtte Budán éltem. A Mártírok útján (ma már ismét Margit körút, persze), majd a Vár aljában a Szabó Ilonka utcában. A Moszkva tér nekem most is Moszkva tér marad, szép emlékek fűznek hozzá, viszont míg meg nem néztem a lexikonban, fogalmam se volt, ki az a Széll Kálmán. Azt hiszem, sokan így vagyunk ezzel. Idegen volt számomra nem csupán a hetedik kerület, de maga Pest is a „túloldalával”. Jobban szerettem a Duna jobb oldalát. Sok rosszat hallottam a pesti oldalról, de itt olcsóbbak voltak a lakások és nem is akartam erőltetni Budát. Végül beleszerettem a hetedik kerületbe és annak lakóiba is, szinte egyenként. (elpazarolt nemzedék) Térdre hát nem zuhanni! Engedj el minden régi verset.
A gyerekvágó-verseny egész Európából vonzza a nevezőket. telekiabált buborék a város időnként fény a színfalak mögött Sose tudom, melyik én ébred fel reggel. Este gyanútlanul lefekszem, olvasgatok, irogatok, gondo-latban megtervezem a másnapot, tele vagyok optimizmussal, életkedvem egy cserkésztábornak is elég lenne, de reggel elveszítem ezt a magabiztosságot, rájövök, hogy ez most nem én vagyok, figyelem magam, már a fürdőszoba felé botorkálva átesem az elöl hagyott partvisban, lehajolok érte, persze leesik a szemüveg az orromról és kettétörik, félvakon tapogatózva turkálok a fiókban pillanatragasztóért, mikor végre beleakad a kezem, leesik a kupak és hozzáragad az ujjam, nagy nehezen lefejtem az orvosi szikémmel, a bőröm kemény, mint a rinocéroszé, a reggeli kávéscsésze is tétován remeg a kezemben, túl apró kortyokkal iszom, míg máskor csak úgy döntöm magamba, minél szorongóbb vagyok, annál jobban vágyom, Fügefák kínálják gyümölcseiket békebeli kerítések megül. Itt a missziós papok háza, szemközt ódon apácazárda, Krakkóban láthatsz hasonlót. Bétóven Lajosnak kifejezetten rossz és csalóka – következetesen csalóka – volt a szaglása. A jellegzetes hajléktalanszagot vaníliaillatúnak, a vizihullákat liliomillatúnak, az altatókat-nyugtatókat marékszám beszedő öngyilkosjelölteket muskátliszagúnak érezte, a szívbetegek és a szívbetegségekben megholtak pedig – a természet szeszélye folytán – rózsaillatúnak hatottak orrának. Ilyeténképpen már a boncolás megkezdése előtt tudta – hacsak nem látszottak a hullán a halálok egyértelmű jelei –, hogy mit fog találni: működésképtelen vesét, tüdővizenyőt, gyógyszermaradványokat a gyomor-bél traktusban, kiterjedt vérömlenyt valamelyik agylebenyben vagy éppen szűk koszorúereket. a játék folyton ismételni Az öreg leforrázva kullogott ki a diritől, s a továbbiakban megpróbált úgy dolgozni, ahogy kívánták, ezért sehogy sem értette, mi okból panaszkodnak rá mégis annyian. Tudniillik pontosan ez történt. Ki a jegy miatt, ki a következetessége miatt orrolt rá, nem bírták, ha alapos, de azt sem, ha felszínes, hogy a végén már Nagypéter Vilmos sem tudta, mit higgyen, gondoljon. – Áruld el, mi a fenét csináltál ezekkel a szülőkkel! Már megint ki akarnak íratni miattad egy tanulót. Ha így folytatod, választanom kell közted és a tanulók között – fenyegette meg Pintért tréfásan a diri, de a hangjában komoly figyelmeztetés bujkált: vagy leszereled a szülőket, vagy egyikük sem tartja ezután a hátát, barátom. (Menni az úton kopott facipőben - Úton lenni: sosem érkezőben.)
Félek (kicsit? nagyon?) elindulni, de vágyom rá, inspirál, foglalkoztat, vonz, taszít, (Nem én akarom, lassan elfoglal, megérteti magát velem.) - Hiszen rajta jártam mindig, itt volt a szemem előtt, a lelkemben! Jó rádöbbenni az egyszerűre. S ha a döbbenet tudássá válik, még mindig nem ok arra, hogy kinyilatkoztassék. Hiszen az Úton (a tervezett úton) még végig sem mentem. - Ötvennégy éves vagyok, hány millió kilométer van a lábamban, a szívemben: ki tudja? Hiszen lépésszámlálót sohasem használtam. Amikor a fizika legegyszerűbb törvényeit is meghazudtolva, sikerült saját hajamnál fogva felemelnem magam, igencsak meglepődtem. Nem az volt az első gondolatom, hogy „no lám, csak meg kell próbálni, csak hinni kell a sikerben, és már működik is”, nem! Hanem az, hogy ki fogja ezt elhinni nekem? Merthogy ennél fontosabb kérdés nem is létezik az efféle kísérletekkel kapcsolatban. Magával a jelenséggel nem volt semmi baj, megismételve a kísérletet, mindig ugyanarra az eredményre jutottam. Kétségtelenül sikerült magamat a saját hajamnál fogva felemelnem. A talajtól elemelkedtem legalább tíz centiméterre. Később ezt a távolságot tudtam növelni, néhány méterig is. A Nyúl és a Béka reszket a Holdban Most sárga homok, most végtelen tenger Hetediknek születtem a családba. Mondhatom, hogy az apai nagybátyám, Szuszka és felesége örömére,hiszen alattomos álmaikat szőve fejükbe vették, hogy ha fiúgyermeke születik az anyámnak, azt ők fogják maguknak felnevelni. Lala-bácsikám felesége ott sürgött-forgott anyám körül, s még arra is vigyázott, nehogy egy férfi is betegye a lábát a kalyibába, ahol anyám vajúdott velem. Odakint a férfiak a zöld gyepen ettek-ittak, daloltak. Csupán az öt lánytestvérem téblábolt az ajtó előtt, pánikba esve anyám fájdalmaitól. Aztán amikor meghallották életjelzésemet, sietve közölték, hogy megérkeztem. A bácsikám ekkor kiáltott egy nagyot: "Ha huggyos lány,dobjátok ki! Ha pöcsös,takarjátok be!" Betakartak. azonosíthatatlan ésszerűtlen eszköz hosszú nyaka van feje lába nincs nem mozog Reszket a tündér, sűrül a felleg, Hullnak az almák, hullnak a körték, Amint kilépett a börtön kapuján, bizonyossággá vált benne az a kínzó balsejtelem, ami az utóbbi napokban gyötörte. Baromság ─ nyugtázta magában. ─ Mi az, hogy az utóbbi napokban? Több mint fél éve nem jött el a beszélőre, meg a leveleire se válaszolt. Volt már ilyen máskor is, nem szokta mellre szívni a nő szeszélyeit. Majd megbékül a maga kenyerén. Ha nem, kap egy-két fülest, és észhez tér. Hmm… Pedig milyen szép, hosszú leveleket írt neki…A Sanyi, a cellatársa segített a fogalmazásban. Ő érettségizett gyerek, még verseket is diktált a levélbe. Például olyanokat, hogy „te vagy az én mennyországom, életem és halálom, nélküled a levesem is sótlan.” Miért éppen a só hiányzik ennek a marhának? Aphrodité álma Karodból kard lett 
|
A teszkóban 360 a kannás sör, hülye vagy? Szemfülességre nevelt az anyám, aki nem szül hülyéket, engem próbálsz átbaszni? észre se veszed, már én basztalak át rögtön. Rajtam nem uralkodik senki, nem nyom el, ha a postán látom, hogy nagy a sor, bedörömbölök a másik ablakon, hogy „hé, haló, itt nincs senki, mit képzelnek, mire várjak?” és már rohan is a maca, nehogy elcirkuszoljam az ügyfélrendet.