Keresés a honlapon:

Kántor Zsolt: Regenerál, rekonstruál

 

Az idő a nélkül telik, hogy bejelentené.
Szó nélkül belenyúl a zsebedbe,
és elveszi, ami neki jár. Nem kérdez,
cselekszik. Kitölti a végtelen üregeit.
De van néhány hely, ahonnan a hit kiszorította.
Az örökkévalóság még nála is erősebb.
Mert ő nem kigondolójának a rendszere,
hanem a saját magáé. Az idő a dolgok csomagolása.
Próbáljuk lehántani róla, kigondolni „belőle”.
Nem megy. Csak szavak jutnak az eszünkbe, semmi más. Még jó.¹
Igen, a hit nem zsoldos, hanem a szolgálat angyala.
Hátha boldogabbá tesz, mint az idő.
Mindent begombolsz, mondja Báger Guszti, és igaza van.
Miért ne hagyhatnánk ez egyszer nyitva, a kabátot.
Teoretikus szempontból beköszöntött a primavéra.

 

---

¹ Augiász istállója ebben a témában „gazdag”. Ahogy Határ Győző írta, kommentárok égig érő tömkelege láttán. Platónhoz a bölcselet, hozzánk Isten jelenléte, érintése illik. Hurrá. . És: együgyűségében semmitmondó minden okoskodás, ami nem a lényeget ragadja meg. Igen, de mi az, hogy lényeg? Meg lehet-e ragadni egyáltalán? Vagy csak sötétben (sebtében) tipi-tapogatózunk érzékelő tapadókorongocskáinkkal? Nincs kizárva. Adva van két lehetőség. Vagy közelebb visz a gondolkodás a dolgokhoz, vagy távolabb. Egy helyben nem marad semmi, mert minden mozgásban van, mondja a fiam. Persze, így ő, a meg- fogható és a megfoghatatlan között is léniát kellene húzni. Azután a számottevőket elválasztani a fölösleges entitásoktól. Irónia nélkül ez a bölcseleti világ is elviselhetetlen, jegyzi meg a Fiú, mielőtt folytatnánk.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-06-03 07:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.