Keresés a honlapon:

Karaffa Gyula: Akasztófa virágbul…

 

Vót eccer a világon egy gazdag ember. Élhetett vóna ez bárhol es, mer ahogy szegények, ugyanúgy gazdagok es élnek minden pontyán a világnak. Hejj, de igenigen fösvény vót ez a gazdag ember, ahogy az mán lenni szokot azval, kinek sokat adott az Isten. Zsugori vót, kapzsi, hát gyült néki rendessen a vagyon. Ámde féltette a pénzit magánál tartanyi, vagy a bankba tennyi, de féltette a párnacihába varrnyi es, meg féltette a pityerébe akasztanyi es, de elkőtenyi es, hát fogta magát, oszt kiment az erszényivel egy erdőbe, s ott egy magos, odvas fába bétette az öszves arannyát. Hazament, oszt élte a világát tovább egyelőre arany nélkül, míg öszve nem gyűlik néki egy újabb erszénynyi.

Élt egy másik ember es a környéken az említett erdő mellett, kinek ugyanúgy addig vót vagyona, de mivel ű nem vót fösvény, sem zsugori, hát hamar szélnek szaladtak az ű arancsikói, s ottmaratt szegényen. S mivel arany nekül a barátok es elpártolnak az embertül, hát utósó pénzibül vett egy joó erőss kötelet, kiballagott az erdőbe, s széjelnézett, hogy mék fa lenne alkalmas arra, hogy bánattyába reáaggassa magát. Egy jó magos fa megteccett néki, s mikoron felmászott reá s jó erőssen felkötötte a kötelet az ágára, meglátott egy odut a fa ódalába, s abba az oduba egy igencsak vastag erszényt! Kinyitotta, s hát uramfija…. Tele vót az aranycsikókval, sokkal többel, mit ő szerteengedett nagy jó szívébe! Amindenit, de megörült nékijek, oda es hagyott erdőt, fát, kötelet, s elkőtözött messzire a jóbarátoktul, s mosmár szép csendess, rendess életet élt az aranyakbul feleségvel, gyerekekvel, házval.

No, gyűlt, gyűlögetett a fösvénynek az újabb erszény arany, de míg az tele nem gyűlt, hát gondolta, kimegyen az erdőbe, s megnézi az odut, megvan-e rendbe a pénze. Ahogy kiment, mán messzirül látta, hogy egy kötél lóg a fárul, s ez nemigen teccett néki. Ahogy felmászott az oduho, hát teremtőatyaúristen… az oduba csak egy ilyett mókuscsalád lakott. Nomármost, oda az erszény, oda az aranyak, oda az élete értelme! Mosmán megteccett néki a kötél, s ha mán ott lógott, nyakába tette, s fel es akasztotta reája magát bújába, bánatába!

No, mikor az erdőkerülő megtanálta a fösvényt ott elkékülve lógni, híre ment az esettyinek, de egy ember se sajnálta meg, mivel életibe egy jó cselekedete annak nem vót. A hollók vájták annak a szemit, s mikor elmentek mellette az emberek, akkor mondogatták egymásnak, hogy: „Akasztófa virágbúl is lesz néha gyümölcs.”

S milyen igazuk vót, hajják, csakhogy ebbül a virágbul csak a halál gyümőcsözött ki! Hát ajállom kendteknek es, hogy jól viseljék magukat, ha van valamilyük, aztat osszák meg becsülettel másokval es, kiknek nincsen! Ellenkező esetbe magukat se fogja sajnálni senki ezen a világon, ha megkárosodnak, s ha kárt tesznek emiatt magukba!

Jónapot!

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-06-12 16:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.