VideóPosta Ákos István videója Keresés a honlapon: |
SzépirodalomALKU Becsüljétek a hibáimat; Szerinted megtörténik, hogy délután van, egy óra és nagy meleg, olyan nagy, hogy az úttest a templomtól az iskoláig megolvad, és olyanná válik, mint egy nagy fekete, hullámzó sírkő? És ebbe a nagy fekete hullámzásba beleragadnak a falevelek, a bogarak, a madarak, a macskák, a kutyák, és mind elmerül egy-egy cuppanással, pont, mint a főzelék rottyanásai. Csak a biciklisták nem süllyednek le, ők tengelyig az olvadékba, eldőlni sem bírnak, csak felhúzott lábakkal kalimpálnak, és ordítanak, mentené ki őket valaki. És erre a lármára nyílnak az ablakok, az üzletekre kikerülnek a RÖGTÖN JÖVÖK táblák, az iskolából tódulnak a gyerekek, a tanáriban lefő a kávé. bútorok – költők – skatulyák a bútorok be vannak skatulyázva A város szélén konzerválódó házban több család lakik, mégis, mintha üresen állna. A lakók kísértet módján távoznak és érkeznek haza. Nem társalognak, nem kötik meg kioldódó cipőfűzőjüket, nem pislognak... Ez a környék egyetlen épülete. Ablakai a gyalog húsz percre lévő városra néznek. Keleten csupán egy elhagyatott bányató terül el, melynek közelében szeméttelep bűzölög. Ezeket a területeket mindig köd borítja. A szemétdombokon lesoványodott kóbor kutyák ráncigálják ki a maszatos nejlonzsákokból a rothadó élelmeket. A fénytelen lépcsőház fala és kövezete mintha egybeolvadna. A reggel távozó lakókat nappalra beszippantja a város. Csupán néhány idősebb múmia marad. A rend körvonalai Op. 01. Arrébb tologatja a kis dolgokat, hogy tisztán lássa Hűvös októberi reggel volt. A gyerekek szállingóztak az iskola ajtaja felé, akárcsak a hópelyhek, amikor először hullnak a földre november utóján. Már megkezdődött a második óra, mikor egy alacsony, piszkos cigányasszony lépett be az ajtón. Kezét egy csöppnyi leányzó fogta, és a nő mögé bújva kémlelte a meleg, családias környezetét. Az asszonyhoz fordultam, majd megkérdeztem: – Kit keres? – Az igazgatóasszonyhoz jöttem. Az orvos küldött. Azt mondta, a lányt be kell adni iskolába, mert elveszik. – Most órán van. Várja meg. Az iratok megvannak? Keresztlevél és az anyuka személyije? – A jánynak van , de az anyja elhagyta a paszportját. – Orvosi igazolás? Anyu eltűnt. 1 felbontani egy üveg bort testek barikád álmain elzuhantakra A káposzta nehéz, téli étel, főleg ha rendesen megbélelik. Hús, kolbász, szalonna legyen benne bőven. Azon már lehet vitatkozni, hogy milyen hús. Oldalas vagy csülök, attól a jég is felolvad. Hozzá egy pohár bor, úgy értem, egyszerre mindig csak egy. Összesen hányszor? Számolgassa, akinek kedve van. Somlaiból több, badacsonyiból kevesebb. Vér csöpög szivacs-szerű, nyálkás tapintású, A fene se tudta, hogy az barom rendőr nem tud úszni. Talán – de csak mondom –, talán akkor minden másként történik. Az a szadista asszony is élne még, noha őérte ma sem hullajtanék könnyeket. 1962 nyara volt, augusztus eleje, tikkasztő hőség. A Dunára jártunk le hűsíteni magunkat, s persze úszkálni nagyokat meg fejest ugrálni az uszályokról. Akkoriban még sóder, terméskő és farakások uralták a pesti Dunapartot, átellenben a Margitszigettel. Volt, hogy hat-nyolc uszályt is kikötöttek a parti vascölöpökhöz, kettőt-kettőt egymás mellé. Míg az uszályosok a kabinjaikban hűsöltek vagy a földszintes épületek valamelyikében zsugáztak a telepőrrel, addig mi kölykök egyre-másra ugráltuk a fejeseket a belső uszályokról, aztán csorogtunk le a vízzel, néha egészen a Margit-hídig. Aznap is öten mentünk le a partra, ebéd után, haverok. Ingünket, gatyánkat ledobtuk a lépcsőre, s már vetettük is magunkat a vízbe. Két lépcsővel arrébb, a Margit-híd felé egy öregúr horgászott, mellette két hölgy süttette magát a budai hegyek felől tűző nappal. Rajtuk kívül csak két rakodómunkás támasztotta lapátját, cigarettáztak, a kutya sem törődött velünk. Nekem elvtársam Wittgenstein. Ha élne, leülnék vele beszélgetni egy internet café teraszán. Jakab apostol a Bibliában kendőzetlenül beolvas a nyelvnek, ami Wittgenstein traktatusait juttatja bennem szóhoz. Mai terminológiával szólva nincsenek illúziói a bűnbeesett ember „nagy” szájára vonatkozóan, amelyre folyamatosan ráférne egy kis megzabolázás: avagy szájkosár. Jakab isteni ihletettség (theopneusztosz) által közli: „Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, az képes az egész testét megtartóztatni, féken tartani.” Fohász a páternoszterekért Forrás: Papp Géza, Fohász a páternoszterekért Sorra tűnnek el a páternoszterek Mindegy az ember szeret, nem szeret A Vörösmarty téri ORI székház Páternoszterről soros liftre vált át A Hős Szeretem nézni ahogy beléd megy Mint a hirtelen jött gyerekkori láz, úgy rohanta meg őket a pecázás vágya. A tanév első biológiaóráján a halakról volt szó, az öreg tanár elérzékenyült hangon beszélt a horgászásról is, fiatalkori élményeit idézgette, amikor a szülőfaluja határában levő folyócskából kapkodták ki a keszegeket. Úgy mondtuk akkor, „aprítottuk őket”, emlékezett finom mosollyal a derék, idős bácsi, aki nem sejtette, hogy Sanyiban és Laciban mi indult meg hirtelen. A nő, aki nem akart tejelni nekem, Ne hagyj keménynek lenni, szélben lengni, Fényben keringő gyöngygombos blúzt, inget, Hát a funerális dísz űrhajójával űr-kikötött Magister nem jöve ki, sem emberei galaxis- és csillaghalmazközi utakra alkalmatos űr-alkalmatosságából. Még a vérmes, dezertőrvér-szomjas Vérpirospozsgás Magister is tartott a hírhedt heroina frontharcos, gátlástalan renegáttá eszmélt, lázadt acél-combfojtással, roppant térde riadalommal is ölő Hatalmas Aphrodité hasonmás, Vésztőy Brünhildától s egy mindent betöltő zengzetű szárdonix-kadmium-tellúr ötvözet szócsövön zengedezett - mely dart véderi maszk-sisakjának csőrihez csatlakoztatva - egyenesen Brünhildához. Funerál űrhajóból kitódulás és Vésztőy dezertőr alezredes kadétkisasszonyra reárohanás, partizánná pártosodott hadapród úrnőt lerohanás nélkül. Pengeél Estélyi szép ruha, ha volna benne test, Estélyi szép ruha, a szoknya libbenő, Friss szellő emelné a kabátszárnyakat, Gazdája rest vasalni pengeéleket, 
|
