Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal

 

      
Még a világvége előtt
gyorsan hagyjuk el mi is
városainkat.
Amint azt a maják tették
annak idején.
Hagyjuk el Budapestet, New Yorkot, Tokiót,
ez tökijó lenne
a kukázók és a hitetlenek számára.
Pláne, ha úgy gondoljuk,
hogy a Hortobágyon
nem lesz világvége.

 

Úgy tűnik,
én mindig mozdulatlan vagyok
és mégis állandóan máshol
találom magam (találomra?).
Talán csak a talaj, a hely
vándorol alólam.
Talán csak az lehet,
hogy a Föld forog
és én gravitációmentesen
lebegek néhány centire fölötte,
aztán, amikor leteszem a lábam,
már máshol vagyok.

 


Egy kis törpe magyaráz:
jaj, de nagyon nagy a ház!
Nem költözhetem oda,
olyan mint egy palota.

Arra jár egy óriás
és meghökken – ez nagy ház?
Ha kisujjam tenném bele,
azzal lenne máris tele!

 

 

egy kerge fecske körbeszáll
a villanydrót fölött
karcsú teste ó ma este
frakkba öltözött

a villanydróton nagyban áll
a kergefecske bál
fecske trónon ül középen
kergefecske cár

 

 
Igen, te kértél egy
szép verset is.
Most aluszkálnál,
kérész-álmaid lesznek,
tudom.
Paplanod alá bújva
dúdolod az altatót
és altatnál engem.
Te ott vagy,
nekem is talán
ott kellene lennem.
Hallgatni,
amint álmaid eszegetnek,
lassan, s akár a kopók,
akár a kopogó-álmok
kuporognak bennem.

 


Ahol a presbiterek
ülnének,
most üresek a székek.
Nincsenek itt
vagy kicsordult belőlük
a lélek.
Elmentek?
Vannak még?
Vagyunk  már amott?
A nyelvünk él,
mi is vagyunk.
És én sem vagyok halott.

 

        
Ó, Elvira, amióta megszülettél,
szerelmes vagyok beléd.
Olyan aranyos kisbaba voltál
és a mai napig is kisbabucis maradtál,
bár dédelgettek, szoptattak eleget.
Kis bogaram, Elvira,
olvaslak, babusgatlak, etetlek,
elvi Elvira vagy, igaz,
hol vagy, hol nem vagy.
Kedvenc MÁV-menetrendem,
szeretlek, szeretlek, szeretlek.

 

 
Pudinggal szoktam
lemosni a kölyköket.
Vaníliapudinggal, csokipudinggal,
néha valamilyen gyümölcsössel is,
ha akciós áron vehetek ilyet.
És ettől tiszták lesznek a gyerekek,
mivel lenyalják magukat.

 


Korán kelt pirítóst ennék most,
mely mákostésztából készült
és csak hajnalban feküdt.
Innék hozzá kakaós vajat,
mely már kétszer megsült.
A napon.
Erős UVH-sugárzás alatt.
De tegnap.
Ez lenne most
a jó falat.

 

Sárkányvers
              - Lénának, első születésnapjára –

 
Nem bántalak,
nem bántalak,
csak megeszlek
cukorfalat.
 
Egyet jobbról – HAMM!
Egyet balról – HAMM!
Mindkét kezed
máris bekaptam.

 

      
A Duna-parton sétáltam vagy harmincöt éve, amikor szembe jöttél velem. Én veled szembe, te meg velem szembe, mintha direkt így hozta volna a sors. Tudtam, hogy most, rögtön cselekednem kell. Ezért elsétáltam melletted, biccentettünk egymásnak, ennyi. Azóta sem tudom, ki voltál. ki lettél. Vagy voltál-e egyáltalán, ha nem most találtalak ki.

 


Az éjjel váratlanul kimentem a konyhába, felgyújtottam a lámpát, és egy óriási pókot láttam mászni a csempén. Gondolkodás nélkül rácsaptam, és elvettem egy életet, szinte akaratlanul. A pókokat különben is szeretem. Nem félek tőlük, nem veszem le a pókhálót a lakásomban, hadd éljenek a pókok is, és irtsák a szúnyogokat, legyeket, mert azokat viszont nem szeretem. Óriási pók volt, sok legyet és szúnyogot ehetett meg a lakásomban meghagyott hálóin. Hirtelen mozdulat volt, reflex-szerű. Visszajöttem a szobába, s nem hagyott nyugodni ez  a barbár tettem. Aztán, vagy egy órával később, ismét kimentem rágyújtani, s egy kisebb-nagy pókot láttam álldogálni a mosogatómon. Azt is agyoncsaptam. Talán a férje után kutatott, talán őt kereste. Most már együtt lehetnek valami pók-mennyországban, én meg nem tudtam aludni egész éjjel. Ki fog most már pókhálót fonni körém?

 


 
Éppen mire éltem volna –
hal lettem.
Tetszhal
egy akváriumban.

 


 
Már félig alszom.
Alszik a felső felem?
Aluszkál az alsó felem?
Te tudod,
melyik aluszkál már
édesem.

 


Néhány napja vendégségben voltam
és ott is aludtam.
Valaki azt mondta reggel:
„ebben a pizsamában
úgy nézel ki, mint a nagyapám”.
„Nem – mondtam én – ebben a pizsamában
én a saját nagyapám vagyok.
Annak idején meghaltam vele,
most pedig ő él bennem.”

 


Nem mindennapi körülmények között kezdődött barátságom Major-Zala Lajossal. Ezért engedjenek meg egy rövid (vagy hosszú) kitérőt.
       1971-ben, pesti egyetemista koromban – ám akkor még jugoszláv útlevéllel – a vakációm alatt autostop-körutat tettem Európában. Sok érdekes kaland és viszontagság után, Olaszországon és Franciaországon keresztül eljutottam a svájci határra, ahol viszont már akkor sem engedték be a pénztelen vándorokat. Valahogyan (bár érdekes história, nem részletezem, mert nem tartozik ide), csak-csak sikerült „besiccelnem” az országba, ám – hiába tettem meg a határon átkelő utat vonaton –, a beutazásnál a határőr/vámos, vagy már minek hívják ott ezeket, figyelmeztetett: rajtam tartják majd a szemüket és igazoltatásokra is számíthatok (ami nem elsősorban az irataim valódiságára vonatkozik – hiszen azokat alaposan ellenőrizték a belépésemkor –, hanem arra, hogy „miből élek meg”, miközben átszelem ezt a földrajzilag kis országot.

 



A zongora
– most jut eszembe, hökken meg Leó –
úgy vicsorítja a fogsorát,
mint sok dühös oroszlán,
amikor egy nagy fogsort csinál együtt.
Csakhogy a zongora
szépen muzsikál meg zenél és szól,
az oroszlánok meg csak
horkolnak-brummognak-hörögnek
összevissza.

 



Sehogyan sincs hajnal,
pedig már fél négy is lehet.
Hát ez mi a fene? –  mondja Leó,
Bizonyára nagyon tél van
vagy pedig a hajnal
a sötéttől nem látszik.

 



Ajjaj, a spenót!
– tűnődik ismét Leó –.
Zöld, fű-szerű vacak,
hiába fűszerezed.
De "sicc, mind megenni" –
mondja anya –,
"ettől leszel derék legény,
mint Popeye"
(s popejnak olvasod – tudod).
Hogy a csuda vinné el!

 



Az iskola már kezdi
szorítani a lábam.
Ezért is sántikálok,
főleg rosszban.
Vagyis, csak úgy sántikálok,
minden hátsó gondolat nélkül,
különösen csütörtökön.
El is késem, persze.
Nem én tehetek róla,
hogy éppen csütörtökön
az első óránk matek!

 
Első oldal | Előző oldal Ugrás erre az oldalra: Következő oldal | Utolsó oldal