Császár László: História / Grószfater No. 2.
História
Grószfater No. 2.
picinyke volt
szikár szívós
agyon se lehet
csapni mondták
mégis elmúlt
magától
tán negyvenkilós
kőkemény
alföldi
parasztember
karrierje szépen ívelt
tizenhat lehetett talán
kitántorgott csikágóba
a fényes jövő
helyett
vasmunkás lett
fémkígyó pofozgató
acélbotokkal terelgette
az izzó csöveket
angolul
egy szót sem
nem elvből
csak úgy
nem költött
semmire
nyelvtanárra se
küldte haza
a kicsi dollárokat
szintén
aprócska
mátkájának
lett belőle
két ház
meg néhány
holdacska
mint a mesében
mert ugye
mindannyian
parasztok
vagyunk
lelkünk mélyén
éhesek a földre
nőre férfira
érintésre
simogatásra
meg sokminden
másra
aztán a nagyi
megkapta behívót
tizenegyben
hazajött
lehúzott három évet
egy elátkozott
egyenruhában
éppen leszerelni készült
hát nem kitört az első
vitték is ki
a keleti frontra
a halál
fagykirakatába
ott is nagyot győzött
hadifogoly lett
málenkijrobotos
bár tán akkor ezt
még másképp
becézték
lehúzott ez az életművész
akitől a nyernitudást
részben megtanultam
vagy három évet ott
született nyertes
aztán simán hazajött
elvitték vlagyivosztokba
onnan hajóval
megkerülték a fél világot
marcopolo hozzá képest
pöttömpopey
szánalmas pólógrafika
a szuezi csatorna
persze éppen
zárva tartott
mint mindig
amikor nyitva kellene
lennie
harcoltak akkor ott
mint rendszerint
valakik valakikkel
valami
nagyon kardinális
kérdés miatt
mert ugye
örök küzdelem
az élet
afrikát megkerülve
meg megállva
a hajókázás is
eltartott
vagy két esztendeig
inkább
nem is adom össze
persze később
elvettek tőle
mindent földet
házat is
rohadék kulák
mondták
erre ő elment
kerékkopogtatónak
a mávhoz
előreszaladtam
az időben
ugrom is vissza
hazaért
a szikár asszonyka
megvárta őt
ki tudja
miféle kémia
működött közöttük
tíz gyerek jött
maradt életben hat
ekkora volt a szórás
amikor igazán
megismertem
már évek óta nem
szólt senkihez
még a kocsmában sem
aludt az istállóban a lócán
a tehén mellett
talán úgy gondolta
emberibb ott
a szag
egyszer aztán
a parasztverandán
ölembe ugrott
egy szeretetéhes macska
kukorékolt
leültem a néma ember mellé
olyan ócska
giccses a kép
mintha most találtam
volna ki
csámpás dilettáns
pedig nem
jött egy kutya
bégetett
a disznók meg
fergeteges
mekegésbe kezdtek
sejtettem baj van
az ember
a nagyapám
megszólalt nekem
mint senki másnak
ott ültem kis gumis
csokornyakkendőmmel
fehéringecskémben
mint egy megilletődött
kisdobos
megtiszteltetve
elsírni se mertem
magam
akkor mesélte
el mindezt
úgy mondaná
ezt ma a bulvár
exkluzív
nincs meg
ez a sztori
másnak
aztán jó húsz év múlva
ismét odakeveredtem
abba az alföldi faluba
nagyapámat akkor
láttam utoljára
az aktuális barátnőmmel
voltam aki történetesen
zsidónak született
volt is némi felfordulás
a faluban
a válságkezelésben
már akkor is
vérprofi voltam
elintéztem
ideje lett a lefekvésnek
ágyba is bújtunk
ahogy illik
röfögtek a malacok
gágogtak csipogtak
és egyéb hangokat adtak ki
mindenféle vidéki állatok
mondatja velem
az urbánus
bunkóság
szóval
állati hangok voltak
meg emberiek
szeretkeztünk
azzal a lánnyal
abban
a százéves parasztágyban
autentikus
dunna alatt
mellett
felett
később kiderült
a picinyke nagypapa
lábujjhegyen állva
spiccelve töpörödött
balettáncos
leskelődött
a hálószoba ajtajára vágott
ablakon át
mindent látott
hogyan készül
szótlanul
kis gyönyörrel
rettentő szomorúsággal
a micsoda
jövőnek hívják
talán
gondolhatta
de bevallom
ebben is tévedett
a jövőt
valahol másutt
mások
másképp
Megjelent: 2016-06-13 07:00:00
 |
|
Császár László (Budapest, 1953) költő, újságíró, szerkesztő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
