VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Dinók Zoltán: Írói irigység
Álmosan főzött magának kávét. Csak pár falatot reggelizett. Író barátja, a halott Jenő járt a fejében. Szájában a falatok összeestek. Valami gondolat nem hagyta nyugodni. Jól ismerte az ezotériát. Szerinte Jenő szelleme megszállta. Nagyon közel álltak egymáshoz. Így Vilmos azt gondolta elmegy egy táltoshoz. Bár pénze nem nagyon volt az ilyen szellemlevételekhez. De tulajdonképpen nem volt biztos benne. Kideríteni viszont szerette volna. Aztán úgy döntött Vilmos úr, hogy kimegy hozzá a temetőbe. Legutóbbi halottak napján sem járt nála kint. Talán ezért is van ez az egész. – Ha majd kimegyek hozzá a temetőbe, biztos megnyugszik a szelleme! Így egy hétfői napon egy csokor rózsával kiment a városszéli temetőbe. Egyedül volt, ez kapóra jött neki. Minden jó szót elmondott, mintha pap helyében lett volna. Nyugodt szívvel tért haza. Vilmos a következő napokban remekül érezte magát. Egyre több sikere lett. Jenő nem is volt olyan nagy író, mint ő – talán ezért is szállhatta meg a szelleme. De ez mind csak feltételezés. Nem volt őrajta semmilyen szellem. Egy lap azonban ismerte Jenőt s Vilmosnak megírták, mintha szándékosan Jenőt utánozná. Az író erre megsértődött. – Még hogy utánozom! Nincs nekem arra szükségem! Vagy talán tudat alatt utánzom? Maga se tudta mi az igazság. Úgy gondolta elmegy egy szelleműzőhöz. Egyszer mikor lefeküdt, fura álmot látott. Jenő jelent meg neki. – Igenis utánzol engem! – mondta a hang. Vilmos azt mondta: – Nem utánozlak! Ne tagadd le a Jóistent is! – Én nem tagadom! De te ne utánozz engem! – Rajtam van a szellemed? Jenő nem válaszolt. Eltűnt. Reggel amikor Vilmos felkelt, biztos volt benne hogy rajta van Jenő szelleme. Úgy döntött elmegy egy táltoshoz. Szegedről felutazott Pestre s a táltos azt mondta – valóban rajta van a szelleme. De le is vette. Abban a pillanatban ahogy levették Vilmosról a szellemet, fellélegzett s sokkal jobban és felszabadultabban érezte magát. Fáradtan tért haza. Álmában mikor megjelent Jenő már csak annyit mondott: – Nem menekülhetsz! Az írásaid úgyis engem tükröznek! Nem fogod becsapni a szerkesztőket! Majd eltűnt. Vilmos felriadt. – Hiszen levették rólam a szellemét! Nyugtatót vett be, majd visszafeküdt. Fogta a tollat s füzetbe írt. Egy olyan novellája jelent meg így a közeljövőben Vilmosnak ami már az ő saját gondolatvilága és témaválasztása, aminek már semmi köze nem volt Jenőhöz. Aznap éjszaka – mikor ezt a novellát írta – megjelent neki ismét Jenő. Így szólt hozzá: – Látom, magadat adod. Most már semmi kifogásom nincs ellened. Elismerem tudásod s kérlek ne haragudj azok miatt, amiket mondtam neked! – Hát persze! – dadogta Vilmos, s a szellem eltűnt. Ahogy felkelt, szokásos tennivalóit tette, s egyre jobban elgondolkodott Jenőn. Most már egyensúlyban vannak mindketten. Nincs köztük harag.
Megjelent: 2016-06-11 16:00:00
|
