Keresés a honlapon:

Aranyi László: A költő és a vers

 

Egykor fulladozva röhögtem a költőkön.

Ihlet és áhítat,
átszellemült pofázmány,
félrecsúszott nyakkendő,

nyitott slicc,

szánalmas degenerációi
ősi legendáknak.

A vers: élőlény.
S ha idétlen szörnyszülött is,
alkotójától függetlenül létező
valóság.

„Ez a puhány polgár kreált? Ez a
két lábon járó szerencsétlenség?

Esküszöm, rovartűre tűzöm!
Tökétől-pöcsétől megfosztom!”

Ekkor a költő már új kötetét dedikálja,
félrecsúszott nyakkendő,
nyitott slicc,

s vers-elvtárs nyüszítve hátrál
a nyomtatott szöveg-áristomba.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2016-06-02 07:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.