Miszlai Gyula: Júdás sír
Megtagadjam Pétert?
Kiért majd háromszor rikolt a kakas.
És Jakabot, Zebedeus fiát?
Kivel együtt játszottam, karikáztam
a porban.
Megtagadjam, kit a bolond nép úgy istenít: Jeshuát,
a názáreti ácsot?
Csak ne lenne beteg,
ne lenne beteg földem: szülőanyám.
Utcák üszkén, akasztott emberek,
a tankok, lomha elefántok, körbevették a szent várost.
30 ezüst, 30 ezüst, nem árulásbér, kitüntetés!
népemnek áldás lesz áldozatom!
A kopasz Heródes degeszre tömte tömlöceit,
éléskamrákat üres zsebekké fordította ki.
A fattyú rabbi meg rontást hozott,
testvér testvér ellen feszült, mi jött?
bitangok lázadása, széthúzás.
Vér lesz majd
a Szanhedrin előtt, pusztákban síró anyák,
én most elleneimmel tárgyalok,
lesz
iskolapad, kenyér, a homlokok közt újra rend.
És meghozom áldozatom majd
az olajfaligetben.
Megjelent: 2016-06-04 07:00:00
 |
|
Miszlai Gyula (Szekszárd, 1955 – 2020) költő |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
