Közel lehetnék, Uram, egészen közel, de látod, egyre csak távolodom.
Ez a busz is, amire, úgy látszik, tévedésből szálltam fel: ha úgy van kedve, letér megszokott útvonaláról, és elindul velem lefelé a bokrokkal és fákkal benőtt hegyoldalon. Az összeboruló ágak recsegve-ropogva karistolják a jármű páncélját, de az mintha lánctalpon járna, átgázol minden akadályon.
Hogy megváltozott itt minden, állapítja meg a sofőr kedélyesen. Döcögve bugyborékolnak elő belőle a szavak, mert épp egy lépcsőn bukdácsolunk l e f e l é.
„… aki azt hinné, hogy a nagy emberekkel az új kedvezések
elfeledtetik a régi sérelmeket, téved.
Tévedett tehát a herceg a választásban, s ez végső
romlásának oka.”
(Nicolo Machiavelli: A fejedelem)
Magamra maradtam…
A tábor a völgyben terült el, közvetlenül a hegy lábánál. A sátrak között őrtüzek világítottak, az strázsák elnyújtott kiáltásait szétszórta a szél.
A herceg már két napja állomásozott Romagna déli részén, de senki sem tudta, mire vár. Rómából reggel érkezett a követ a hírrel, hogy a pápai hadak elindultak, de úgy tűnt, mintha a herceg figyelemre sem méltatná.
A víz áttetszően tiszta volt, és vakítóan verte a mólón gubbasztó pecsenye barnára sült horgászok képébe az augusztusi napsugarakat. Nem voltak sokan, inkább csak az a néhány messziről jött üdülővendég, akik hazatérve szerették volna elkápráztatni a barátaikat széttárt karokkal mutatva, mekkora halat fogtak a Balatonon. Nem a faluvégi, vagy városszéli bányatavon, ahova mindig csak a felét telepítik annak, amit a faliújságra kiír a horgászegyesület elnöke, hanem azon az igazi, nagy vízen, Közép – Európa legnagyobb állóvizén, a Ba – la – to – non. Igen, ott, ahol az a híres – nevezetes balatoni fogas lakik. Mert az aztán az igazi hal, minden süllők királya, minden horgász legmerészebb álma, a fogas.
Mike minden pénteken fociedzett pajkos társaival. A fiú ma is megrendezésre került.
Szeretett a labda után rohanni, mert egyszerre csak egy dologra kellett koncentrálnia. A mai meccs végén ő győzött, ezért az öltözőbe izzadva-viháncolva érkezett sporttársaival, akik elismerőn veregették vállba. Nagyon irigyelték képességeit, izmos mellkasát, popsiját.
Volt egyszer, hol nem volt, volt egy fiatal román-magyartanár, inkább közép-, mint magas termetű, vállas, erős ember. Úgy hívták, hogy Nagy Pál. Névrokon? Nem, kérem tisztelettel, ez bizony én magam vagyok. Nagy elvtárs, illetve domnu’ profesor[1], ahogy akkoriban neveztek. Istenem, de rég volt az a bizonyos szeptember, amikor elfoglaltam első munkahelyemet Dohon[2].
1966 szeptember. A Nagyderzsidáról Zálnokra vezető úton két fiatal, Maja és én lovagoltunk az apostolok lovain.
A szittya magyar földön sok gaz terem. Mivel élen járunk, és a gaz termelésben világviszonylatban is az első tíz nemzet között vagyunk (!), nem véletlen, hogy nemesítésükkel, és osztályozásukkal is az elsők között foglalkoztunk.
Szaporításukra a környező államokban is láthatunk példát. Élen járó országok, ahol sikerrel alkalmazzák a gazosítást (zárójelben gazul is szerepelnek az országok nevei): Ausztria (Osztrákba), Németország(Németbe), Svájc(Óóóó), stb.
Az ablakon át, bejött a Nap a szobába, tovább a széken, túl az asztalon és sárgán belemázolt a falba, aztán, az ágy fölött balra, elment valahová, lehet, vacsorázni, felfalni téged, hogy azontúl várjak, miként a varjak állnak őrt éjjelenként az alvó fákon.
és megemel ne méricskéld mennyire öt centi is mérhetetlenül távol van a földtől és hihetetlen közel az égbolthoz egyszer csak megtörténik rezonálni kezdesz hullámokra és kilépsz a síkból valószerűvé válsz a térben eggyé érzed magad velük fölismered együtt történhetsz te is csupán arra kell vigyáznod hogy minél később engedd el ami megérintett bár nem tudod nem elengedni mégis végleg nyeregben vagy mióta elég felidézned a puszta képzetét hogy megérintsen megemeljen és együtt rezegve megtörténj újra meg újra
a kezeit nézi a nagy inas eres kezeit emelni se tudja pedig tíz éves alig múlt amikor már kapált tizenhárom évesen zsákolt a malomban tizenöt évesen aratni járt tizenhat évesen jött a bánya először vizet hordott később csillés lett utána vájár és harminc évet lehúzott a szénfalon megnősült
hajnalban még hozzám gömbölyödsz mint falhoz a fecskefészek mint kötésen a vér átszivárogsz s jut számodra egy kicsi végtelen reggel pedig összeszeded a szétszórt holmikat már nincs aki utánad nyúljon – különben sem bírnád elviselni – marad a suttogott szavak szétpattanó buborékja s a szunyókáló emlékezet
Végül is, ez volt az első alkalom, hogy abból profitáltam, hogy anyám rühellte a származását. A Setzer nagyi ugyanis sváb. Hilde Setzer. Hilda, de a szomszédok Hildének hívják. Anyám anyja, sváb faluban, sváb kendővel a fején és sokszor svábul beszél. Főleg a papival beszélt svábul. Groszfati gyújtóst hasogat, menjetek hátra, köszönjetek neki. Anyám nem volt hajlandó ilyen szavakat kiejteni. Apukának hívta a fatiját, anyukának a nagyit. Most is így hívja, meg néha mamának. A groszfatit meg sehogy, mert már régen meghalt.
Az emberek… arról vitatkoztak egymással, vajon hova lett a rómaiak gazdagsága.
…
Akik megérik az időt, amikor Iustinianos eltávozik az életből( ha ember), vagy elhagyja az élők világát (mint a démonok fejedelme), azok majd tudni fogják az igazságot…”
(Prokopios: Titkos történet)
A hír lassanként elterjedt a Városban.
Egyelőre még csak suttogtak róla; a thermákban a gőz vitte szét, a piacokon kofák adták tovább; a kocsmákban katonák, őrök egy-egy elejtett szavából sejtették – de bizonyosságot még nem szereztek róla.
És volt idő, hogy csurrant nedve, mint a vér, ha megvágtuk kezünk. Tavasszal a diófaág rossz vízcsappá változott s csöpögni kezdett legott, ha metszőolló vágott rá sebet, ontotta kristálytiszta, édes nedveit, hogy szinte elvérzett belé a fa. Így támadott a vers is hajdanán, nem kellett biztatás, tombolt a nyár, levél levél után és szinte kérkedett a lomb, a zöld erő a fán. De mára minden megcsitult, lelassult, fonnyadt és aszott. Ma már az őszi kedv, az őszi nedv ürügyre vár csupán s csonthéjba zár, ha zárul szándék s ambíció. Levél pörög s ha hull az édes termés, a dió, fáj az is – kopog, kifoszt, elejt a szó.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
