Itt keresd, nem-létezése helyén. Ha rád szólnak, tégy úgy, és vedd észre magad! Rá fogsz ismerni, akiből mindennel és mindenkivel együtt következel. Ahol megérinted, az a legmélyebb pont. Átveszi tőled a nehézkedést: innen már csakis fölfelé zuhanhatsz, egészen önmagadig. Egód görcsét feloldva esélyt nyersz fényre váltani az elkülönültség sötétjét. Rajtad áll, mihez kezdesz vele, miként az is, hogy mások terhén osztozva megőrizd a súlytalanság állapotát. Igaz, nem avatkozik beléd, de magadra utalva is végig vele maradhatsz.
Nem tudhattam, ezt nem tudhattam. Számban hűlnek a szavak, mondhatná őket más is, akárki. Megfosztva gesztusaimtól, jól ismert, begombolt pózaimtól hogy titkolhatnám tovább: cipőmről leporlott a sár, nem jelöltek meg az utak, amelyeken hiába próbáltam hagyni lábnyomot. Nem tudtam, nem tudhattam, hogy fagytól óvott gyökereim alig mélyedtek talajba — utánam még a vízözön sem. Nem hittem véthetni még irányt követve; nem tudhattam, hogy érintetlenné tesz érintésed. Újra kell alkotnom magam: még nem tudom, milyen leszek. százszor is ellen- őrzött térkép jelzéseit
Elmaszatolni, mielőtt még szemet szúrhatnának túlzottan határozott kontúrok. A sarkokat rutinosan lekerekíteni, majd az egésznek elvenni az élét, épp annyira, hogy értelmezhető maradjon – ha már fel- színre vergődtél vele –, és persze elegendő játékteret hagyni, hogy többnek tűnhessen önmagánál. Némi bíbelődés még az áttördeléssel, amíg az obligát tizenegyesek ki nem jönnek, hogy azután illendő távolságot tartva méregesd: egészen olyan megint, de nincs benne oktalan kockázat, hiszen most sem az.
Óvatlanul túl messze merészkedtél. Nem gondoltad végig, hogy van olyan pont, ahol nem lehet befejezni, csak abbahagyni. Innen bűnök rutinos összjétéka nélkül visszafelé sem vezet út. Mennyire ügyeltél, kínos helyzetbe ne kerülj — hogy teremthetnél akkor tenmagad? Már éppen eléggé nyomaszt a felelősség közérzetedért. Szavak helyett alkalmas gesztus után kutat az önérzet, amellyel presztízs- veszteség nélkül kikeveredhetnél. Hasztalan. Így sincs maradásod, döntesz kelletlenül. Megkönnyebbülsz, amikor ráébredsz mégis: itt fogsz gyökeret verni.
Érvényedbe került, hogy végül rátalálj. Addig kerested, míg az ellenállásnál már csak te lettél könnyebb. Egy pillehálón fönnakadnál, nem hogy kusza szövevényen.
Visszavezényelték az egységet és elméletileg készenléten volt. Nem sokat pihentek az elmúlt időszakban. Hatvan rendőr nézett egymásra kissé bambán. Nem azért mert közmondásosan bunkók, hanem azért mert Felsőzsolcán már csak csónakkal lehetett közlekedni, ők pedig tenni akartak.
Kivittem az államtitkárt árvizet nézni és ledöbbent a különbségeken. Nálunk időben kapcsolva megelőztük a bajt, máshol meg a totális fejetlenség uralkodott. (Nos a vízügyesek – finoman szólva – nem voltak a helyzet magaslatán.) Mezőkövesd a béke szigete volt.
A kis tűzoltó csapat átvágott az edelényi híd fölött hömpölygő Bódván, amit tátott szájjal fényképezett néhány bámészkodó és a fejüket rázták a rendőrök. (Őket azért szögezték ide, hogy itt ne menjen át senki. Mert életveszélyes.) A tűzoltóknak viszont dolguk volt a túloldalon. Már csak ott állt a gát. A jobboldali részen ereszig álltak a házak a vízben és ezt a csoport parancsnoka személyes sértésként élte meg. Néhány hete azt ígérte a szivattyúzás és utómunkálatok közepette a síró öregasszonynak, hogy minden rendben lesz. Nem lett.
Ha vers maradna csak már, csak ez maradna minden, te dallamokba bújnál, de tollba mond a vérem, te százfelé szakadnál, de szűz papír a szívem, a szaggatott vonalnál tépd ki, ...ha kérem.
Ez a webhely a Google és a StatCounter cookie-jaival kínál szolgáltatásokat és elemzi a forgalmat.
Az IP-címed és a felhasználói ügynököd a teljesítmény- és biztonsági mérőszámokkal együtt
megosztásra kerül a Google-lal és a StatCounter-rel a szolgáltatás minőségének biztosítása,
a használati statisztikák elkészítése, valamint a visszaélések észlelése és megoldása érdekében.
A honlap további használatával elfogadod ezeket a feltételeket.
