Videó


Újdonságaink




Keresés a honlapon:




Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Marton-Ady Edina: Tintaszag

 

Megébredt. A félhomályban hangok kavarogtak. Régen hallott, elfelejtett hangok. Ritmusba zárt betűhalmazok. Hintaként libbenő mondatok. Ez ébresztette fel. Valahonnan fény derengett, a körvonalak kivehetetlenek. Olyan hosszú volt az álom. Elveszett minden realitás. Körülnézett. A sorok közt, senki nem járt. A könyvekből óvatosan szivárgott elő a tintaszag. Régmúlt gépek nyomtatta emlékezet. Porszemek táncoltak a fényben, szikrázva felragyogtak, majd újra belesimultak a szürkeségbe. Kinyújtózott. Elgémberedett tagjai megfeszültek a bőr alatt. Porvihar. Valaki felmorran valahol. Mély hang. Zizzen egy lap. Újra csend. Piciny, halk beszéd szüremlik, suttogás. Fülelni kezd. Szomjazva próbálja elkapni a szavakat. Közelebb. Kicsit közelebb. Körülnéz. Talán segíthetne valaki. Talán jön valaki.

Becsukja a szemét. A test megfeszül, valami elszakad, most nem számít, egész létezésével odakoncentrál, pont oda. Vetődik, elvéti.

A nő unta a hangokat. Nem ragadták magukkal, ott maradt, a merev, öreg kávéházi széken. Kényelmetlen pózba merevített lába élénken tiltakozott, masírozó hangyák remegtették az izmok és inak szöveteit. A görcs egyre elviselhetetlenebb lett. Hátratolta a székét. Halk nyikorgás. A mellette ülő férfi rosszalló tekintetet vetett rá, ő pedig érezte, a fülei égni kezdenek és arcát elönti a pír. Egy ügyetlen elnézést motyogott, majd szinte belevetődött a mellette húzódó, p és r betűvel megbélyegzett könyvespolcok közé szorult félhomályba. Ott megállt egy pillanatra, amíg zsibongó mellkasa elnyugodott. Tekintete a széket figyelte, amin az előbb ült. A szék odakint, a folyosó vékony sávjában nyújtózkodott. A fény végigsimogatta enyhén kopott anyagát, árnyékokat vetett a háttámlába faragott ornamentikára.

A nő a félhomályban otthonosan mozgott. Szeme a könyvek gerincét kutatta, ide-oda ugrálva, apró félmosollyal fürkészve a címeket. A sorok között szétterült a csend, csak itt-ott törte meg a beszüremlő felolvasás. Ujjait a könyvekhez érintve lépkedett. Az egyik sor közepéhez érve megtorpant. Pár lépéssel előtte egy könyv hevert a földön, szétterülve az öreg, sötétbarnára koptatott padlón. Körülnézett. Senki. Odalépett, felemelte. A vékony gerincű, öreg könyv puhán simult bele a kezébe. Kinyitotta. A hártyavékony, ezüstösen derengő papírlapok óvatosan engedtek az ujjainak és szétnyíltak. Gótikus betűkkel szedett sorokba kapott a tekintete. Csodálatos ez a könyv. Arcához emelte, orra szinte már érintette a papírt. Mélyet szippantott. Csukott szemmel, óriási kortyban nyelte le a levegőt. Zavarba jött. Úgy érezte valami hatalmas szenvedély lángol fel benne. Valami zsigeri, öröktől kapott intimitás. Megnyalta a szája szélét. Melléhez szorította a könyvet. Birtokolni akarta.

Visszasétált a sorok között, a könyv lapjai halkan zizegtek, ahogyan a kardigán gyöngyház gombjai újra és újra hozzájuk értek. A székhez érve visszagömbölyödött a halkan sodródó mondatok közé, ölébe rejtve a könyvet. Kezét rajta nyugtatta és hagyta, hogy a gondolatai magukkal ragadják. A lámpákból kiömlő fény lassan tapogatta át a bőrbe kötött, öreg lapokat. A néhol szamárfüles lapok halkan felkacagtak.

  
  
 

Marton-Ady Edina (1979)

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.