Simon Adri: Lali karácsonya
Karácsonykor minden évben
rengeteg piát veszek mert
át kell mennem anyámhoz
illetve nem lenne kötelező
de át szoktam menni
egyrészt épp a nem kötelezősége
miatt másrészt mert különben
még többet inna az anyám egyedül
így meg én is vele tartok
s kevesebb az egy főre
jutó alkoholmennyiség
mintha külön-külön innánk
az anyám persze nem csak
inni tud hanem beiglit
sütni is meg rácpontyot
halászlevet kotyvaszt tele
ikrával ahogy szeretem
az öcsém nem bírja ezeket
náluk otthon főz az asszonya
és szerintem azért nem szereti
anyám főztjét mert
a rabszolganője vagy minek
is nevezzem reformkonyhát
üzemeltet otthon
megrogyasztó lehet
francia salátát tálal meg
csirkemellet grillez meg
csicseriborsókrém-levest főz
egyszer náluk karácsonyoztam
de soha többé nem megyek oda
az első pohár tartósítószer nélküli
őszibaracklé után magával rántott
a hasmenés
anyámmal megkóstolunk egy
diólikőrt amit kizárólag erre
az alkalomra tartogat három éve
isszuk ugyanazt az üveg
diólikőrt máskor meg sem
szagolja aztán bontunk egy sört
anyám a Gold Fasslt szereti
én karácsonykor a Tuborgot máskor
jó az Arany Ászok is
aztán megkóstoljuk az előző
nap rengeteg mákkal és
mazsolával sült beiglit míg
a vibráló képernyőn fut a
Végtelen Történet amit
minden évben megnézünk
szerintem bugyuta film
ugyanazokat a részeket
ismétlik folyton mintha
elsőre nem fognám fel és
értelmi fogyatékosnak
néznének és pont ezért
nem is értem igazából
nem tudom követni és
összerakni sokadszorra
sem de anyám szereti
mindig könnyekig
hatódik mikor látja
a film alatt felbontjuk
az első bort anyám
Egri Merlot-t iszik
ilyenkor én mondjuk nem
szeretem annyira mert gejl
de egyszer az évben
megveszem neki és
eliszogatok vele
a film végeztével anyám
tálalni szokott s ekkorra
már fátyolossá válik
a hangja a tekintete is
elérzékenyül áthatja a
karácsony szelleme
a tévében közben kezdődik
a következő obligát
nyál a Copperfield Dávid
ami egy újabb üveg bor
kinyitására sarkall
minket anyámmal
közben csendben később
anyám csacsogásától
fűszerezetten nyeldekeljük
a halászlevet anyám
továbbá a könnyeit
a lé sűrű és zavaros mint
a sajószentpéteri éjjel épp
csak kutyavonítás nem
hallatszik a kuktából
a haltestek a vacsora
kezdetén még egyben
vannak de ahogy hűl
ki az étel és mártogatjuk
bele a merőkanalat egyre
inkább szétesnek
állagra nézve undorítóvá
ám ízre egyre zamatosabbá
válik a vacsora
és mivel egyre finomabb
általában el is pusztítjuk
kettesben az egészet
a rácponty megmarad
másnapra – másnapos
gyomrunkat elcsitítja
feltéve hogy nem sikerül
túl zsírosra és terheli
tovább a májat jót tesz
neki a fél napos szikkadás
a sütőben
anyámnak pedig
nem kell másnap is főznie
nyugodtan poharazgathatunk
együtt estig
reggel gyógysörré nemesülnek
a szentestéről megmaradtak
– karácsonykor tisztességesen
bevásárolok – olyankor
kisimulnak az idegpályáink
a hideg sör lehűti a felforrósodott
lüktető neuronkötegeket csillapítja
a benső remegést a karok s a
lábak sajgását
megéhezünk és eszünk megetetjük
együtt a csirkéket s aztán
a macskákat is naná hogy
szeretik ők is a halat
hogy is nem akad
a szálka a torkukon
sosem
anyám nem tud szálka
nélküli hallal bánni
tán nem is akar
az evés alatt megeredő
trécselése hozzátartozik
az alattomos halcsontok
fogak közüli kimenekítésének
türelemjátékához
nála nem lehet gyorsan
enni csak úgy befalni
a pontyot bármily éhes
is az ember
talán nem véletlen hogy én
vagyok az egyetlen vendége
kivéve ha átjön hozzá
az öcsém is
az öcsém egy fasz mert
senki nem érdekli őt
saját magán kívül
a neje sem azért
rabszolganő mert én
nem szeretem őt
hanem mert olyan
égbegágogó liba volt hogy
hozzáment az öcsémhez
annak első szavára arra az
első gúnárnászsikolyra
ami aztán teljesen rossz
irányba terelte az életét
nem akarok belekotnyeleskedni
mert az ő dolguk
de amikor az öcsém
hazavitte magával a Sárit
a Sári egy világraszólóan
helyes nő volt
továbbá szép és
ölelnivaló – amilyen
manapság a legkülönfélébb
fogyókúrái és gusztustalan
főztjei ellenére sem tud
lenni – figyelmes és
kedves is nem ilyen
mániás depressziós
primadonna
ellenben amikor kettesben
találkozunk véletlenül
– illetve véletlenül gyakran
a kozmetika felé sétálok
ahol kozmetikus a Sári
és hatig tart a műszakja –
és megállunk beszélgetni
vagy elkísérem
nyugodt és jókedvű
ezért is gondolom hogy
az öcsém tehet a változásról
az öcsémnek esze van de a lelke
nem érett meg a világra
Sárira meg semmiképpen sem
nem is fog ezt pontosan
tudom igazából hülye
volt a Sári hogy habozott akkor
három éve
és nem engem választott
pedig én is hazavittem
volna de neki az Árpi kell
azt mondta –
szerintem az Árpi újonnan
felhúzott tágas és ronda
kéglije kellett de ezt nem
mondtam a Sárinak
inni meg aztán
ők is tudnak sőt szívni is
azt én is szoktam
mióta a rendszerváltás
következtében Magyarországon
sem nagy erőfeszítés
drogokhoz jutni
no persze nem vagyunk
mi kemény narkósok de
füvezünk rendszeresen
pár éve utánanéztem a neten
kérdezte a Feri is hogyan kell
termeszteni otthon
a marihuánát különben
nagyon sokba kerülne
nekem a fatelepen épp csak
annyit fizetnek hogy
ne kelljen anyámtól
egyfolytában kölcsönkérni
ahogy még két évvel ezelőttig
is annyira nem volt
munka a faluban
igazából város ez a hely
ahol élek de ha nem baj
én csak falunak hívom
néha bemegyek Miskolcra
fát eladni vagy cserélni
szénre
na az tényleg egy város
Sajószentpéter nem város
szóval kendert nevelni nem
bonyolult magok kellenek
hozzá meg tejfölös
dobozok
habár nem szoktam
tejfölt enni mert azt
csak a paprikás csirkébe
rakok
olyat meg csak anyámnál
eszek a születésnapomon
de akkoriban mikor
belefogtam a kertészkedésbe
két hétig tejfölös kenyeret
vacsoráztam a dobozok miatt
el kell vetni öntözni
kitenni a kertbe vagy a
gangra és kész
ez mondjuk csak
nyáron működik amikor
meleg van és tűz
a nap
így termeltem a gangon
vagy harminc pohárral
augusztusban is
ha kikel és felnő
valameddig elég ha
elfogy megvárom a
jó időt
apám utoljára nyolc éve
karácsonyozott velünk
anyámat majdnem halálra
egzecírozta és zsarolta –
puszta kötődésből perverz
volt azt hiszem soha nem
tudta kimutatni a
szeretetét
amit kimutatott az nem
az volt hiába hitette el
valami beteg démona vele
hogy amit tesz az jó
végső soron ezért jobban
sajnálom őt még anyámnál is
nem gonosz ember de
haláltusájában fetreng
az embersége
anyám fájdalmán és
reménytelenségén ez persze
sosem segített
mindegy most már merüljön
feledésbe a fájdalom legyen
a múlté apámmal együtt
ő elment örökre most
pedig ünnep van
anyám meggyújtja az
ádventi gyertyákat meg a
kínai karácsonyfaizzó-sort
a fenyőjén
egyfolytában féltem hogy
egyszer megrázza az a vacak
mindig kidobom mikor
lebontjuk a fát ő pedig
minden évben újat vesz
fát mindig töveset díszít
úgy sokáig szép marad
aztán valahová kiültetjük
akkor jövök legközelebb mikor
anyám hív menjek át
ültessük ki a fát az erdő
szélére
következő évben majd újra
kiásom s megint anyám
karácsonyfájaként fog
világítani pár hétig
Megjelent: 2014-12-11 08:00:00
 |
|
Simon Adri (1974) költő, a Veranda Művészeti Csoport alapító tagja.
A Holdkatlan Szépirodalmi és Művészeti Folyóirat szerkesztője. |
Ez a Mű a
Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.
