VideóA Danubia Televízió videója Keresés a honlapon: |
Rimóczi László: Lovak ünnepe (2. részlet)
Mike minden pénteken fociedzett pajkos társaival. A fiú ma is megrendezésre került. Szeretett a labda után rohanni, mert egyszerre csak egy dologra kellett koncentrálnia. A mai meccs végén ő győzött, ezért az öltözőbe izzadva-viháncolva érkezett sporttársaival, akik elismerőn veregették vállba. Nagyon irigyelték képességeit, izmos mellkasát, popsiját. Hiába feszült a rengeteg tetterő, megállt benne az ütő, amikor megpillantotta, mi várja odabent. Vera az öltözőfémszekrénye előtti padon üldögélt, ugyanazokkal a jóképű női mellekkel, melyeket Mike annyira kedvelt. A szufla szusza. - Vera... – nyögte rökönyödve a buta fiú. - Én vagyok – pattant fel a csaj. - Nahát, Vera, te ma korlátlanul nézel ki – nem sok őszinteség volt ebben a bókban, annál inkább korlát. - Mit keresel te itt? Azt hittem, összerúgtuk a port valami miatt. - Beszélnünk kell. - Én is azt hiszem. A fiú kérdőn nézett rá. - Ne nézz rám ilyen kérdőn! – ellenkezett a Veralány. - Nem értelek! A srácnak lezuhant az arca, csak nézett maga után, agya egészen kishelyen jöszmékelt. Röviden és egyértelműen felelt: - Dehogyis! - Nem vagy tisztességes férfipartner, és ezzel te is tisztában vagy! - Önzetlen érzelmeim elidegeníthetetlen és részrehajlást nem ismerő tárgya nem kevesebb, mint TE! - Ne nézz már pillangónak, csurikám! – váltott gúnyosra a lány, majd előreszúrta szemeit, mint aki látószervvel kíván házkutatást tartani a másik fejében. A fiú idegesen a törülközőjébe fújta az orrát. - Nem fogok kedveskedni hozzád ezentúl – folytatta Vera rendületlenül - Nem közeledek semmilyen szinten. Ó, mennyi fényes és reprezentatív ágybéli kedvezménytől esel el így! - Miről beszélsz??? - Remélem, szereztem neked jó néhány álmatlan éjszakát. A szememben felkerültél az elkerülendők listájára - a szép lány varánusz-arcnak adta kölcsön fiatalos vonásait. - A lényeget! – Mike kezdett felborulni. - Kíváncsiságból rákaptál a kurvahúsra! A kapcsolatunk alatt!! EZ A BAJ! A lány hangja üvöltéssé fokozódott, szabadulni próbáló vadkolibriként vergődött ide-oda a visszhangos sportöltözőben. A fémsportszekrények kérdőn néztek össze, akár a szépséges fiúk a zuhany alatt. - Vera – kezdte Mike. – Te teljesen el vagy tájolva, baszd meg! - …és ha nőebolát vagy rüfkét kaptál tőle? Becsapósan ágyba bújtál volna velem utána is?? - Van bizonyítékod? Nincs. Akkor kussolj. - Nem kussolok. Nesze! Vera előkotorta farzsebéből az erősen megviselt noteszt és a fiú arcába dobta. „Jé, a noteszom, az arcomon, már mindenhol kerestem” – gondolta, de a kötet már ment is tovább a kövezet felé, a gravitáció is kíváncsi volt az igazságra. Vera mozdult, felvette a jegyző-könyvet, és sebesen a bizonyíték-monogramhoz lapozott, majd Mike képébe tolta. A fiú jól látta az edzője monogramját: M. V. azaz: Michalengelo Vinterfuk. - De ez még hagyján – halkított magán a lány – Az rendben, hogy vele háltál, de MIÉRT KELLETT MEGÖLNÖD?? Féltél, hogy megtudom? Mert egy halott már nem árulkodhat, hiszen ha valaki meghal, talán örökre meghal. - Hol voltál ekkor és ekkor? – kérdezte Vera, a kis nyomozónő. - Ezt én is kérdezhetném tőled! Te kiragadtál valamit a szövegkörnyezetből. Kettős csend. Töprengési szünet. Gondolatokat kell összefésülni. A megkezdett magatartás a habozás gyakorlása. A lány elbizonytalanodott, majd a kézműves gyűlölet újra karommá görbült az arcán: - Te fajtalan. Téged be kéne záratni. - A szádat kéne bezáratni. Én a könnyeiddel küszködöm. - Menj a picsába! - Te csak ne mondd meg nekem, hova menjek! – kiáltotta Mike, bár nem egészen ezt akarta mondani. Jól szétestek a dolgok. A gyenge alakú léleknek minden savanyú. A hangulat akkor is fagyos lett volna, ha éppen nincs tél. Mike-nak hirtelen eszébe jutott egy szép pillanat: sajátos smárolási technikát dolgoztak ki Verával, amikor is nyitott szájjal közelítettek egymáshoz, úgy, hogy csak a leheletük találkozzék, belsejük láthatatlan párikus legjava, lelkük beszélgetett csak: nyelv nélkül, száj nélkül csókolóztak, a két O nem ért össze. Rettenetesen nem volt perverz. Vera, mintha látta volna a fiú iménti agymoziját, torka könnybe fulladt, szája sietős rágózást mímelt, úgy látszott, hogy belső lelkét alaposan elagyabugyálták. Gorombán elköszönt és elrobogott. Mike hosszasan nézett a gyorsvonatként távozó Veralány után. Itt hagyták térfogatát. Úgy érezte magát, mint az elárvultak dozsenje. Ilyen lehet az utolsó indián nyár. Ahogy Len Lelevin a legendás kurtbergi filozófus és népirodalmár mondaná: minden nő olyan, mint minden nő!
Megjelent: 2014-11-23 15:00:00
|
