Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Kovács Kristóf versei (Milyen vagy, Kávé)

 

Milyen vagy

Ahogy eljárt felettünk az idő,
az nem a te hibád.
Az sem, ahogy kipereg
mint a hungarocell kezünk közül
szemenként a felejtés esélye.

Emlékszel a szemeidre?
Mintha nem ért volna le a lábam,
mintha nem is ért volna véget.
Jó lenne ha ismerőssé válnál,
ahogy a hibáim.
Hallottam vacogó dízelmotorokat
a júniusi hajnalban.
Azt hiszem ilyen lehet egyedül lenni.
Éjszakánként meg arról álmodik
a buszmegálló, hogy egyszer tényleg
eljönnek érte is.
Én is erről, hogy elalszol rajtam
a 923-as harmonikájában.

Nem érne le a lábam.
Jó lesz így is, majd megmagyarázzuk ugye.
És ha ez volna az eső, majd utána napozunk.

Csak az izzadt utca maradna.
Meg ez a beriasztott auto a magányával.
Nem is tudja, miért kiabál.

 

Kávé

„kirajzolódnak ölelésünk finom élei,
s valamelyik formába majd csak beleillünk.”
/Papp-Für János/

Felhúzod magad a székben,
hogy teljesen átérjelek.
Tényleg naptej illatú a bőröd.

Pont azt viseled el rajtam,
amit én nem tudok. Még vagy soha.
Bár hirtelen megálló kezed
csalódásokról árulkodik.
Nem számít.
Szád, nyelvet. Csak egy
ismeretlen akcentus vagyok
elhallgatott
szavaidban.
Tényleg olyan. Mintha sugarakból.
Felhúzod magad, átérlek.
Jelentéktelennek tűnik
egy-egy pontatlanság.
Izzadni hagyni a tenyereket,
nem mozdulok, el ne vedd,

legalább ezt ne. Tovább nincs.
Már messziről nézem magam.

Mielőtt elalszik,
arra gondol,
ölelik.

  
  
 

Kovács Kristóf (Salgótarján, 1993) költő

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.