Videó

Hétvári Andrea: Esti vetítés




Keresés a honlapon:


Partnereink:

KUK (kuk.hu)

 

Magvető (kiadok.lira.hu)

 

DOSZ (www.dosz.hu)

 

Lakatos László (Gazosítás, Álom nélkül, Bolhacirkusz alkalmazottja)

 

Gazosítás

 

A szittya magyar földön sok gaz terem. Mivel élen járunk, és a gaz termelésben világviszonylatban is az első tíz nemzet között vagyunk (!), nem véletlen, hogy nemesítésükkel, és osztályozásukkal is az elsők között foglalkoztunk.

Szaporításukra a környező államokban is láthatunk példát. Élen járó országok, ahol sikerrel alkalmazzák a gazosítást (zárójelben gazul is szerepelnek az országok nevei): Ausztria (Osztrákba), Németország(Németbe), Svájc(Óóóó), stb.

Az eljárás röviden: Tiszta cipővel, bakanccsal, vagy bármiféle lábbelivel mélyen gázoljunk a sárba. Onnan határozottan, vaddisznót idéző mozdulatokkal törjünk a gazzal benőtt terület felé.

Ezt követően sáros, mocskos, gyommagoktól nem mentes lábbelivel minél távolabbi helyeket látogatunk.

Itt megjegyezném: Ha ama távoli helyen gyakoroljuk a megszerzett tudást, és gyakran visszalátogatunk a kiindulási pontra, kiemelkedő sikereket érhetünk el. A flóra hihetetlenül, és visszafordíthatatlanul keveredik. Egymással is. Szelektálni utána már lehetetlen. Csak irtani!

 

 

 

Álom nélkül

 

Nyálban pöffeszkedő, dagonyázó böfögés. Alkoholtól bódult aggyal fulladt néma csend ordít, s jajveszékelve kér bebocsájtást kintre.

Hideg vihartól terhes a levegő, sötétben, árnyékban pulzál az éji élet.

Álomtól dagadt szemmel gondolok Rád, portól és izzadtságtól kínzott testtel félig ébren fekszem. Felkelni nincs erőm. Forgolódva, izzadva űzöm magam a párnák közé. Csíp, mar az éjszaka. Égeti bőröm a sötét, mely rám ömlött, de levakarni ma nem tudom.

Hangosan liheg hívó szót fülembe a sárga hold, csalogat a harmattól nedves fűre, a mohákkal benőtt fák közé. Hittem a csalfa szónak, s most, ím itt vagyok! Kint vagyok! Száraz ágak nyúlnak utánam, lábam sárba lép, sarkam tövisre tapos.

Durván simítja bőröm az árnyék hercegnő. Lábán ezüst saru, bíborpalást a vállán, hangja édesen borzongató fémes.

Huhogó kacagás a fák között.

Éjfél van testvér.

 

 

 

Bolhacirkusz alkalmazottja

 

Nem. Nem süpped a lábam mélyre. Mélyre? Most látom, hogy nem süpped egyáltalán sehová. Szilárdan állok a fényes, néha kissé csúszós felületen. Ez eddig fel sem tűnt. Pedig már jó ideje állok itt, egyhelyben. Itt, ezen a … Ezen a …Gőzöm sincs hol.

Mintha bódító, zsongító álomból eszmélnék. Vagy tart még az álom? Esetleg most aludtam volna el, és ez csak az álom eleje? És … Üveg! Eszembe jutott! Üvegen, vagy üvegben állok! Csak azért nem tűnt fel, mert átlátszó, és minden, de minden elérhetőnek hat! Tényleg olyan, mintha bármit megérinthetnék. De ez egy átverés! Hogy nem vettem észre eddig?! Tökéletes volt az álca. Ráadásul még csak nem is vagyok biztonságban. Bármikor elcsúszhatok és beverem a fejem. Sőt! Akár az egész üveget leverheti valaki, és akkor a halálom lelem. De az is lehet, hogy „csak” az üvegszilánkok, üvegcserepek fúródnak belém, vagdosnak össze és élhetem nyomorult életem tovább bénán.

Vagy marad az üveg sértetlen, és én itt állhatok az idők végezetéig. Az időm végezetéig. Végül is bénán. Bár el lennék vágva a világtól továbbra is.

De az is lehet, hogy a világ vágott így el magától. Vajon van ennek az üvegnek teteje? És ha van, milyen magasan? Megyek, megnézem.

  
  
 

Lakatos László (1980) író

 


Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.