VideóA PécsTV videója Keresés a honlapon: |
Állandó rovatokGergics Daniella: Torzók, tanulmány
Gergics Daniella vagyok, a Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum ötödéves, festő szakos tanulója. A művészet iránti érdeklődésem már igen korán, kisgyermekkoromban jelen volt. Tulajdonképpen végigkísérte, és azóta is kíséri a mindennapjaim. A XVII. és XVIII. század között az egzotikus kifejezés nemcsak a természeti tárgyakra (növényekre és állatokra) vonatkoztatva volt használatos, hanem általában az idegen, nem ismert dolgok kapcsán is elterjedt, például a nyelvekkel, szokásokkal vagy kézműves termékekkel összefüggésben. A XVIII. században a társadalmi elit körében elterjedt a ritkaságok gyűjtése, így az egzotikus tárgyak iránt is megnőtt az érdeklődés, és a hétköznapi egzotikus tárgyak művészeti értéke felértékelődött. Maga a fogalom az esztétikai érzékelés egyfajta sajátos módját írja le, azt, amely az embereket, tárgyakat és helyeket idegenné teszi, miközben domesztikálja őket, és amely ténylegesen létrehozza a másság érzetét a szemlélőben.
"Kossuth-díjas költőnk, Gergely Ágnes a Vasadi-féle, vagyis a versírással fel nem hagyó szerzők közé tartozik, és most, október 5-én ünnepelte kilencvenedik születésnapját. Isten éltesse, maradjon még sokáig közöttünk!" Kovács Dalma: Tanulmány 3.
Kovács Dalma vagyok, ötödéves a Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikumban. Tizenkét éves korom óta érdekel a művészet. Fotó: Marton-Ady Edina Belefújok a hangszerbe. Rosszul fogom. Valahol, valami nem illeszkedik. Fektetett ujjbegyek. Ne erővel. Lazán. A levegőt is csak könnyedén fújni bele. Koponyámban hernyóselyem vastagságú éles tű a fájdalom. Fals. Belefújok a hangszerbe. Eltalálom a technikát. Tiszta, csodaszép hang szakad ki a rózsaszín testből. Fújom újra. Lágyan. Ködkürt mélységű, kevésbé öblös hang. Gyomromban bugyborékol a jókedv.
"Bölcs vers, számomra tanítást hordoz: sarokpontokat jelöl ki ahhoz, hogyan érdemes viszonyulni az irodalmi élet visszásságaihoz, a költői léthez, az elmúláshoz. Figyelmeztet a durván lesújtó kocsmai öklökre, a hiú érdemek megosztó hatására, a szellemi magatartásból fakadó emelkedettségre, a hivatás hűséges hordozására." Berényi Boglárka-Hemm Lilianna: Illúziók projekt munkanapló 1.
A Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum végzős szobrász tanulója vagyok. Osztálytársammal, barátnőmmel, a grafika szakos Hemm Liliannával készítettünk egy projektmunkát a Kortárs Junior és a Pécsi Galériák pályázatára, melynek Illúziók volt a címe, témája.
"A költők – különösen azok, akik darabszámra kevesebb verset írnak, mert nem szerfelett termékenyek – szívesen választják azt a megoldást, hogy tematikus kötetet, illetve tematikus ciklust hoznak létre. Vagyis ciklusnyi, netán egész kötetnyi verset csoportosítanak egy vezérmotívum, egy hívószó köré. Ez rendszerint segíti az írás folyamatát, serkentőleg hat; a kijelölt témakör sorvezetőként szolgál, felfűzi az ihletet. Természetesen nem kizárólag szűkszavú alkotók folyamodnak ehhez, de olykor szapora tollúak is, mert a tematikus kötet koncepciója, tartalmi tervezete és egyre táguló gondolatköre sokak számára lírai doppingszer." Sárkány Eszter: sleg
A Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum negyedéves keramikus tanulója vagyok. Idén nyáron több különböző koncerten/rendezvényen fotóztam.
Dúdolja. Újra és újra. Fütyüli. Halkan fújja a levegőt a foga közt. Sokan utaznak a buszon. Nem szabad megzavarni senkit. Kapaszkodik. Kifehérednek a porcok ujjain. Hatalmas lendülettel fut a sofőr a kanyarba. Aki nem kapaszkodik rendesen, elesik. Nézi a földön előtte fekvő idős asszonyt. Hallja, ahogyan rekedtes hangon nyög. A lába furcsa szögben áll. Segítenie kellene. Tudja. De csak áll ott, halkan fütyörészve a dallamot. Egy nő lép oda, ő próbál segíteni. Aztán egy férfi térdel az asszony fölé. Egyre többen kezdenek beszélni. A düh lassan, jól láthatóan önti el az arcokat. Megfeszülnek az állkapcsok, két fehér hajú asszony sírva fakad. Pár fiatal a sofőrfülke felé indul. Ökölben tartják a kezüket.
"A költői játékosság nemcsak nyelvi leleményekben, szóviccekben, direkt vagy burkolt humorban nyilvánulhat meg, de a legkülönfélébb fikciók alkalmazásában és szerepjátékban is. Ez utóbbinak is több „kinövése” lehet, ilyen például az álnevek használata. A költők oly elvetemült lények, hogy bárkinek a bőrébe képesek belebújni. Néha valós, évszázadokkal ezelőtt élt személyek nevében szólalnak meg, például egy fiatalon meghalt költő időskori líráját imitálva (lásd a legkülönfélébb mai szerzők „Petőfi Szibériában” mottójú műveit); máskor egy-egy klasszikus irodalmi hős személyiségét gombolják magukra" Kovács Kíra: Adél
Kovács Kíra, a Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum negyedéves festő szakos tanulója vagyok. 2023 szeptemberétől a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán folytatom tanulmányaimat.
"Ez a fegyelmezett, tizennégy sorba tömörített mű éppen azáltal került közel hozzám, hogy merészel játékos lenni. Méghozzá a nyelvvel, a szavak hangalakjával zsonglőrködik, s ez manapság ritka tünemény. (Nem mellékesen, Z. Németh lírájában egyébként is fontos szerep jut az iróniának, a fanyar humornak, a groteszknek, mindez illik hozzá: ő ilyen költői alkat.) Már a címe is önfeledt, augusztusi estét gazdagító játékot ígér, és csakugyan, a szavak itt egymásban bújócskáznak. Egy részük előlép, felfedi magát – távolságból az ág, nagyharangból a rang és így tovább." Kasza K. Viktória: Kilégzés A Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum ötödéves, festő tanulója vagyok.
Előttem baktat, próbálom kikerülni. Nem sikerül. Sétálok mögötte, próbálok a számon lélegezni. Tarkómon hideg az izzadság, újra és újra figyelmeztetni kell magam, ne csikorgassam a fogamat. Dúdolni kezdek fejben, valami saját, kitalált tingli-tangli dallamot, de nem köt le huzamosabb ideig. Kicsit lemaradok mögötte. Nézem a húzós kocsi kerekét. Nyolcas van benne. Legalábbis régen, ha így állt a biciklim kereke azt mondták a fiúk, ejh, már megint nyolcas van benne, mit csináltál? Acta Romanica – Ráfi Anna Réka: A stílustalanságból lett stílusBartha-Kovács Katalin - Fórizs Gergely (szerk.): A rokokó arcai. Tanulmányok egy tünékeny fogalom történetéhez. reciti, Budapest, 2022.
Dekoratív, idilli, tünékeny, frivol és játékosan erotikus. Figurái nem pátoszos hősök, hanem a mindennapok örömét kereső emberek – Baróti Dezső szavaival: „a perc emberei”. Hinta, kagyló, gáláns ünnepségek, jelenkultusz… Az elmúlás melankóliája csillogás mögé rejtve. Itt bizony a rokokóról lesz szó.
"Jeles elődök ide vagy oda, a magyar irodalmi közfelfogásban a hangulatversnek nincs túl sok becsülete. A múltban kialakult, és fokozatosan eluralkodott az a szemlélet, hogy a hangulatvers egyenlő a súlytalansággal: olcsó megoldás, olyat bárki tud gyártani – és csak a gondolati líra számít, az a valódi érték, az a valódi produkció, azt érdemes írni. Amikor szerkesztőként közöletlen verset kérek egy-egy szerzőtől a folyóiratom számára, nem egy alkalommal kapom a következő választ, fiataltól és idősebbtől egyaránt: „Most nincs szabad kéziratom – nem akarok hangulatverseket írni, a komoly versek viszont nem jönnek.” Kocsispéter Panna Róza: Krapek 4. A Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum negyedéves festő tanulója vagyok.
"A vers legfőbb szakmai tanulságának mindazonáltal a keresetlenséget, az oldottságot tartom: bármiféle pátosz, erőlködő nagyotmondás nélkül megindító és emelkedett. Karasek úgy közöl sokat-nagyot-fontosat, hogy végig természetes marad és laza. Mi, magyar versírók és -olvasók (talán azért, mert az iskolai verselemzések magasztos szemléletű emlőjén nevelkedtünk), hajlamosak vagyunk túlmagyarázni, bölcsészkari módon túlszakmázni egy-egy művet; strófaszerkezeteket, időmértéket, verslábakat, rímeket és hasonlókat kérünk számon rajta, folyton hermeneutikázunk és esztétizálunk, posztmodernezünk és avantgárdozunk, így Gadamer és Derrida, úgy Kulcsár-Szabó, időről időre nagyon ki akarjuk mondani a nagyon nagyot és fontosat… Karasek nem méricskél, nem pózol, hanem önmagát nyújtja, a saját öntörvényű látásmódját, és jó értelemben tét nélkül, a kötöttségekkel mit sem törődve ír, versbeszél."
Kicsi korom óta nagyon szerettem rajzolni, barkácsolni és alkotni. Mindig is ez jelentette számomra a kikapcsolódást, ez volt a hobbim. Már általános iskola 6. osztályában elhatároztam, hogy a jövőben mindenképpen valami művészettel kapcsolatos területen szeretnék dolgozni, azon belül a művész tetoválás vonzott.
|