VideóAz Országút – művészet, tudomány, közélet csatorna videója Keresés a honlapon: |
Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Kemény István Az ökoszisztéma helyreállítói című verséről
Kemény István Az ökoszisztéma helyreállítói
Ahogy a hegyekbe lassan visszatelepülnek a farkasok a medvék és a folyókba a hódok úgy érkeznek meg újra az országutakra és a fogadókba a kóbor lovagok Helyreállítják az ökoszisztémát csak a selejtes egyedeket irtják a túlszaporodott populációt Farkas medve esetleg hód vagyok jó lesz vigyáznom magammal mosolyodik el Lovag Dulcinea nehogy pont az embert irtsam ki magamból a végén.
A költői játékosság nemcsak nyelvi leleményekben, szóviccekben, direkt vagy burkolt humorban nyilvánulhat meg, de a legkülönfélébb fikciók alkalmazásában és szerepjátékban is. Ez utóbbinak is több „kinövése” lehet, ilyen például az álnevek használata. A költők oly elvetemült lények, hogy bárkinek a bőrébe képesek belebújni. Néha valós, évszázadokkal ezelőtt élt személyek nevében szólalnak meg, például egy fiatalon meghalt költő időskori líráját imitálva (lásd a legkülönfélébb mai szerzők „Petőfi Szibériában” mottójú műveit); máskor egy-egy klasszikus irodalmi hős személyiségét gombolják magukra. Ha pedig sem a történelmi nagyságok, sem a mások által kreált alakok között nem lelnek kedvükre valót, akkor kitalálnak egy saját szerzőt (lásd Takáts Gyula évtizedeken keresztül írt Csu Fu-verseit). Sőt, olykor több saját szerzőt is. Például a portugál Fernando Pessoa olyannyira nem érte be egyetlen árnyékszemélyiséggel, hogy több tucat költőt fantáziált, s nem csupán a lírai életművüket gyártotta le, de a fiktív életrajzukat is. Az 1961-ben Budapesten született Babérkoszorú-díjas költő, Kemény István a 2020-as évek elején Dulcinea bőrébe bújt. Természetesen Cervantes hősnőjéről, Don Quijote becses úrhölgyéről van szó. Ám pontosabb úgy fogalmazni, hogy képzeletbeli úrhölgy, hiszen Dulcinea csak a búsképű lovag ábrándjaiban volt nemes dáma – „valójában” egy tenyeres-talpas parasztlány volt a szomszéd faluból, Tobosóból, és a legfőbb erénye az volt, hogy remekül értett a disznóhús besózásához. Don Quijote őt választotta szíve imádott hölgyének, amikor bizarr kalandjaira indult. A nő egyébként egyszer sem lép színre Cervantes művében, egyetlen egyszer sem szólal meg – kizárólag abban a formában találkozhatunk vele, hogy Don Quijote gyakran emlegeti. Vagyis Dulcinea pontosan olyan, mint Columbo felesége, aki soha nem lép a nézők elé a filmsorozatban, bár a hadnagy minden epizódban szót ejt a jelleméről és számos érdeméről. (A sorozatot harmincöt éven át forgatták, s kereken nyolcvan részből áll.) Kemény István tehát ezt az édes nőt (a Dulcinea név a spanyol dulcia, azaz édes szóból származik) választotta szerepjátéka alanyául. Észrevette a költői lehetőséget e titokzatos dáma alakjában, és eljátszott a gondolattal: napjainkban vajon miket mondana a Cervantes által egykor némaságra ítélt Dulcinea? S milyen kalandokban lenne része, ha Don Quijotéhoz hasonlóan – a női egyenjogúság vívmányaként – ő is lovaggá válna? Ebből a lírai játékból terjedelmes ciklus lett Lovag Dulcinea címmel, Versek egy kóbor lovagról alcímmel. Ezzel a szerzői húzással Kemény nagyszerűen alátámasztja az irodalomtörténész Benyovszky Krisztián megállapítását: „Az irodalmi hősök népszerűségének egyik fokmérője az, ha az őket megteremtő szerző halála után is folytatják életüket. Immár nem az eredeti, megszokott közegükben, hanem mások által írt történetek fikciós világában, legyenek azok komoly vagy parodikus célzatú folytatások, előzménytörténetek, tér- vagy időbeli áthelyezések, keresztezések, mérsékelt és radikálisabb átírások.” A Dulcinea-ciklus itt olvasható, témája révén tragikusan időszerű tétele a Parnasszus folyóirat 2021/1. számában jelent meg először nyomtatásban, majd Az év versei 2022 antológiában is helyet kapott.
Zsille Gábor
Megjelent: 2023-08-28 06:00:00
|
