Keresés a honlapon:

Acta Romanica – Ráfi Anna Réka: A stílustalanságból lett stílus

Bartha-Kovács Katalin - Fórizs Gergely (szerk.): A rokokó arcai. Tanulmányok egy tünékeny fogalom történetéhez. reciti, Budapest, 2022.

 

Dekoratív, idilli, tünékeny, frivol és játékosan erotikus. Figurái nem pátoszos hősök, hanem a mindennapok örömét kereső emberek – Baróti Dezső szavaival: „a perc emberei”. Hinta, kagyló, gáláns ünnepségek, jelenkultusz… Az elmúlás melankóliája csillogás mögé rejtve. Itt bizony a rokokóról lesz szó.

Jean-Antoine Watteau halálának 300. évfordulója alkalmából 2021 novemberében kétnapos konferenciát rendeztek Szegeden, a Szegedi Tudományegyetem Francia Intézetének és Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének szervezésében. Az előadók festészeti, irodalmi, esztétikai és zenei perspektívák felől közelítettek a rokokó legkevésbé sem egyöntetű értelmezéséhez. A konferencián elhangzott tizenegy előadás írott változata olvasható A rokokó arcai – Tanulmányok egy tünékeny fogalom történetéhez című kötetben, Bartha-Kovács Katalin és Fórizs Gergely szerkesztésében, a Reciti kiadásában. A kiadvány tematikus elrendezése segíti a kötet áttekinthetőségét: külön szekciókba tagolja a francia festészet, a francia irodalom, a magyar irodalom és az interdiszciplináris (esztétikai és zenei) kitekintésű tanulmányokat. A kötet bátran nevezhető hiánypótlónak, hiszen Baróti Dezső 1986-os kötete óta nem született magyar nyelven rokokó művészettel átfogóan foglalkozó könyv.

Bartha-Kovács Katalin (SZTE) a korabeli, 18. századi ízlésvitákról ír, és a rokokó ezekhez kapcsolódó, pejoratív vagy épp neutrális kicsengésű megnevezését vizsgálja tanulmányában. Rausch-Molnár Luca (SZTE) a lélek és szerelem festőjéről, korabeli és későbbi századokban élt szerzők megihletőjéről, Watteau-ról írt tanulmányt. Nagy Fruzsina (Evangélikus Hittudományi Egyetem) a flörtölés játékát, a hiány és birtoklás ingamozgását reprezentáló hintát állítja középpontba Fragonard és Shonibare (brit-nigériai képzőművész) műalkotásain keresztül. Marsó Paula (Károli Gáspár Református Egyetem) Montesquieu és Rousseau nyomán az egyéni identitás és a közösségbe való beilleszkedés esetleges disszonanciája kapcsán tesz fel kérdéseket. Cseppentő István (ELTE) a francia rokokó irodalomban fellelhető kínai és török motívumok meglepő divatját és romantikába is átmentett utóéletét tárja fel. A rokokó orientalizmus magyar irodalomra vonatkozó részét pedig Balogh Piroska (ELTE) fejti ki. Hász-Fehér Katalin (SZTE) Csokonainak, a saját korában meg nem értett művész jellegzetes alakjának a különböző korokban való megítélését tekinti végig, kitérve a költő ízléstelenséggel vádolt, diákkori dévaj verseire is. Fórizs Gergely (ITI BTK) a földi menny lehetőségének felvillanását tapasztaló lélek küzdelmére keres példákat a világirodalomból, kiemelve többek között a Csongor és Tünde történetét és Wieland Musarion c. művét. Tüskés Anna (ELTE) a rokokót kutató Adorján Andor munkáját kommentálja. Csuka Botond (Magyar Testneveléstudományi Egyetem) Hogarth A szépség analízisével összefüggésbe hozva fejti ki a buja ornamentika mozgalmasságának érzéki, és ezáltal esztétikai jelentőségét. Péterffy Gabriella (Király-König Péter Zeneiskola) pedig Csajkovszkij Rokokó variációk című opusát mutatja be a zeneszerető közönségnek.

A rokokó művészeket gyakran utasították el túlzásra és a komolytalanságra hivatkozva. A jelen kötet ezt a leegyszerűsített attitűdöt igyekszik kiküszöbölni, és árnyalni az olvasó ismereteit az utolsó egységes európai stílus lenyomatairól.

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2023-08-02 20:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.