Állandó rovatok

Kovács Dalma: Tanulmány 2. 

Ezen a héten Kovács Dalma, iskolánk 13. évfolyamos, festő szakos tanulója képeiből mutatunk be válogatást. 

 
Fotó: Marton-Ady Edina

Jó kint éjszaka, mindig szerettem kint lenni sötétedés után, gyerekkoromban néha még biciklire is szálltam ilyenkor, a legkacskaringósabb utakat választva, de aztán, mivel biciklin tilos zenét hallgatni, mert nem hallod a forgalmi zajokat, egyszer csak gyalogolni kezdtem, kibomlottak az utcai részletek, a házsebek és foghíjas tetők, anyaga lett a világnak, nehéz és szelídíthetetlen anyaga, saját szabályokkal, melyeket csak megismerni lehet, uralni soha.

Kiss Anna Fotó: Vadócz Dávid

"Versei általában hosszabb, akár több tételből álló, a sok sortörés miatt oldalakon keresztül gördülő szövegek – itt most terjedelmi okból egy rövidet választottam, Az év versei 2022 antológiából: ez a mű is markánsan képviseli a költőnőt. Névelőkkel együtt is mindössze tizenkilenc szó, tizennégy sorba rendezve, mégis önálló, zárt, izgalmas világot alkot. Ilyen elképesztő tömörség mellett nincs helye üresjáratnak: már a (verscímmel azonos) legelső szakasz feszültségteli, meghökkentő, in medias res szól hozzánk."

Csorba Szofi: Liliom maradék festékből 

Csorba Szofi vagyok, a Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum harmadéves, festő szakos tanulója. 

Fotó: Marton-Ady Edina

Ülsz a személytelen térben, forognak a dobok, mosó és szárítógépek, mindenki a telefonjába bámul, csak te figyeled a pörgést. Fejben számolsz, ha most venned kell egy új gépet, plusz a mosópor és öblítő, az energia, itt kilenc kiló ruha fér a kicsibe, tizennégy a nagyba, ha a gyerekek összerakják, heti 2 mosás, csak vetyengsz, összevetsz, latolgatsz, a felelősség, környezettudatosság, kis tervezés, nem lenne gond, ha gyakorlatban is megtanulnák az apolovasok mindezt,

 
Nádasdy Ádám Fotó: Székelyhidi Zsolt

A Babérkoszorú-díjas költő és műfordító, nem mellékesen egyetemi tanár Nádasdy Ádám (1947, Budapest) ebben a versében szembeszáll az évszázados elvárással, amely szerint egy kulturális héroszról kizárólag szépet és jót szabad írni, és fenntartás nélkül lelkesedni kell érte, lehetőleg leborulva. A mű az Alföld folyóirat 2023. áprilisi számában jelent meg nyomtatásban, és helyet kap az idei költészet napjára megjelenő Az év versei 2024 antológiában is. Nádasdy itt rímtelenül, béklyótlan versbeszédben vall Petőfihez viszonyulásáról, vagyis eme vers kétszeresen is szabad: formailag, illetve szemléletében. Tiszteljük, szájtátva bámuljuk, de nem szeretjük – ha kezünket a szívünkre tesszük, vagyunk így néhány halhatatlanná avatott költővel.

Buli Tímea munkája

Ezen a héten a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium végzős, képző-iparművészeti tagozatos diákjainak szalagavatós bemutatóját láthatják, ezúttal a második részt. 

Deák László

Itt olvasható versében, ebben a nyolc tömör sorban semmi vidámságot nem találunk, pedig a szilveszter és az újév szavak alapján felszabadult mókázást várnánk, pezsgővel koccintós hangulatot. Deák utolsó kötetében található, amely A felejtés angyala címet viseli, és 2009-ben jelent meg a Nap Kiadónál. Igen, a költő halálának évében. Deák tudatát akkor már beárnyékolta a rákbetegség, a halál közelsége: édes ideje, „mint jó cukorka”, elfogyott. A vers a 2008-ról 2009-re virradó éjjelt rögzíti, az utolsó szilvesztert – egy nap híján az utolsót, ugyanis Laci 2009 legvégén, december 30-án hunyt el. A műben nem találunk rímeket, sem egyéb kötöttséget. Ahogy régi pályatársa és barátja, Kemsei István megállapítja: „Deák elsősorban nem költeményt akar írni, amikor verset fogalmaz, hanem sokkal inkább állapotokat rögzít, s nem kíván egy elképzelt, százados elvárások által kijelölt versírás szövegformálási normáinak megfelelni. Hanyagnak látszó, a formai bevettségeket bátran és többnyire igen elegánsan áthágó formakezelése is erre tanú.”

Tóth-Bocz Zsófia: Monogramterv

Ezen a héten a Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum végzős képző-iparművészeti tagozatának a szalagavatós bemutatóra készült munkáiból készítettünk válogatást. 

Az irodalomban nagyon fontos a helyes értékítélet. Tudatosan, biztos kézzel különválogatni a búzát és a konkolyt, megkülönböztetni a művészetet a giccstől, a tehetséget a hitványságtól. Éppenséggel az iskolai irodalomoktatás nem könnyíti meg a dolgunkat – úgy kerülünk ki a padból, ideális esetben diplomával a zsebünkben, hogy mindig csak a kötelezőnek minősített klasszikus remekműveket kell olvasnunk, mindig csak a géniuszok veretes alkotásaiból felelünk-esszézünk-vizsgázunk. A szöveggyűjtemények a legjobbak legjobbjait tárják elénk, pedig az egészséges stilisztikai-esztétikai érzék fejlődéséhez fontos lenne az ellenpontozás: egyszer-egyszer vackokat is kézbe venni, vagyis ponyvát, lektűrt, dilettánsok agyszüleményeit. Huszonöt éve vallom ezt. Például Albert Camus írásművészetét jobban becsülnénk, élesebben látnánk az erényeit, ha a Közöny és A pestis mellé elolvasnánk egy fejezetet valamelyik Romana regényújságból.

Hemm Lilianna: Éljen soká

 A Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium negyedéves tervezőgrafika szakos tanulója vagyok.

Dobai Péter

Lám, kereken százhetven év alatt mekkora változás történt: a Füstbement terv fiúi hangjától eljutottunk oda, hogy utazásunkhoz nem találunk hazaváró anyát. Ez a mű Dobai Belvedere című kötetében szerepel (Parnasszus Könyvek, 2014, 112. old.), és nem is egyedüli családi vallomásként. Néhány oldallal arrébb az Apróhirdetés című kétsoros található: „Amióta meghalt anyám, / azóta nem vagyok árva.” 

Bánki Jázmin: Csak egy angyal

Bánki Jázmin, másodéves festő tagozatos diák vagyok a Pécsi Művészeti Gimnáziumban.

Fotó: Marton-Ady Edina

A legsötétebb álmaimban mindig tűz lobog. Ritkán érkező rémképek ezek. Soha nem felejtem el őket. Cipelem magammal azt a kettőt is, amit még gyerekkoromban láttam. Tisztán emlékszem rájuk, mintha nem is álmok, hanem filmek lettek volna, az akkori szovjet színes televízióból, amit a háromlábú fekete-fehér Videoton után szerzett az apám. Két csatorna. Egy gomb.

Arthur Rimbaud

Ha címet adnék ennek a miniesszének, azt írnám fölé: Forradalom a lírában. De mi ebben a versben a forradalmi?, merül fel a jogos kérdés – ez egy kamasz szárnybontogató zsengéje, nyúlfarknyi szöveg, csak két strófa, kötött szótagszámmal és keresztrímekkel: a világirodalomban tízezrével írtak már effélét Rimbaud előtt. A válasz a mű tartalmában rejlik, különösen az utolsó előtti sorában: „a természeten át megyek tovább, tovább, / cigánymód”. 

Csizmadia Laura: Plakátterv

Csizmadia Laura vagyok, 11. osztályos és a Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Technikum tanulója. 

Kép forrása: Marton-Ady Edina

Mióta csak anya vagyok kikészítenek a betegségek. Az elején, amikor még "csak" főállású anya voltam, egy gyerekkel, a tapasztalatlanság pánikhelyzetei, a toporgó, soha el nem múló aggodalom, hogy nem figyelek eléggé, el fogom rontani okozta a nehézséget. Mikor már ketten voltak, a ki adja át kinek a bacikat következett és a hogyan hangoljuk össze két teljesen eltérő habitusú gyerek napirendjét. Háromnál már megvolt a rutin, de dolgozni kezdtem és az eddigi, éveken át magammal cipelt nehézségek koronájaként megérkezett a hogyan oldja meg egy anya, hogy mindenhol is helyt álljon, ott legyen és ne bolonduljon meg. Kibonthatatlan problematika. Könyveket tölthetnék meg vele. Egyet meg is fogok.

Balla Zsófia Fotó: Székelyhidi Zsolt

"A vers címében szereplő odaát nemcsak e konkrét szöveg kulcsfogalma, de transzcendens síkra emelve, általában a művészi alkotásé. Hiszen egy költő, író (és zeneszerző, festő, szobrász) az ihletettség állapotában arra tesz kísérletet, hogy a transzcendens világból áthozza a „földi” valóságba a szavakkal kifejezhetetlent, a hangokkal visszaadhatatlant, a formákba nem önthetőt, a színekbe nem kényszeríthetőt. A hiteles alkotás folyamatában minden művész odaát jár, és megpróbál áthozni valamit ideátra."

Madách Imre: Az ember tragédiája, 16. szín, plakátterv 4. 

A Pécsi Művészeti Gimnázium, Szakgimnázium és Tecnhikum 12.B. osztályos, képző-iparművészeti tagozatos diákjai azt a feladatot kapták, hogy készítsenek plakátterveket Madách Imre: Az ember tragédiája című művének egy elképzelt, a mai kort megjelenítő 16. színéhez. Az alábbiakban ezekből mutatunk be válogatást. 

Király Farkas Fotó: Székelyhidi Zsolt

Az 1971-ben született, erdélyi gyökerű József Attila-díjas költőnek, Király Farkasnak tizennyolc éves korában megadatott egy rendkívül intenzív élmény: a romániai forradalom idején a történelmi események sűrűjében találta magát, sorkatonai egyenruhát viselve, fegyverrel a kezében. Az már a költőn múlik, hogy egy ilyen erős egzisztenciális élmény líraivá válik-e. Az irodalomtörténet azt mutatja, hogy igen, az esetek túlnyomó többségében művészi alapanyagként szolgál, részben terápiás, öngyógyító céllal. Persze nem azonnal, hanem csak később, olykor évek vagy évtizedek múltán, mert az irodalmi alkotás fontos szabálya, hogy extrém erős élményeknél bizonyos távolságot kell felvenni. Király Farkas is így tett, ennek prózai eredménye huszonnyolc év elteltével, 2018-ban megjelent kisregénye Sortűz címmel, lírai termése pedig az 1990-es évektől publikált jó néhány költeménye a Ceauşescut megbuktató forradalom történéseiről.