Keresés a honlapon:

Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai Kiss Anna Minden vérrel világos című verséről

 

 

 

 

Kiss Anna

Minden vérrel világos

 

Minden vérrel

világos,

 

a havazás

szívében

 

hálók,

szövőbordák

 

kísértenek

hiába,

 

a havazás

szívében

 

újhold suhint,

elvérzem,

 

minden vérrel

világos.

 

 

A költészetben ritka, következésképpen rendkívül becses erény, ha valakinek összetéveszthetetlenül egyéni vershangja van – oly nagyon egyéni, hogy az értő olvasó széllel szemben tíz méterről érzi, tudja, kinek a költeményével találkozott. Ami a ritkaság mértékét illeti, a jelenlegi magyar lírában talán (kis jóindulattal) két tucat ilyen védjegy értékű, különleges hang akad. Lehet, hogy ez a szám elsőre nem látszik kevésnek – ám ha belegondolunk, hogy a teljes mezőny több száz fős, mindjárt jobban megbecsüljük. Természetesen nem azt állítom, hogy mostanság mindössze két tucat jó költőnk van. Egy költő lehet tehetséges, értékes, szerethető, viszont a messziről felismerhető egyedi világ, a karizma már kegyelmi állapot, ajándék, szakmailag megmagyarázhatatlan többlet. S az egyedi vershang nemcsak erény, de legalább annyira vívmány is, hiszen a kialakítása nem megy egyik napról a másikra: évek, sőt olykor évtizedek lírai útkeresése és csiszolgatása húzódik mögötte.

Ama két tucat költő egyike az itt olvasható vers szerzője, Kiss Anna. 1939-ben született Gyulán, Kossuth-díjas, Magyarország Babérkoszorúja díjas, A Nemzet Művésze. Ő nem „kis jóindulattal” tartozik a kevesek közé, hanem kétségtelenül: napjaink egyik legjellegzetesebb hangú alkotója, versvilága autonóm tartomány. A balladák és a népköltészet világa ez, megfelelően feszes ritmikai megoldásokkal, egy-két szavasra tömörített sorokkal, a folklórt idéző nyelvezettel, gondolatisággal, képalkotással. Rímek jellemzően nincsenek, a lényeg az ütem. S igen, egész korpusza fölött-mögött ott lebeg a drámai sűrítés fontos eszköze, az a bizonyos balladai homály, vagyis gondolati ugrások, kihagyások, a narratíva újra és újra megszakítása.

Versei általában hosszabb, akár több tételből álló, a sok sortörés miatt oldalakon keresztül gördülő szövegek – itt most terjedelmi okból egy rövidet választottam, Az év versei 2022 antológiából: ez a mű is markánsan képviseli a költőnőt. Névelőkkel együtt is mindössze tizenkilenc szó, tizennégy sorba rendezve, mégis önálló, zárt, izgalmas világot alkot. Ilyen elképesztő tömörség mellett nincs helye üresjáratnak: már a (verscímmel azonos) legelső szakasz feszültségteli, meghökkentő, in medias res szól hozzánk. Mintha Arany 1877-ben írt balladáját, a Tetemre hívás címűt kezdenénk olvasni, amelynek nyitó sorai szerint „A radványi sötét erdőben / Halva találták Bárczi Benőt. / Hosszu hegyes tőr ifju szivében”… És a holttest vértől iszamós, le sem mosdatják, úgy fektetik a ravatalra. Kiss Annánál nem egy sötét erdőben vagyunk, hanem a havazás szívében, ahol nem egy hegyes tőr végez az alannyal, hanem az újhold suhintó sarlója. De mi az, hogy „minden vérrel világos”? Hogyhogy nem sötét? Hiszen a vér mélyvörös, a vér feketévé alvad, a vér gyászba borít. Éppen az ilyen szókapcsolatok, mint a „vérrel világos”, adják Kiss Anna lírájának egyediségét, izgalmát, az ilyen nyelvi megoldások idézik elénk a népköltészet egyéni gondolkodásmódját, vezetnek el a balladák határvidékére.

 

Zsille Gábor

 

 

 

 

Megosztás

Megosztás

Megjelent: 2024-01-29 06:00:00

 

Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 4.0 Nemzetközi Licenc feltételeinek megfelelően felhasználható.