VideóA MNMKK - Petőfi Irodalmi Múzeum csatorna videója Keresés a honlapon: |
Magánkánon – Zsille Gábor gondolatai egy műkedvelő szerző Ősz a tavon című verséről
X. Y. Ősz a tavon
A Balaton-partján látom, elmúlt a nyár. Az ősz már ezen a nyugodt, szép tájon jár. Bár a fák levelei még nem sárgulnak, de egyszer az is eljön és lehullnak.
A Balaton csendes, szinte mozdulatlan. A túlsó part látszik szürkés árnyalatban. A Nap már felkelt, fénye fáradt, gyenge. Bágyadtan tekint az üres part füvére.
Szemben Badacsony. Vidám ünnep közeledik, hiszen majd szüreti mulatság következik. Készen van már a must és elkészült az új bor! Vidám nóták hangzanak majd sok-sok torokból.
De előtte ünnepeljük a fenyvesi kisvasutat, amely a szépséges Nagyberekbe viszi az utasokat. Miközben e versemet írom, a Nap fénye erősödik. Végig simít a tájon, melyen fényével estig uralkodik.
Balatonfenyves, 2013. szeptember 02.
Az irodalomban nagyon fontos a helyes értékítélet. Tudatosan, biztos kézzel különválogatni a búzát és a konkolyt, megkülönböztetni a művészetet a giccstől, a tehetséget a hitványságtól. Éppenséggel az iskolai irodalomoktatás nem könnyíti meg a dolgunkat – úgy kerülünk ki a padból, ideális esetben diplomával a zsebünkben, hogy mindig csak a kötelezőnek minősített klasszikus remekműveket kell olvasnunk, mindig csak a géniuszok veretes alkotásaiból felelünk-esszézünk-vizsgázunk. A szöveggyűjtemények a legjobbak legjobbjait tárják elénk, pedig az egészséges stilisztikai-esztétikai érzék fejlődéséhez fontos lenne az ellenpontozás: egyszer-egyszer vackokat is kézbe venni, vagyis ponyvát, lektűrt, dilettánsok agyszüleményeit. Huszonöt éve vallom ezt. Például Albert Camus írásművészetét jobban becsülnénk, élesebben látnánk az erényeit, ha a Közöny és A pestis mellé elolvasnánk egy fejezetet valamelyik Romana regényújságból. Ezért, hogy ebben a Magánkánon rovatban most egyetlen egyszer, a kontraszt kedvéért, egy gyalázatos színvonalú klapanciát is górcső alá veszek: a kortárs költészet kiváló szerzői mellett tanulságos egy tehetségtelen alakot is látni. Az itt olvasható verset, pontosabban szövegecskét a világhálón találtam. Elkövetőjét nem nevesítem, hiszen nem szándékozom őt ismertebbé tenni – alapszabály, hogy a leghatékonyabb reklám a botrány és a rossz vélemény. Például a legendás piarista pap tanár, Jelenits István a kétezres évek elején, az Új Ember hetilap hasábjain három alapos cikkben tudományosan szétcincálta az önjelölt nyelvész, Badiny Jós Ferenc sumér nyelvrokonság-elméletét, annak minden részletét tényszerűen cáfolva. Attól kezdve Badiny Jós mindenfelé azzal dicsekedett: ő olyan fontos szaktekintély, hogy Jelenits István három terjedelmes cikkben foglalkozott vele… Ha közelebb hajolunk a produktumhoz, azt látjuk, hogy gyakorlatilag egyetlen jó sora sincs. Az elkövető formailag páros rímelni próbál, ám nyilvánvaló, hogy nincs tisztában a rím fogalmával, a hímrím–nőrím ellentétével (lásd mindjárt a nyitó strófában: a nyár – tájon jár), de a ragrím értéktelenségéről sem tud (sárgulnak–lehullnak; közeledik–következik; kisvasutat–utasokat). Három ragrímpár tizenhat sorban: ez olyan, mint a kínai százforintos bolt polcain a műanyag kacat: hm, ajjaj, jaj. Megfigyelhetünk alapszintű helyesírási hibákat is, például az első sorban. A Balaton-part alapjáraton kötőjellel írandó, de birtokos szerkezetben már nem, tehát itt különírandó lenne: a Balaton partján. Két helyen központozási hiány van, ugyanis az és elé vessző kell, ha tagmondatokat választ el egymástól. Az utolsó sor elején található végig simít pedig természetesen egybeírandó. Tartalmilag azt tapasztaljuk, hogy egymást érik a közhelyek (kezdve ott, hogy „elmúlt a nyár”), a hatásvadász semmitmondás, a kontextusnak megfelelő szokványos jelzők (a nóta vidám, az ünnep vidám, a táj szép, a Nagyberek szépséges, a túlpart szürkés, a fény fáradt, gyenge, a part üres stb.) és az érzelgős giccs („vidám nóták hangzanak sok-sok torokból” és hasonlók). Tizenhat sor, és nem találni közöttük egyet sem, amely eredeti, izgalmas, hamisítatlan költészet lenne. A világhálón az is írva áll, hogy eme szerző legnépszerűbb költeménye a Versek estjén című zöngemény, amely jelen állás szerint tizenhét ember kedvence. Ama alkotásban egyenesen az olvasható: „Igen, mert szólni állandóan kell / a jóság, a szépség reményével. // Jóság, szépség, szeretet hassa át a világot! / Győzzön le minden rosszat, hamisságot, álnokságot.” Ha jogalkotó lennék, törvénybe foglalnám, hogy az ilyen elcsépelt, hatásvadász hordószónoklatért börtönbüntetés járjon. S még egy tény, amely a dilettantizmus egyik fő ismertetőjele: szóban forgó szerző az egyik világhálós költészeti oldalon máig 584(!) verset publikált. Ez sajnos így van: a kontárok iszonyúan termékenyek.
Zsille Gábor
Megjelent: 2023-12-18 14:00:00
![]() |